HIRDETÉS
Ha egy filmsorozatot folyamatosan műsoron tartanak a televíziók, holott annak utolsó részét már több mint két évtizede leforgatták (az első részét pedig több mint ötven éve), akkor ott „van valami”. És tényleg, a Columbo körül „van valami”. Na, de mi? Nos, erre próbálok választ adni. Azelőtt azonban jöjjön egy kis előzmény.
A Columbora először a kétezres években figyeltem fel. Az egyik magyar kábeltelevízió sugározta,
a sorozat pedig attól volt más, mint a többi krimi, hogy fordított formában játszódott: először megtörtént a tökéletesre kidolgozott gyilkosság, a néző pedig mindig tudta, hogy ki a tettes; aztán megjelent a nyomozó, aki piszmogva, már-már idegesítő lassúsággal elkezdte felgöngyölíteni az ügyet.
Az elfogult néző pedig azért szurkolt, hogy a hadnagynak sikerüljön a gyilkosra bizonyítania a tettét. Rögtön rabul ejtett a főszereplő, Peter Falk által játszott karakter és a magyar szinkronhang – egyébként is már akkor Szabó Gyula volt a kedvenc szinkronhangom.
Egyik kollégámmal azonnal letöltettem a Columbo összes részét, és esténként megnéztem egy-egy epizódot. Miután ezen túljutottam, rájöttem arra, hogy a sorozat bármelyik részét újra és újra meg tudnám nézni – egyet kivéve, de arról majd később ejtek szót. Innentől kezdve Columbo-rajongóvá váltam, bárhol és bármikor képes vagyok, akárcsak öt-tíz perc erejéig is elmélázni a sorozatban. A televíziók és az internetes videomegosztók erre napi szinten esélyt adnak, a biztonság kedvéért azonban az összes részt egy külső merevlemezen tárolom, az Egy rém rendes családdal együtt.
A kezdetek, avagy megszületik a Columbo
Érdemes visszamennünk egészen az 1960-as évekig ahhoz, hogy ráláthassunk, milyen környezetben született meg a sorozat. Miközben Kelet-Európában még mindig a hálózataik kiépítésével és bővítésével voltak elfoglalva az állami televíziók, az Amerikai Egyesült Államok három nagy magán-televíziótársasága már évek óta a nézők kegyeiért versengett. Az ABC, az NBC és a CBS dollármilliókat fordított arra, hogy olyan sorozatokat vásároljon a nagy filmgyáraktól, a Universaltól, az MGM-től és a Warnertől, amelyek esténként nézők millióit szegezik a tévékészülékek elé.
Win-win helyzet volt: a televízióknak fogyasztható sorozatokra, a filmgyáraknak megrendelésekre volt szükségük; és nyilván olyan ötletekre és forgatókönyvekre, amelyekre a televíziótársaságok rábólintanak.
Ebbe a piaci versenybe „ugrik fejest” 1967-ben két fiatal forgatókönyvíró, William Link és Richard Levinson, akik elküldték egyik sztorijukat a Universal filmstúdiónak, az pedig igent mondott A recept: gyilkosság című történetük megfilmesítésére. Egy olyan sztorijukat írták át kétórás filmes formátummá, amelyet évekkel korábban színdarabként országszerte előadta egy társulat – sőt még egy egyórás, nagyon gyenge minőségű tévéjáték is készült belőle. A színdarabban és a tévéjátékban is Columbonak hívták a nyomozót, ám egyiket sem Peter Falk játszotta.
