„Szakmabeliek” ajánlják: három olvasnivaló a könyv világnapjára

Április 23-ának két világirodalmi vonatkozása is van: e napon született és hunyt el William Shakespeare, illetve Don Quijote atyja, Miguel de Cervantes spanyol író halálozási dátuma is ez (eredetileg az ő születésének évfordulója került szóba, de az október borongós volta ellene szólt). Ugyanakkor a magyar literatúra két néhai alakjáról, a gyermekirodalom jelentős képviselőjéről is illik megemlékezni: a születésnapos Janikovszky Éváról és Zelk Zoltánról, aki ezen a napon hunyt el 1981-ben. A világnap mindenkori üzenete a könyv örök értékét és az olvasás szépségét, az emberiség társadalmi és kulturális fejlődésében betöltött szerepét hangsúlyozza. Felkérésünkre két szakmabeli osztja meg a Liget olvasóival legkedvesebb vagy legfrissebb olvasmányélményét, az író pedig egy karcolattal jelentkezett.

Gálovits Rózsa könyvtáros még hatása alatt van legutóbbi olvasmányélményének. „Amikor azt érzed egy könyv olvasásakor, hogy minden idegszálad megfeszül, minden kívülről érkező hang, mozgás zavar, mert kimozdíthat a történetből, annak hangulatából, amikor szorongva ismered fel, hogy mindjárt a végéhez érsz, és szomorú vagy, amiért csak eddig tartott ez a fantasztikus élmény, amit csak a legjobb olvasmányok képesek kiváltani az emberből.

Ebben az évben már átéltem ezt az élményt, épp múlt héten, amikor elolvastam Mathias Énard Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról című regényét. Rövid, csupán 158 oldal, tele izgalmas információkkal Michelangelo Buonarroti életének egy időszakáról, amikor II. Bajazid szultán kérésére elutazik Konstantinápolyba. Terveznie kell egy hidat az Aranyszarv-öböl felett, ami összekötné Konstantinápoly két városrészét.

Hogyan fog hozzá a mester? Mi ihleti? Mik a vágyai? Milyen ő valójában? Fikció és történelmi tények, képzelet és ma is létező tárgyi bizonyítékok zseniális ötvözéséből született mű ez, ami arra késztet, hogy utánakutassunk, miként néztek ki a szereplők, a mester főbb alkotásai, az Aranyszarv-öböl, és vágyat kelt, hogy útra keljünk megnézni a Hagia Szophiát, a mecseteket, a bazárokat, a nyüzsgést, a szín- és ízkavalkádot, felfedezni Isztambult.”

Miklós Levente, az egyik helyi könyvesbolt tulajdonosa épp a magyar könyvszakma legjének tartott Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon bolyongott a hét végén, amikor sikerült utolérni. Amellett, hogy lelkesedéssel számolt be az ott látottakról, legutolsó meghatározó olvasmányélményét is felelevenítette.

„Utoljára Papp Sándor Zsigmond Gyűlölet című könyvét olvastam, nagyon tetszett. Egy fiatalemberről szól, aki ma él Budapesten, de lakhatna bárhol, Udvarhelyen is. Élete összefonódik családja történetével, és ettől két szálon fut a regény. Az erdélyi értelmiségi szülőket az egyetem végeztével kihelyezik román vidékre.

És közben megszületik a gyerek. Ő a mesélő, az ő élete elevenedik meg akkor és most. Ettől csodaszép: vagyunk a hetvenes években, és vagyunk a mában, román vidéken. A főhős ugyanis elindul Budapestről, hogy az anyja halála után megkeresse az apját, s egyúttal a család kapcsolatait, emlékeit. Közben is van sok fordulat, de a vége felé olyan titkok tudódnak ki, amikre nem is számítunk. Olyan, mint egy jó krimi. Ez a téma erős és érdekes, sokakat érint. Az én szüleimet éppen nem, de sok orvos, tanár került ebbe a helyzetbe, aztán vagy hazavetődtek, vagy nem. Ők vajon hogy találták fel magukat, hogyan tudták megőrizni magyarságukat? Nem nagyon született könyv ebben a témában. Papp Sándor Zsigmond mindenesetre nagyon jól ír, rendkívül olvasmányos a műve, csak ajánlani tudom.”

