HIRDETÉS
Bár sok-sok éven keresztül, előző generációs konzolokra (Playstation 4, Xbox One) is készült, a Witcher játékokat is kiadó CD Projekt Red, hatalmas várakozást megelőző játéka
a megjelenési dátumok többszöri halasztását követően is botrányos állapotban jelent meg 2020. december 10-én.
A játék nem futott rendesen, teljesítményproblémákkal, bugokkal, glitchekkel volt tele, amik rendesen el tudták rontani a játékélményt, a lassan betöltődő textúrákról és a sokszor üres játéktérről nem is beszélve.
Pedig tényleg ambiciózus vállalkozásnak indult az egész: az időnként Cyber GTA-ként is hivatkozott játék 2077-ben, egy futurisztikus amerikai városban játszódik, ahol már vannak repülő autók, az emberek pedig magukba épített tech-kütyük segítségével könnyítik, vagy éppen nehezítik meg a mindennapjaikat.
Persze, ahogy a sztoriban haladunk előre, kiderül, hogy az emberiség sorsa ebben a jövőképben nem fordult jóra:
megavállalatok és pénzemberek vannak továbbra is a piramis csúcsán, a bűnözés mindennapos, a szemetes utcák a világ legtermészetesebb látványa.
Hősünk, akit mi irányítunk, ebben a továbbra is nagyon megosztott társadalomban kell megtalálja a helyét, úgy, hogy közben egy néhai terrorista – egy bizonyos Johnny Silverhand (akit a mindenki által szeretett Keanu Reves formál meg) – emlékei és személyisége is ott van a fejében egy félresikerült tech-akció következtében.
A játék a vállalhatatlan formájában is impozáns volt, hiszen egy komplett várost „építettek fel” hozzá a készítők, amit tényleg keresztül-kasul, vertikálisan és horizontálisan is be lehet járni, igaz úgy, hogy hiányoznak belőle a repülő autók, és a várost átszelő légi-metróhálózat (a PC-s verzióban ezeket a modderek „pótolták”), de ettől eltekintve,
egy élettől zsongó virtuális tér volt, ami tele volt tennivalókkal a játékosok számára.
Bár az megjelenés körüli botrány alaposan megtépázta a CD Projekt Red renoméját, és a részvényeik árfolyamának sem tett jót a megjelenést övező botrány, anyagilag mégsem jártak rosszul, hiszen
rengeteg példányt értékesítettek a játékból az előrendeléseknek köszönhetően.
Bár felajánlották, hogy akik nem elégedettek, azoknak visszatérítik a játék árát, mégsem indult el ezzel akkora lavina, ami várható volt, a játékosok többsége elfogadta, hogy ezt kapta a pénzéért, és várta a beígért javításokat, merthogy a készítők – a botrány csitítása érdekében – rögtön javítócsomagokat és jövőbeni ingyenes tartalmakat ígértek, amik jobbá teszik majd a játékot. Közben viszont a Playstation eltávolította a játékot a digitális áruházából, hogy elejét vegye annak, hogy akik később mégis megvásárolnák, elkezdjék visszakérni a pénzüket a platformon keresztül, így gyakorlatilag
az játszhatott tovább a Cyberpunkkal a Sony konzoljain, aki már korábban megvásárolta digitálisan, vagy lemezen birtokolta.
A CD Projekt Red egy menetrendet is közzétett, hogy mikor jönnek a javítócsomagok, és dátum nélkül az ingyenes DLC-k (plusz, letölthető tartalmak, amik bővítik a játékot), ehhez pedig az elején tartották is magukat: a kisebb decemberi patch-ek után (amik a legnagyobb, legszembetűnőbb, a játékélményt teljesen hazavágó problémákat próbálták orvosolni),
januárban és februárban két nagy javítócsomag is érkezett, amelyek javítottak valamelyest a botrányos állapotban levő játékon, de nem hozták helyre azt (főleg a korábbi generációs konzolokon).
Ezt követően „csend” állt be a lengyel CD Projekt Red háza táján, és bár azt ígérték, hogy 2021 folyamán érkezik a next-gen update (merthogy újgenerációs konzolokon is gyakorlatilag a PS4, Xbox One verziókat lehetett játszani, amelyeket a korszerű konzolok javítottak fel valamelyest grafikailag és teljesítményileg) és az ingyenes DLC-k, végül ezekből semmi nem lett ebben az évben.