NBC: 1968 – 1978
Az 1927. szeptember 16-án New Yorkban született Peter Falk a hatvanas évek második felében a The Trials of O'Brien című sorozatban egy ügyvédet alakított, és valahol találkozott A recept: gyilkosság forgatókönyvével; a helyszínről és az időpontról David Koenig és Mark Dawidziak sem tudott meg részleteket. Azt azonban mindketten megjegyzik a könyvükben, hogy Peter Falk azonnal beleszeretett a karakterbe. Hiába volt ekkor mindössze 40 éves – Columbo hadnagy filmbeli karakterénél jóval fiatalabb –, mégis addig járt az illetékesek nyakára, amíg meg nem kapta a szerepet. 1967 nyarán zajlott a forgatás a Universalnál, a filmet pedig a következő évben, 1968. február 20-án sugározták először az NBC-n. Óriási nézői siker lett, 25 millió amerikai látta Peter Falkot Columbo hadnagy szerepében, a sorozat pedig azonnal zöld utat kapott az újabb részek forgatására. Azaz majdnem…
Aki látta az első – pontosabban a pilotnak titulált bevezető – részt, érezhette, hogy ez a Columbo még nem az igazi. Itt ugyanis Columbo jól fésült, nincs meg a rozoga szolgálati autója, a ballonkabátja új, akárcsak a többi ruhája és cipője. A feleségét azonban már ebben a részben megemlíti. És még egy észrevétel: Columbo hadnagy csak a film 33. percében jelenik meg, ez viszont elég késő – egy főszereplőnek jobban kell uralnia a képernyőt.
Ehhez hasonló gondolatmenet motoszkálhatott az NBC-sek fejében is, mert arra kérték a két forgatókönyvírót és a filmstúdiót, gyártsanak le még egy pilotrészt, hogy végérvényesen megbizonyosodjanak: a nézők tényleg szeretik a Columbot, és nem véletlenül nézték meg 25 millióan a nulladik részt.
Mindenki ódzkodott az NBC kérésétől, Falk ráadásul a The Trials of O'Brien után nem is igazán akart újabb filmsorozatban játszani (valahogy úgy volt vele, hogy elég volt neki egy rész, hogy kiélvezze a Columbo-karaktert), ő inkább a nagyjátékfilmek fele szerette volna előmozdítani a kibontakozó karrierjét. William Link és Richard Levinson sem lelkesedett az újabb pilotkérésért, a kulcs mégis Falk volt. Hosszas „gyomrozás” után az NBC és a Universal kiegyezett a színésszel abban, hogy az újabb pilotrész után egy évadban mindössze hat, egyenként kilencven perces részt kell forgatnia, részenként 40 ezer dollárért, így bőven lesz ideje arra is, hogy nagyjátékfilmekben szerepeljen. Falk rábólintott az ajánlatra, és 1970 végén leforgatták a második bevezető részt is (Váltságdíj egy halottért), amit ugyancsak szerettek a nézők. 1971-ben elkezdődött a tulajdonképpeni sorozatgyártás, és ezzel együtt az 1978-ig tartó NBC-s Columbo-időszak.
Némi hezitálás, aztán minden részlet a helyére kerül
A megrögzött rajongók a második bevezető résznél tapasztalhatták, hogy kezdett formát ölteni az a Columbo, amit mindannyian szeretünk. A Váltságdíj egy halottért című epizódban Columbo már nem annyira jólfésült, viszonylag hamar, a 12. percben megjelenik és az elvesztett írószerét keresi a gyilkos lakásának bejáratánál. Az epizód felében tulajdonképpen csak téblából, az igazi munkát az FBI munkatársai végzik. A korabeli dokumentumok szerint ez a rész is nagyon jól szerepelt a nézettségi listán, így az NBC-nek nem volt oka aggodalomra.
Mark Dawidziak mégis egy olyan igénylistát közöl könyvében, amelyet a televíziós társaság juttatott el a sorozat gyártójának. Ezekért nyugtalankodtak:
„Szembesülve az NBC aggályaival, Levinson és Link mégis úgy döntöttek, hogy kitartanak. Fenyegetőztek, hogy kilépnek. A csatornának nem volt más választása, így az NBC meghátrált. A Columbo Levinson és Link tervei alapján folytatódott” – írja Dawidziak.
Nagyon jól döntöttek a készítők, hiszen már az első évad olyan részeket hozott, amelyek kétséget kizáróan élményszámba menő Columbo-részeknek számítanak. Itt érdemes szólnom arról a fiatal filmesről is, aki az első évad egyik részét rendezte. Ő az akkor mindössze 25 éves Steven Spielberg, akire rábízták az Ahogy a könyvben meg van írva című rész rendezését. Spielberg – mint mindannyian tudjuk – később a szakma nagyágyújává vált, óriási kasszasikerű filmeket rendezett; ilyen volt többek között A cápa, E.T., a földönkívüli, Jurassic Park, Schindler listája, Ryan közlegény megmentése.
