„Jussát várja a vaják...” Újabb közönségkedvenc fantasy a Trónok harca után

„Jussát várja a vaják,
ki küzdött e népért
most kéri a bérét...”

Így hangzik, a múlt év vége óta instant dallamtapadásként ismert Vaják sorozathoz írt legismertebb dal refrénje magyar fordításban (vagy ferdítésben, kinek, ahogy tetszik), amivel még az is találkozhatott, aki kívül esik a legújabb fantasy-őrület rajongóbázisán. A Netflix Vaják sorozata egyértelműen a Trónok harca által kitaposott úton halad, azonban

Andrzej Sapkowski dark-fantasyja iránt már akkor is sokan rajongtak, amikor a sorozatadaptáció még a kanyarban sem volt.

Nem minden fantasyt Hollywood vagy valamelyik nagy tartalomgyártó fedez fel, erre a legjobb példa a lengyel író tollából született Vaják című könyvsorozat, aminek a népszerűségét a szintén lengyel, államilag is támogatott CD Projekt Red „tolta meg” azáltal, hogy videójátékban adaptálta annak történetét. Az első két rész még nem bizonyult átütő sikernek (az első rész kizárólag PC-re, a második pedig ez a platform mellett Xbox 360-ra is megjelent), a harmadik felvonás, a 2015-ben debütált Witcher 3: The Wild Hunt azonban berobbantotta Ríviai Geraltot a köztudatba, hiszen

egy olyan akció-szerepjátékban lehetett a bőrébe bújni, ami játékosok millióinak lett a kedvence, emellett az év játéka címet is megkapta a megjelenését követően.

A hat legjobb videójáték az otthonülés szórakoztatóbbá tételéhez

Mi van azokkal, akik egy kontroller püfölésével, a tévé előtt töltik el otthon az idő nagy részét? Összeállításunkban saját tapasztalatok és élmények alapján nekik ajánljuk az általunk legjobbaknak tartott akció-kalandjátékokat.

Az kevés szó, hogy ebben a játékban minden benne van, hiszen túlzás nélkül az egyik legkomplexebb videójáték, ami az elmúlt időszakban megjelent. Egy konkrét, gyönyörűen animált világ, aminek minden egyes részét a legkörültekintőbben dolgozták ki, és amely a legendás vaják (egy különleges képességekkel rendelkező mutáns szörnyvadász), Ríviai Geralt mindennapjaiba enged betekintést azáltal, hogy a játékos őt irányítva éli át a a Nilfgaardi Birodalmat és az Északi-Királyságokat magába foglaló kontinens történéseit.

Geralt egyfajta szükséges rossz ebben a mindenféle szörnyűséggel és félelmetes lényekkel teli világban: egy különleges, szigorú szabályok szerint működő rend egyik utolsó képviselője (a vajákok terméketlenek, tehát nem lehetnek utódaik), aki

pénzért szabadítja meg a parasztokat vagy épp a nemeseket az őket terrorizáló legrosszabb rémálmaiknak számító szörnyetegektől, elveszetteket kutat fel, kiűzi a gonoszt a házakból, átkokat semmisít meg, rontásokat vesz le, egyszóval a világban fellelhető összes gonoszság felszámolása az ő specialitása.

Ám részéről ez nem önzetlen, világmegváltó küldetés, hanem megélhetés, a vajákokat pedig általános ellenszenv övezi egyrészt a tőlük való félelem, másrészt a tudatlanság, harmadrészt pedig a nevükkel való visszaélések és balul elsült szörnylikvidálások miatt.

A vajákok tehát inkább megtűrt, de többnyire megvetett, magányos, mágikus képességekkel rendelkező harcosok, akik elvégzik a piszkos munkát az általuk kialkudott fizetségért.

Geralt története tehát adta magát, hogy a könyvsorozat után videójátékban is feldolgozzák, hiszen nem is lehetett volna alkalmasabb végigvihető küldetésekre osztani egy amúgy is megbízásokat teljesítő kardos fickó kalandjait egy középkort idéző fantasy-világban.