Szakács István Péter Flört című karcolatával járult hozzá a felkéréshez:

Mit bámulsz? Lépj már közelebb! Jól hallottad, hozzád beszélek, édes. Gyere már! Hogyhogy miért?! Hát nem ezért jöttél ide? Engem te nem tudsz becsapni. Fél éve, hogy ide kerültem, s van már némi tapasztalatom a klienseket illetően. Ismerek olyanokat, akik csak kukkolni járnak ide, lopva végignézik a kínálatot, aztán gyáván elhúzzák a csíkot. Mások, főleg a tapasztalatlan kamaszok, még nem tudják, hogy valójában mit is akarnak, csak a szájuk nagy, de az utolsó pillanatban mindig meghátrálnak. Az ügyfeleim között akadnak nők is. Remélem, nem botránkozol meg, ha bevallom neked, hogy kimondottan élvezem a velük való együttlétet. Tudod, a nők sokkal érzékenyebbek, türelmesebbek, mint a férfiak. Te azonban kivétel vagy! Amikor az előbb beléptél az ajtón, s körülnéztél, megdobbant a szívem: ez a sovány, szemüveges, megnyerő arcú pasi csak engem akarhat. Piszkosul fölhevültem a gondolattól! Tudod, én már a nézéstől beindulok… Persze, csak ha olyan ügyféllel van dolgom, mint te. A mi szakmánkban mindig kettőn áll a vásár.

Hallod, édes, te aztán tudsz nézni! Micsoda perzselő tekinteted van! Még most is fel-alá futkos a forróság a gerincemben! Igaz, másfajta kliensekkel is van dolgom. Sajnos gyakrabban, mint gondolnád. Unalmas, faragatlan fickókkal, de azt egyikünk sem élvezi, s a legtöbbször már az elején abbahagyjuk. Te azonban más vagy. Ilyen jófejekről szoktam fantáziálgatni éjszakánként, ha nem jön álom a szememre. Most meg miért pirultál el? Tudod te is, hogy igazat beszélek. Egy ilyen cuki ügyfél nem véletlenül kerül ide.

Mehettél volna a kocsmába a haverekkel sörözni, vagy a strandra ebben a dög melegben, de te azt választottad, amire a leginkább vágysz.

Láttalak a kirakaton keresztül, amint befordultál az utcánkba. Messziről lerítt rólad, hogy alig bírod leplezni a gerjedelmed. Hogy mennyire ki vagy éhezve! Most meg, hogy csak egy érintésnyire vagy tőlem, meghátrálsz, le akarsz mondani rólam, édes?! Félsz, hogy valaki meglát, s beárul otthon az asszonynak, hogy rám költöd a pénzed? Nyugi, édes, akiket magad körül látsz, egytől-egyig belevaló fazon és fazina. Ők a mi törzsvendégeink. Hetente többször is betérnek hozzánk. A közös titok, a tiltott gyümölcs íze a legteljesebb diszkrécióra kötelezi őket. Szóval nem kell leleplező levelektől, zsarolásra szánt fotóktól tartanod. Most meg mit csinálsz?! Ne fordulj el tőlem! Ne menj máshoz! Hát nem érzed, hogy én passzolok leginkább hozzád a kínálatból, édes! A külsőségek ne tévesszenek meg. Igaz, hogy kevés smink van rajtam, a minimális, amit a mesterségem megkövetel. S a szerkóm is szolid, visszafogott. Ha azonban tudnád, hogy mi van alatta, gondolkodás nélkül magadévá tennél.

Hidd el, édes, csak én tudlak téged felejthetetlen élményben részesíteni.

Mellettem ezek a rikító színekben pávázó, felszínes ringyók a tizedét sem tudják nyújtani annak az élvezetnek, amire én képes vagyok. Na, mire vársz?! Érints már meg! Szoríts magadhoz! Szívd be az illatom, édes! Gyerünk, ne tökölődj már annyit! Ma akció van, 15%-kal olcsóbban megkaphatsz. Meglátod, még nem olvastál ilyen jó könyvet, mint amilyen én vagyok.