Béke az, ami kompromisszumokra, elhallgatásra és beletörődésre épül?

Hajdu Szabolcs legújabb játékfilmje eseményszámba megy: ez az első magyar nagyjátékfilm, ami online debütált az újfajta koronavírus-járvány miatti mozibezárások következményeként. Eseményszámba megy, mert az első magyar film, amit

a premier napján Budapesttől Csíkszeredáig egyszerre lehetett megnézni, igaz, a mozivászon nyújtotta vizuális élmény és a moziterem által biztosított közösségi élmény nélkülözésével.

Az eredetileg Treasure city (Kincses város) címet viselő alkotás már a premierje előtt bekerült a hírekbe, és nem csak az online megjelenés apropóján, hanem mert Vitézy László forgatókönyvíró és rendező plágiummal vádolta meg Hajdu Szabolcsot, ugyanis ő már készített egy filmet 1979-ben Békeidő címmel. Hajdu erről a vádról a közösségi médiából értesült, és úgy reagált, hogy nem érzi lopásnak a címet, mivel a békeidő elég tág fogalomként értelmezhető, és a két alkotásnak meg kell férnie egymás mellett.

Hajdu filmje a kiszolgáltatottságról, egymás leuralni akarásáról szól, cselekménye pedig egyetlen éjszaka alatt játszódik. (Érdekesség, hogy a film producere az a Jim Stark, aki a hasonló témájú Éjszaka a Földön – Night on Earth producere is volt).

A szereplők látszólag nagyon különböznek egymástól, mégis összeköti őket valami: agresszorok, vagy egy másik helyzetben épp egy agresszió elszenvedői.

Már az első jelenetek egyike egy olyan tömény kurvapicsázásba átcsapó szituáció, aminek láttán jön, hogy nézőként elfordítsuk a fejünk, hiszen alapjáraton nem szeretünk az ilyen helyzetek külső szemlélői lenni. A virágárus és a folyton tanácstalan vevő konfliktusa azonban csak egy a megannyi, verbális és fizikai bántásba is átcsapó helyzet közül, amiknek elszenvedői azok a szereplők, akiket valamilyen módon összeköt a sorsuk egy másik jelenetben látott karakterrel.

A Békeidőben részesei lehetünk egy lelkész családi drámájának (a lelkészt a film rendezője, Hajdu Szabolcs játssza), egy rendkívül határozatlan nő tapasztalatainak, egy lakásszínházi előadás utáni személyes drámának. Beleláthatunk egy rendszer ellen lázadó aktivista-csoport vezéralakjának ellentmondásos személyiségébe, aki demonstrációt szervez, de magánéletében pont ugyanolyan vaskalapos, mint a rendszer, ami ellen lázad. Helyet kap ugyanakkor a filmben egy fiatalon apává vált, szexuálisan és emberileg éretlen figura és egy meglehetősen fura taxisofőr utazása, de

megjelenik a szürreális, a megmagyarázhatatlan, a mágia is, ami a végére kissé elrugaszkodottá teszi a történetet a valóságtól.

A főszereplők mellett ugyanakkor a konfliktusok kibontakozásáért nagyban felelős mellékszereplők is rendkívül érdekesek, elég csak a türelmét egyre inkább elveszítő virágárusra vagy éppen a fiatal pincérre gondolni, akit látszólag arra predestináltak a felmenői, hogy élete végéig ugyanabban az étteremben dolgozzon.

Mindezt politikai és közéleti áthallásokkal teszi még aktuálisabbá a rendező, aki Kolozsváron, Budapesten és korábbi gyakorlatához hasonlóan a saját lakásában forgatta alkotótársával – az alkotásban szintén szerepet kapó – Török-Illyés Orsolyával a filmet. Hajdu Szabolcs „házimozija” azonban nem rendhagyó, hiszen egy oktatási programból nőtte ki magát, így olyan kezdő filmesek is belekerültek az alkotási folyamatba, akiknek korábban még nem volt lehetőségük részt venni egy nagyjátékfilm elkészítésében. Ez a vetület is különlegessé teszi a Békeidőt, hiszen a Látókép-Production és a kolozsvári Filmtett Egyesület közreműködésével létrejött alkotás jelenetei

eredetileg színészi gyakorlatnak indultak, amit aztán az író-rendező és csapata továbbgondolt és összefűzött, majd filmre álmodott.

Hajduék nem akarták kivárni, amíg a bizonytalan jövőben újraindul a filmipar, így április 23-án egy mozijegy áráért (4 dollárért, vagyis 18 lejért) online kikölcsönözhetővé tették a filmjüket. A rendező a Filmtettnek adott interjújában arra is kitért, hogy egyrészt az aktuális áthallások és a politikai rezonancia miatt is döntöttek úgy, hogy

nem várnak az esetleges filmfesztiválokra, hanem online mutatják be a filmjüket, abban a reményben is, hogy mivel az emberek kénytelenek otthon ülni, hátha sokakhoz eljut az alkotásuk.

A fent említett aktuálpolitikai áthallásokkal nem finomkodtak az alkotók, bár személyes drámákról és kiszolgáltatottságról van szó, azért a meg nem nevezett, Budapest és Kolozsvár egyvelegéből összerakott városban az autó rádiójából „migránshírek” szólnak, a politikai aktivisták egyértelműen a magyar kormány ellen lázadnak, ugyanakkor

alulnézetből, annak személyes vetületével jelenik meg a filmben a #metoo zaklatási botrány egy példája, amiről egy dolog olvasni, és teljesen más, amikor a maga kegyetlen valóságában meg is mutatják.

A Békeidő számos, hétköznapi helyzetből inspirálódott kényelmetlen helyzettel szembesíti a nézőt, így aki könnyed, vidám szórakozásra vágyik a legújabb magyar filmtől, annak semmiképp sem ajánljuk. Aki viszont ismeri Hajdu Szabolcs korábbi munkáit, vagy legalább látta az Ernelláék Farkaséknál filmjét, az biztosan nem fog csalódni a Békeidőben sem.

A filmet így, az otthoni karanténban látva pedig lesz időnk azon is elgondolkodni, hogy milyen a mi „békeidőnk”, illetve képesek vagyunk-e kitörni belőle, vagy fenntartjuk a folyamatos elhallgatásokra és kompromisszumokra épülő állapotokat?

A filmet ide kattintva lehet kikölcsönözni és megnézni.