Ezalatt úgy tűnt, hogy a Cyberpunk 2077 kezét is elengedte a stúdió, mert kisebb patcheken kívül nem igazán jöttek új javítások, a nextgen-update ígérete is már a homályba veszett, és
2021 második felében takaréklángon, különösebb csinnadratta nélkül zajlott a játék „foltozgatása”.
Ezzel párhuzamosan, egy évvel a megjelenése után a játékosok újra felfedezték maguknak a Cyberpunk 2077 világát, és elkezdtek megjelenni a pozitív értékelések különböző fórumokon, hogy a játék egész élvezhetővé, játszhatóvá vált, ami még mindig nem tökéletes, de
teljesítményileg már messze nem olyan rossz, mint amilyen a megjelenése utáni hetekben volt.
Derült égből villámcsapásként, szintén különösebb előzetes promózás nélkül, egy livestreamben jelentették be a készítők 2022. február 15-én, hogy újabb nagy javítócsomag, és a várva várt nextgen-update is érkezik, amiben az volt a jó, hogy gyakorlatilag a bejelentés pillanatától elérhetővé vált, és ez a frissítéscsomag tényleg nagy újdonságokkal érkezett.
A tovább egyensúlyozott játékmenet mellett észszerűsített térkép, és több, a játékot élvezhetővé tevő javítás érkezett, a nextgen-update pedig azt adta amit ígért: 60 FPS-t a felskálázott 4K felbontás mellett, vagy raytracing opciót, amellyel a fények és a tükröződések lettek még élethűbbek.
Ettől a pillanattól kezdve már nem egy bugokkal teli rossz teljesítményű játék volt a Cyberpunk 2077, hanem egy nagyon is élvezhető, és helyenként igazán látványos játék, aminek a varázsát továbbra is az adta, hogy kedvünkre bóklászhattunk a már grafikailag feljavított Night City megannyi szegletében.
A nem túl hosszú főküldetés mellett annyi melléküldetés, és úgynevezett „gig” (gyors megbízás) van a játékban, hogy több tíz óra kell hozzá, míg mindegyiket teljesítjük.
(Nekem alig több mint 70 órára volt szükségem minden mellékküldetés és főküldetés megcsinálásához, de így is maradt egy csomó olyan apró felfedeznivaló a játékban, amivel még el lehetett volna ütni az időt.)
A játék pedig egy igazi RPG, tehát szerepjáték, amelyen olyanra és úgy fejleszted az általad irányított karaktert, amilyenre csak szeretnéd, a lehetőségek és a fegyverek tárháza nagyon széles, emellett
annyi képesség van a játékban, hogy gyakorlatilag meg sem tudod tanulni az összeset, hiszen pont ez a lényege, hogy az általad választott képességek kombinálásából hozd ki a legtöbbet.
Ahogy a játék megjelenése utáni elemzésemben írtam:
lehetünk macsó géppisztolyos fenevadak vagy épp lopakodásra szakosodott csendes orgyilkosok, futurisztikus kiegészítőkkel felszerelt hibrid lények vagy éppen mindent meghekkelő zsenik, vagy akár mindezek egyben, egyszóval a lehetőségeink tárháza rendkívül bőséges.
Emellett, bár a játék belső nézetes, karakterünk a legváltozatosabb ruhadarabokban rohangálhat Night City utcáin (a kinézetünket a játék fotómódjában, vagy tükörbe nézve tudjuk csekkolni), ezek pont olyan nevetségesek, ahogy kinéznek: lehetünk nyuszisapkás, ezüst alsóneműben rohangáló maszkos őrültek, ami pont azért vicces, mert
gyakorlatilag a minél kisebb és őrültebb ruhadarabok nyújtják a legtöbb védelmet, a ténylegesen golyóálló mellényekkel ellentétben, ugyanakkor a játékban legtöbb védelmet ironikus módon egy öltöny adja, amelynek darabjait menet közben szedhetjük össze az alvilági és rendőri összecsapások helyszínein.
A rendelkezésünkre álló fegyverarzenál is bőséges, és ezek megjelenítésénél sem nélkülözték a humort:
találhatunk például egy beszélő pisztolyt, Skippyt, akit békés vagy harci üzemmódban tudunk használni, ami ötven lövés után pont a választott opció ellentétére változik.
Ha a harci üzemmódot választjuk, akkor csak fejlövéseket ad le, ha pedig a békést, akkor csak fejen alul lő. De vicces megnevezést kapott az egyik legerősebb fegyver is: a brutális teljesítményű Comrade's Hammer (az Elvtárs Kalapácsa) megfelelően felfejlesztett kiadása egy lövéssel végez a ránk támadó félig ember, félig robot NPC-kel.