És ha már a rendezőknél tartunk, történelmi tény az is, hogy Peter Falk is rendezett egy részt; ezt az igényét egyébként először mindenki határozottan elutasította azon az alapon, hogy a rendező rendezzen, a színész pedig játsszon – meg hát Falknak egyébként sem volt rendezői képesítése; közigazgatásból diplomázott. Ő azonban hajthatatlan volt, zsarolásig ment az ügy:
Falk az egyik epizód forgatása közben beteget jelentett mindaddig, amíg rá nem bólintottak arra, hogy egy rész erejéig a rendezői székbe is beülhessen.
Végül elérte, amit akart, és ő rendezhette az első évad Gyilkosság tervrajz alapján című részét. Utólag amúgy a színész elismerte, hogy nem is olyan egyszerű rendezőnek lenni, mivel mindenki a rendezőtől várja az utasításokat, Falk azonban nem volt képes gyors és határozott parancsokat adni.
Az első évad Ahogy a könyvben meg van írva című részében bukkan fel először Columbo híres autója, igaz, ekkor még csak néhány másodpercig láthatjuk az ütött-kopott Peugeot 403 Cabriolet típust. Az autó kiválasztásáról így ír Dawidziak: Levinson és Link úgy döntött, hogy Columbonak egy lerobbant autó kell, hogy illeszkedjen a személyiségéhez. Falk ennek az ötletnek is ellenállt: Columbonak már megvolt a képzeletbeli felesége, a szivarja és az esőkabátja; ez elég volt. Nem kell több trükk. „Végül rábeszéltük Petert, hogy nézze meg a kellékautókat a Universal stúdió hátsó telephelyén” – mondta Levinson. Bill és Peter átmentek megnézni. „Hatalmas volt a választék” – emlékezett vissza Link. Peternek azonban egyik sem tetszett.” Végül azt mondta Peter Billnek: „Menjünk. Ahogy kisétáltunk, hátul egy sarokban, megláttam az orrát... egy autó orrát. Ők azt mondták nekem: »Ez nem is működik. Még motor sincs benne«. Mondtam: »Ez az. Az autó egy ezüst Peugeot 403 Cabrio volt, már akkor régi évjáratú. A nézők azonban imádták, a jármű elmaradhatatlan kellékké vált«”.
Elismert munka: Emmy-díjat kap Peter Falk
Különleges pillanatokban bővelkedő sorozat a Columbo, most csak néhányat említünk.
A besegít a halál című részben van egy véletlenszerű jelenet, ami nem szerepelt a forgatókönyvben, mégis benne hagyták a végső változatban. Brimmer magánnyomozó (Robert Culp) épp ebédel, amelyre meghívja a hadnagyot is. Egy adott pillanatban Columbo áthajol az asztal fölött, a nyakkendője pedig belelóg az ételbe. Culp nem zavartatja magát, hanem beszéd közben kiemeli az ételből a nyakkendőt és letörli.
A Holt tárgyak című epizódban kiderül az egyik nagy Columbo-titok: az egyik jelenetben a hadnagy megmutatja a jelvényét, a kamera pedig két másodpercig a jelvény melletti rendőrigazolványra mered; így, ha nehezen is, de ki lehet olvasni a hadnagy keresztnevét: Frank. Ez a keresztnév egyébként sosem hangzik el a sorozatban, még akkor sem, amikor az egyik szereplő tételesen rákérdez: „Hadnagy úr, nincs magának keresztneve?” Columbo így válaszol: „De igen: Hadnagy”.
Furcsaságnak tűnhet, de jól működött a keményre főtt tojás is mint Columbo-kellék. A rendőrtiszt több helyszínre is tojással a kezében érkezik, és a legnagyobb problémája, hogy mivel törje fel a tojáshéját. Van amikor egy autó motorháztetőjét, máskor pedig egy olyan szerelővasat szemel ki, amit előzetesen épp a gyilkos használt.