A megbízásokon túl azonban egy háború ad keretet a történetnek: Geralt idejében kezd terjeszkedni a déli, nilfgaardi birodalom, hogy bekebelezze az északi, független királyságokat, így

vajákunk ha akar, ha nem, időnként részesévé válik a karddal és vérrel írt történelemnek.

Emellett a romantikus szál is fontos szerepet kap a történetben, hiszen főhősünknek nem egy afférja van a nőkkel, akik közül ketten: Yennefer és Triss (mindketten mágusok, ha úgy tetszik, boszorkányok) meghatározó szerepet tölt be a szörnyvadász egyébként is emberfeletti hosszúságú életében. Negyedik fontos szereplőként pedig ott van a fiatal, szintén különleges képességű Ciri is, aki Geralt úgynevezett nevelt lánya, és aki szintén központi szerepet tölt be a vaják mellett úgy a könyvekben, mint a játék harmadik részében és a Netflix-sorozatban.

Rajtuk kívül pedig adott még rengeteg szereplő, egy hatalmas világ, megannyi elmesélésre váró történettel, amit a játék harmadik részében, a Witcher 3: The Wild Huntban maximálisan kiaknáztak a játékfejlesztők, akik egyébként nem vonták be az alkotói folyamatba a könyvek íróját. Mindezt az ő szemszögükből arra hivatkozva tették, hogy a játék a könyvekre alapoz, de nem azt meséli el, hanem továbbviszi az azokban leírtakat (mostanában jutottak el oda, hogy Andrzej Sapkowskival sikerült megállapodást kötnie a CD Projekt Rednek, ami egy esetleges, negyedik játékot is elővetíthet, ami jópár év múlva láthat majd napvilágot).

A Witcher 3: Wild Hunt a kalandjátékok kalandjátéka, a részletes kidolgozottságával a több száz órára húzható játékidejével, és az egy pillanatra sem unalmassá váló sztorijával lebilincselő élmény, ami milliókat – köztük e sorok íróját – tette a Witcher-franchise rajongójává.

A napokon, heteken, hónapokon keresztül játszható kalandok változatosak, váratlan fordulatokban bővelkedők, izgalmasak, és kimaxolják az interaktív történetmesélés adta lehetőségeket.

Mert nem csak arról van szó, hogy megyünk az általunk irányított Geralttal, és levágunk minden utunkba kerülő szörnyet, és megmentjük a falu népét, hanem döntéseinkkel visszük előre a történéseket, alakítjuk a cselekményt úgy, ahogy annak lennie kell.

Ezeknek a döntéseknek pedig néhol igazán nagy súlya van, hiszen nem csak arról van szó, hogy adott esetben jobbra vagy balra megyünk. Ezen döntések tömkelege visz végig a játékon, és állítja össze azt a befejezést számunkra, amit kiérdemeltünk. Például ha valaki mellett döntünk, azzal kizárjuk a másikat, de ha több vasat is tartunk a tűzben, biztosan egyedül maradunk a végén, de

olyan döntéseket is meg kell hoznunk, amik adott esetben egy közösség jövőjét pecsételik meg.

A legtöbbször élvezetes a felkínált helyzetek között lavírozni, de néhány, előre nem látott fordulat időnként be-bevisz egy gyomrost a játékosnak. A dráma mellett a készítők azonban a humorról sem feledkeztek meg, így a játék során számos vicces kiszólással, komikus helyzettel vagy éppen a rekeszizmainkat megdolgozó fordulattal találkozhatunk, az egyébként rendkívül komor hangvételű és időnként végtelenül sötét és kilátástalan sztori végigjátszása során.

A látványra egy pillanatig sem lehet panaszunk, hiszen a Witcher 3 a mai játékok között is megállja a helyét, úgy grafika, mint játékmenet szempontjából, ami pedig a játék második DLC-jében (kiegészítő) a szemünk elé tárul, arra nincsenek szavak, annyira gyönyörű az egész.