A rendelkezésünkre álló járművek változatosságára sem lehet panasz, és bár vehetünk a játék folyamán a megbízások elvégzéséért kapott pénzből nagyon jól kinéző futurisztikus autókat, de
mindig ott a lehetőség, hogy az utcán beüljünk bármelyik nekünk tetsző járgányba, még úgy is, hogyha a technikai adottságainkat kihasználva, a GTA-ban népszerű lett módon kell kirángassuk azok ártatlan sofőrjeit a volán mögül, hogy beülhessünk a helyükre.
Egy szó mint száz, a játék rengeteg élményt, és több tucat, kihívásokkal teli, de mégis könnyed, kikapcsoló játékórát kínál, ha pedig odavagyunk a GTA-ért és azok klónjaiért, akkor
ezt a játékot is maximálisan élvezni fogjuk a benne található rengeteg őrültség miatt
(azért vannak benne meglehetősen komor hangvételű részek is, és a sztori maga is egy kellően búskomor történet).
A Cyberpunk 2077 pedig ismét aktuális lett, ugyanis a Netlfix-szel közösen anime-sorozatot készített a CD Projekt Red – Cyberpunk: Edgerunners címmel – ami a játék világában játszódik, és szeptember 13-án érkezik a streamingfelület kínálatába. Ennek apropóján kedden újabb frissítés érkezett, amelyben
az Edgerunners-tartalmak mellett néhány, a játékosok által kért funkció, több új fegyver és néhány újabb gig is érkezett a játékba.
Emellett bejelentettek egy 2023-ban érkező DLC-t is, Phantom Liberty címmel, ahol a rövid bejelentő előzetes tanúsága szerint az új Amerikai Egyesült Államok egyik kormányzati szervének fogunk dolgozni, ami a továbbra is a fejünkben levő Johnny Silverhand szerint nem túl jó ötlet. Az IGN szórakoztatóipari szakportál egyébként úgy tudja, hogy
ez lesz az egyetlen DLC a Cyberpunk 2077-hez a korábban beígért több helyett.
Ami még érdekesség, hogy ez a kiegészítő csak az újgenerációs konzolokra fog megjelenni, emellett a játék direktora gyakorlatilag azt is nyilvánvalóvá tette, hogy több nagy javítás és plusz tartalom nem fog érkezni a játék előző generációs változataira a kért hibajavításokon kívül, ami azt jelenti, hogy
lassan elengedik annak a kezét, és a jelenlegi generációra összpontosítanak.
Ami pedig az IGN értesülését illeti, érthető, hogy csak egy kiegészítőt adnak ki (bár a Witcher III-hoz kettő is jött, a második pedig nagyobb és jobb volt mint az első), hiszen
a jövőben inkább a fejlesztés alatt álló, új Witcher-játékra koncentrálna a CD Projekt Red, hogy ezzel is kiküszöbölhesse majd a nevét és reputációját ért csorbát, és egy újabb, jól sikerült IP-vel térhessenek vissza a legmegbecsültebb játékfejlesztők közé.
Ami pedig a Cyberpunk-fiaskó hatásait illeti, bizonyos szinten jót tett a játékiparnak, hiszen most
a nagy fejlesztőstúdiók inkább halasztják a legújabb játékaik megjelenési dátumát, mintsem hogy félkészen adják ki azt a kezeik közül, magukra zúdítva a játékosok és a szakma haragját és megvetését.
Ennek ellenére továbbra is jelennek meg vállalhatatlan állapotú játékok, elég csak az augusztusban megjelent, szintén botrányos kivitelezésű Saints Row-remakre gondolni.
A Cyberpunk 2077 fejlesztői azonban bebizonyították, hogy nem érdemes a hatalmas ballépésük után leírni őket, hiszen gyakorlatilag – a tervezettnél hosszabb idő alatt – helyrehozták a kárt, amit okoztak, a játékosok beléjük fektetett bizalma pedig megtérült, hiszen ha nem is azonnal, de végeredményben
egy szórakoztató, az elképzelt jövőben játszódó nyílt világú kalandban veszhetnek el órákra, amíg épp egy másik, új, remélhetőleg polírozott és kifogástalan állapotú játék megjelenésére várnak.
Mint most, a Playstation-exkluzív God of War: Ragnarökre.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