A hadnagynak a második évadban egy kutyát is „adnak” a forgatókönyvírók. Koenig szerint ehhez a változtatáshoz az NBC ragaszkodott: „Eredetileg egy kutyakölyköt akartak, de Colasanto [az éppen forgatott rész rendezője] ezzel nem értett egyet: »Nem. A kutyának úgy kell kinéznie, mint Columbo«. Így hát kerítettek egy túlméretes, öregedő, letargiás basset houndot.”
Miközben már zajlottak a második évad előkészületei – többek között keresték a megfelelő basset houndot, amelyet a teljes Columbo alatt egyszerűen Kutyának nevezett a hadnagy –, a sorozatot 1972 tavaszán több kategóriában is Emmy-díjra jelölték, amiből négyet el is nyert. Peter Falk kapta a legjobb férfi főszereplőnek járót. Az Emmy-díj az amerikai televíziós produkciók számára kiosztott díj; rangját tekintve a harmadik legfontosabb filmes kitüntetésnek számít Amerikában, a filmes Oscar- és a Golden Globe-díjak után.
Besokall az NBC, nem rendel több részt
1972-től 1978-ig megszakítások nélkül gyártották az évadonkénti 8-3 részt. A sorozat folyamatosan szerepelt az Emmy-díjazásokon, Falk kvalitásait többször is elismerték; mégsem volt zökkenőmentes a kapcsolat a Falk–Universal–NBC-hármasnál, hogy finoman fogalmazzunk. Ez már abból is kiderülhet, hogy évadonként változott a legyártott részek száma: a második és a harmadik évadban például legyártották a tervezett 8-8 részt, a hatodikban azonban már csak három készült el. Ilyen ingadozás mellett az NBC-nek lehetetlen volt műsorrácsot terveznie – egy idő után pedig elegük lett. Na de miből is?
A korabeli dokumentumok és háttéranyagok szerint abból, hogy a sorozat arca minden évad végén elkezdte zsarolni a filmstúdiót és a televíziós társaságot azzal, hogy „ennyi volt, elege lett az egész Columboból, jövőtől nem vállal több részt, inkább a játékfilmekre fókuszál”. Koenig és Dawidziak feljegyzései szerint
Peter Falk tulajdonképpen csak fizetésemelést akart – ezekben az időkben zajlott a válása első feleségétől, a pereskedés pedig több mint kétmillió dollártól „szabadította meg” a színészt.
A stúdió és a televízió meghajlott a kérés előtt: miközben az első két évadban részenként 40 ezer dollár ütötte a színész markát, a negyedik évadban ez az összeg már 130 ezer dollárra kúszott fel; ez mai árfolyamon 800 ezer dollárnak felel. A hatalmas összeget úgy teremtették elé, hogy ott spórolt a Universal, ahol csak tudott: például több részt is a saját filmstúdiója területén forgattak le, ott építették fel a díszletet, így nem kellett házat bérelni egy-egy rész forgatására, arra az időre pedig jelentős biztosítást kötni. Ide kívánkozik egy érdekesség: a kiszemelt villákat a stáb több tucatnyi tagja, esetenként akár ötven filmes is ellepte, ezért a biztosítás a szőnyegek takarításától a falak tisztításán át a padlókarcolásig mindenre kiterjedt. Az egész Columbo sorozat alatt amúgy öt olyan rész készült, amelyet nagyrészt a filmgyár területén forgattak.
A fizetésen túl további öt fontosabb kérdés okozott folyamatos fejfájást és nézeteltérést a felek között.
Mindezek a problémák együtt egy idő után azt eredményezték, hogy 1976-ban tételesen felmerült, hogy vége lesz a sorozatnak – pedig Falk ekkor vette át a harmadik Emmy-díját. „A Universalnak nem jelentett gondot, ha csak alkalomszerűen gyártanak Columbokat. (…) Négy hónapos civakodás után Falk beleegyezett négy epizódba” – írja David Koenig.