Adta magát tehát, hogy a játékok és ennek köszönhetően a könyv sikerén felbuzdulva mikor csap le egy tartalomszolgáltató a megfilmesítési jogokra, és bár készültek mozgóképes rétegverziók a Vajákból, a nagy áttörés 2018-ban volt, amikor is

a Netflix bejelentette, hogy sorozatként adaptálja az akkor már az egyetemes popkultúra részének számító Geralt történetét.

Ebből lett tehát az eddig mindössze egy évaddal rendelkező The Witcher, ami 2019 karácsonyán érkezett a képernyőkre, és aminek főszerepére nem kisebb nevet igazoltak, mint az Acélembert eljátszó, és ezzel A-listás hollywoodi sztárrá váló Henry Cavillt, aki – mint a kétkedések ellenére kiderült – parádésan játszotta el a játékokból már ismert, meglehetősen mogorva és szűkszavú szörnyvadászt.

A sorozatot ennek ellenére sok kritika érte, hogy több karakter egyáltalán nem hasonlít arra, ahogy a játékban megjelenik, de ezt számonkérni pont ugyanolyan botorság, mint azt, hogy miért nem szolgalelkűen másolja az alapművet. A főszereplőn kívül kvázi ismeretlennek számító színészgárdából a Yennefert alakító Anya Chalotra, valamint a Jaskiert (a játékokban Dandelion, magyarul Kökörcsin) játszó Joey Batey szintén szenzációs választásnak bizonyultak, de a fiatal Ciri bőrébe bújó Freya Allan játékára sem lehet túl sok panasz, a többiek pedig hozták a kötelezőt. Amit még nehezményeztek a sorozat nézői, az a helyenként követhetetlen, időugrásokkal tarkított, egyáltalán nem szájbarágós cselekmény volt. Ennek hatására

a készítők megígérték, hogy a későbbi évadok cselekménye már kevésbé lesz követhetetlen és zavaros.

A részben Magyarországon, magyar szakmai stábbal is forgatott Vaják hamar a nézettségi listák élére kúszott, és az időközben, a járványhelyzet miatt halasztott, augusztustól újraindult második évad forgatását is nagy érdeklődés övezi, olyannyira, hogy a szaksajtóban és a közösségi médiában minden forgatásról posztolt infó, vagy fotó hírértékűnek számít.

Mindezek tükrében érthető, hogy sokan várják a folytatást a meglehetősen kaotikus első évad ellenére is, hiszen – fölösleges is mondani – a fantasyra éhező nézők többsége a Vajákban találta meg a Trónok harca utódját.

Bolond is lenne ezt az őrületet a megfilmesítési jogokkal rendelkező Netflix nem kihasználni, így a tervek szerint a közeljövőben érkezik egy, a Vaják világában játszódó anime-sorozat, ami Geralt mesteréről és mentoráról, a szintén vaják Vesemirről szólna, valamint bejelentettek egy előzménysorozatot is, ami több ezer évvel játszódna a Vaják előtt, ennek főszerepére pedig az izmos-barbár figura tökéletes eljátszásáról híres Jason Momoát szemelték ki a pletykák szerint.

Az Andrzej Sapkowski által papírra vetetett dark-fantasy tehát közönségkedvenc lett, és jól bemutatja, hogy mennyire népszerű tud lenni egy jó kitalált sztori, amiért nem kell az angolszász vagy épp az amerikai best-seller írókig elmenni.

Az európai monda- és legendavilágból gazdagon merítő történetfolyamot, túlzás nélkül a végtelenségig lehetne folytatni, és fogják is, amíg ekkora érdeklődés mutatkozik iránta.

És valljuk be, mi is kíváncsian várjuk, hogy még miért fogja az elkövetkezőkben a jussát várni a vaják.