Csernik Pál Szende: soha nem veszítem el a mesemondói énem

Csernik Pál Szende székely mesemondó, lábbábos 1977-ben született Sepsiszentgyörgyön. 2007-ben kezdte el a mesemondást és bábozást Magyarországon, majd létrehozta saját egyszemélyes stúdióját Lábita Színház néven. Azóta rendületlenül járja előadásaival a nagyvilágot.

Arra a kérdésre, hogy mesemondóként hogyan tartja féken a nagyobb létszámú, gyermekekből álló közönséget, leszögezte: laskasirítővel. „Volt olyan, hogy megemeltem, s mondtam, ügyeljenek, mert édesapám is azt szokta mondani, hogy csúf világ lesz, mikor rosszalkodtunk. Persze erre kacagnak, viszont rám figyelnek.

Hozzátette, rájött, hogy azért rosszalkodik, viselkedik kirívóan egy gyermek, mert figyelemhiánya van, nem kap elég szeretetet.

Arról is beszélt, hogy családanyaként mennyire volt terhes számára a folytonos utazással, szervezéssel járó életmód, és hogy a vírushelyzet jót is hozott, mert végre lelassult, a családjával tud lenni. S noha próbálkozott online mesemondással, de az bevételt sem hozott és a közönséget sem látta, pedig a mesemondót az élő közönség arca inspirálja. Jelenleg egy gyümölcsfeldolgozó üzemben dolgozik, de tudja, hogy soha nem veszíti el a mesemondói énjét, mert „az együtt van azzal az egyszerű emberrel, aki én vagyok, aki sepreget.”

A teljes interjút az Előretolt Helyőrség legújabb lapszámában olvashatják.