A négyből azonban csak három készült el időben, mivel Falk minden ígérete ellenére továbbra sem volt képes időben befejezni a forgatásokat; így a negyedik részt kénytelenek voltak átpozicionálni a következő évre. Az NBC már úgy volt vele, hogy ha lesz új Columbo, akkor lesz, ha pedig nem lesz, attól sem omlik össze a világ – belefáradtak a bizonytalanságba, és inkább más sorozatok fele kezdtek kacsintgatni. Az elkészült néhány részt pedig egyfajta különkiadásnak tekintették, amit ilyen megközelítésben jól el lehetett adni a nézőknek.
A korabeli feljegyzések szerint abból is kezdett elegük lenni, hogy Peter Falk a barátainak is biztosított egy-egy kis szerepet: a kedves ismerősei hol rendőrként, máskor kiöregedett kötéltáncosként, hol pedig bárosként, vagy éppen pincérként tűntek fel néhány percre. Az akkori barátnőjét, későbbi feleségét is több részben szerepeltette – Shera Danese öt részben kapott kisebb-nagyobb szerepet.
Az NBC 1978-ban úgy döntött, hogy nem rendel több részt az Universaltól. „Az NBC sohasem állította le a Columbot. Egyszerűen csak nem rendelt új epizódokat. A különkiadások kétségtelenül jó nézettséget értek el, de mivel a sorozat már nem volt része a tévécsatorna fix vasárnap esti műsorcsomagjának, ezért nem tartották olyan értékesnek” – emlékszik vissza Koenig.
És volt még egy fontos tényező, amiről említést kell tenni: az NBC új elnök-vezérigazgatója, egyben programigazgatója olyan sorozatok felé kezdte terelni a csatornát, amelyek frissek és újszerűek voltak. A Wikipédia enciklopédia szerint a hetvenes és nyolcvanas évek során az NBC nézettsége folyamatosan csökkent. Főleg a CBS-szel szemben veszített hírnevéből. Fred Silverman több új sorozatnak adott zöld utat. Ezek közül a legtöbb nem ért meg egy évadnál többet. Talán a legrosszabb év az 1983-as volt, amikor az NBC kilenc új sorozatot indított, amelyből mind a kilencet még az évad vége előtt leállítottak. A CBS-nél ekkor debütált az a Magnum című sorozat Tom Selleck főszereplésével, amely Székelyföldön a kilencvenes években, a magyarországi kábeltelevíziók itteni térnyerésével vált közkedveltté.
ABC: 1989–2003
Éveken át zajlott a vita a felek között arról, hogy kell-e egyáltalán újabb Columbo rész. Peter Falknak nem voltak anyagi gondjai, mivel nagyjátékfilmes karrierje jól hozott a konyhára: 1979 és 1989 között kilenc filmet forgatott, ’87-ben például hármat is (ekkor készült a sokszorosan díjazott Berlin felett az ég). Ahogy korábban már jeleztük, az NBC ezekben az években kapkodott, kereste azokat az új formátumokat, amelyek a nézőknek is tetszenek – a Columboról azonban teljesen lemondtak.
És ahogy lenni szokott, amit az egyik csatorna eltolt magától, az egy másiknak lehetőséget jelentett. 1988-ban az ABC arról kezdett érdeklődni a Columbot gyártó és a szerzői jogokkal rendelkező Universalnál, hogy volna-e hajlandóság folytatni a sorozatot.
„A tévécsatorna hajlandó volt előteremteni a pénzt. Mindenük megvolt, ami kellett, kivéve Peter Falkot. A színész azt mondta, öt használható kéziratot akar ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkodjon a visszatérésen” – avat be a háttérbe David Koenig nagyszerű könyve.
Végül meggyőzték Falkot, aki vállalta, hogy szerepel egy évadban, legfeljebb hat darab résszel.
Az utolsó legyártott epizód óta több mint egy évtized telt el, ezalatt pedig megváltozott a világ, és igencsak elszálltak az árak: a költségek részenként 2,6 millió dollárba kerültek, amiből Falknak 650 ezer dollár járt; és minden részre legtöbb húsz nap állt rendelkezésre.
