Batman: intelligens, sötét és mai

Ahhoz, hogy egy Batman-film jó legyen nem elég jó címszereplőt találni – bár a filmtörténetnek vannak igencsak félrecsúszott próbálkozásai e téren, Val Kilmer és George Clooney sem volt a legjobb választás Bruce Wayne szerepére –,

egy jó Batman-filmhez jó forgatókönyv kell, jól megválasztott képregényekre alapozva, jó koncepció kell a karakter mögé és jól felépített világ köré.

A Cloverfield és új A majmok bolygója-filmek rendezőjeként elhíresült Matt Reeves-nek mindezeket sikerült meglépnie, 2022-ben egy olyan Batmant tett le az asztalra (illetve fel a mozivászonra), amely visszatér az eredeti képregény Batman-ábrázolásához, azaz

a főhős nem csak egy agresszív igazságosztó, hanem egy okos detektív, aki köré nagy gonddal, alapos átgondolással építi fel Gotham City korrupt világát.

A film többnyire a Year One és a Hosszú Halloween című képregényekre épül, melyekben a karakter kezdeti nehézségei bontakoznak ki, így a film főhőse is még csak két éve a város igazságosztója. Ám nem csak ő akar leszámolni a bűnnel,

a Paul Dano által megformált Riddler (Rébusz) különös kegyetlenséggel ítélkezik Gotham korrupt, korruptnak vélt vezetői felett.

Riddler elitellenességében van valami nagyon is aktuális, ahogy abban is, hogy ebben a Batman filmben nem szimplán gonosztevők, bűnöző rontják a város morálját, hanem kirajzolódik egyfajta rendszerszintű korrupció. A történetet szintén a jelenhez közelíti az, ahogy Riddler a közösségi médiát, az internet világát és a nyilvánosságot használja terve megvalósításához.

A bűnökkel teli Gotham City tökéletes keretet ad, Reeves kicsit talán ötvözte a Burton féle sajátos, neogótikus, art deco-s látványvilágot Nolan Gothamjével, mely egyértelműen a modern New Yorkot juttatja eszünkbe.

Ebben a filmen a város egyszerre egy mai, élő nagyváros és egy képregény adaptáció sötét helyszíne, a valóság és a fantázia tökéletesen ötvöződik benne.

Fontos kiemelni, hogy bár a filmet nevezhetnénk képregényfilmnek, ez a bekategorizálás nagyon semmitmondó lenne, hisz

a filmben egy jó akciófilm, egy izgalmas detektívfilm, egy pszichothriller ötvöződik, amikhez néha horrorfilmes elemek is társulnak, illetve ezek a műfajok hol váltják egymást, hol egymásba fonódnak, mindezt az újra és újra felsejlő neo-noir stílus égisze alatt.

Reeves egy izgalmas Batman/Bruce Wayne figurát helyez a történet középpontjába, a Robert Pattinson által megformált karakter egy fiatal, szinte lelkes igazságosztó (ellentétben például a Ben Affleck-féle idősödő, kissé megtört hőssel), aki még saját családja titkait is fel kell, hogy fedezze. A film jó lehetőség, hogy most már tényleg megértse a nagyközönség, hogy

Pattinson rég túllépett az Alkonyat filmek csillogós vámpírfiúján, és mind a szigorú denevérruhás hőst, mind az otthonában rejtőzködő árvafiút jól alakítja.

A Zoë Kravitz által alakított Macskanő figurája a film egyik legeltaláltabb karaktere,

egyszerre szexi, belevaló és aranyos, és a Batmannal való kapcsolata, kettejük játéka kellemes pikantériát visz a sötét alkotásba.

A jófiú csapatát erősíti Gordon felügyelő (Jeffrey Wright) és a hűséges komornyik, a pótapa Alfred (Andy Serkis) is, ám míg előbbi becsületessége, optimizmusa által ki tud tűnni, emlékezetes tud maradni, utóbbi elvész a film forgatagában. John Turturro Carmine Falcone-ja zseniális, ám a Colin Farrell által megformált Pingvin kissé erőtlenre sikeredett (ez valószínűleg nem a felismerhetetlenre maszkolt színész hibája, hanem ez volt a koncepció).

A film egyik nagy erőssége, hogy a háromórás játékidő ellenére végig leköti a nézőt (az első egyharmadban néhol kicsit lelassul a tempó, Reeves kissé túl nagy hangsúlyt fektet az esztétikára, de ennyi belefér), fenntartja a feszültséget.

Egyes jelenetei a legigényesebb horrorfilmekben is megállnák helyüket – mindezt úgy, hogy például a Riddler által elkövetett kegyetlenségeket tulajdonképpen nem látjuk explicit módon (de mégis elrettentenek). Az akciójelenetek szintén külön dicséretet érdemelnek, jól kidolgozottak, látványosak (például a Nolan filmek kissé elfuserált harcaival szemben), illetve

a film autósüldözése is megállná a helyét a Fast and Furious filmek bármelyikében (sőt!).

És itt meg kell említeni az eddigi Batman filmek legmenőbb Batmobilját – ami azért is figyelemreméltó, mert egyébként ebben a verzióban viszonylag kevés high-tech kütyüt látunk.

A sötét képi világot jól egészíti ki Michael Giacchino zenéje, illetve a Nirvana Something in the Way dala.

Matt Reeves Batmanje alaposan kidolgozott, jól átgondolt, sugárzik belőle a Denevérember és világa iránti tisztelet.

A film egyszerre izgalmas és intelligens, a pszichothriller, detektívfilm és neo-noir elemek olyan többletet adnak az alkotásnak, amelyek által képes túllépni a képregényfilmek szokásos szintjén.

Bár a többségnek valószínűleg a Nolan-féle A sötét lovag marad a kedvence, illetve Christian Bale denevérjelmezes igazságosztója is megelőzi a listán Pattinsont, de ezzel együtt is ez az egyik legjobb Batman-mozi, ami eddig készült.