Az ABC-s korszak első részét, amelybe amolyan reklámként a nyomozó nevét is beszúrták (Columbo a guillotine alatt), 1989. február 6-án sugározták. Az átütő siker azonban elmaradt! Senki sem értette, hogy miért. Az ABC még egy felmérést is készített a nézői között, ám abból sem derült ki világosan, hogy mi a baj a sorozattal, miért nem szeretik annyira a nézők.
Az azonban vitathatatlan tény, hogy a megrögzött Columbo-rajongók sem kedvelik annyira az új korszak részeit.
A kilencvenes években készült epizódok ugyanis a megszokottnál pörgősebbek, erőszakosabbak, harsányabbak, a filmezés sok esetben nagyon sötét és sejtelmes, időnként már-már horrorisztikus. És ami a legszembetűnőbb: sokszor a megszokott sémától is eltérnek, így a néző nem tudja, hogy ki a gyilkos. Ilyen volt az 1990-es Columbo farkast kiált vagy az 1992-es Ölni már nincs idő című rész – utóbbi az az epizód, amiről az elemzés elején már szót ejtettem, mondván, egyetlen részt nem szeretek újra és újra megnézni. A Columbo forgatókönyvírói valóban többször eltértek a megszokott fordított krimi formulától azzal a magyarázattal, hogy „ezek már a kilencvenes évek”.
Falkot különösebben nem érdekelték a nézettségi mutatók, ő a saját ritmusában alkotott – 1990-ben az Egy falatka sajt című részért egy újabb Emmy-díjat is bezsebelt –, az ABC azonban kezdett kihátrálni a sorozat mögül, és már csak évenként egy-két részt rendelt; gyakorlatilag fel is hagyott azzal, hogy évad-rendszerként tekintsen a legyártott epizódokra. Pontosabban nem aggodalmaskodott azért, hogy hány rész készül el. A kevés epizódot Falk azzal magyarázta, hogy továbbra is silányak a beérkező forgatókönyvek – az igazi gond azonban nem ez volt. Sokkal inkább az, hogy ahogy múltak az esztendők, úgy a színész felett is eljárt az idő, és egyre feledékenyebbé vált. Erről így ír Koenig:
A nézettségi mutatók időközben annyira bezuhantak, hogy az 1998 novemberében gyártott Gyilkosság hangjegyekkel című részt csak 2001. március 12-én sugározták – a kész darab több mint két esztendeig az ABC polcán porosodott.
És elérkezett 2002. októbere, az utolsó rész fogatásának ideje, ami a megrendelő televíziótársaságnak már több mint négymillió dollárjába került. A Columbo legveszélyesebb éjszakája részt viszonylag hamar, már 2003. január 30-án bemutatták, a nézettség azonban rendkívül alacsonyra sikeredett. A csatornának már teljesen elment a kedve folytatni a sorozatot, igaz, azt sem jelentette ki, hogy akkor legyen vége. Gondolkodtak ugyan egy utolsó részen azzal a címmel, hogy Columbo utolsó esete, az öregedés és a betegség azonban közbeszólt: Peter Falk közel volt a nyolcvanadik életévéhez, orvosai pedig demenciát állapítottak meg nála.
„A »Columbo utolsó esete« kiváló történet volt, de [Peter] egészségi állapota egyre romlott, így sohasem kezdtük el forgatni – idézte fel sajnálkozva a filmstúdió programokért felelős alelnöke. – Ő [Peter Falk] maga írta. Ez lett volna az utolsó esete. Sajnos sohasem készíthettük el” – fogalmaz könyve utolsó lapjain David Koenig.
Peter Falk, a színészóriás, [Frank] Columbo hadnagy 2011. június 23-án, 83 éves korában Los Angelesben hunyt el, természetes halállal halt meg. Az évtizedek alatt a végletekig tökéletesre formált karakterével azonban a legnagyobb színészek közé emelkedett, és halhatatlanná vált. Nem hiába kezdtem ezt az elemzést azzal, hogy Columboról mindenki hallott. Azt továbbra sem tudni, hogy hányan imádják és hányan tartják unalmasnak a sorozatot – az azonban bizonyos, hogy a Columbo-rajongók számára felér egy nyugtatóval, ha a televízióban Peter Falkot láthatják és Szabó Gyulát hallhatják. Mert a kettő együtt az igazi.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
