DissOrder: nem akartunk cover band lenni

Igen téves az a megállapítás, hogy a mai tinédzserek nem hallgatnak jó zenét, és semmi nem érdekli őket – ennek pont az ellenkezője igaz, csak éppen felnőttként jobban oda kéne figyelni rájuk, és kilépni a saját korlátaink alól. Észrevehetnénk, hogy a mai tinik egy része a pop-rockzene olyan előadóit tartja etalonnak, ami mondjuk harminc évvel ezelőtt is igen réginek számított.

A tizenévesekből álló DissOrder pont ilyen, például a gitárosuk Jimi Hendrixet imádja. Ami még a zenei gyökereiket illeti, ha egy zenekart kellene mondanom, amelyhez lehetne hasonlítani a zenéjüket, akkor az az Arctic Monkeys, de a helyzet ennél sokkal komplexebb: mindannyian imádják az igényes hip-hopot, a szeretett zenekarok közül a Rage Against the Machine-től (nem a Killing in a Name Of-ot, heló..!) és a Slaves-től is játszanak feldolgozást, de tényleg ennyi: fontosak az alapok, de a saját út még jobban. A wales-i indie-rock banda, a Pretty Vicious is hatással van rájuk, a magyarok közül pedig egyértelműen a Middlemist Red, illetve ennek frontembere, Nóvé Soma népzenei projektje, a Mordái. De nagyon ismerősen, kedvencként csengenek előttük a Rolling Stones, a Led Zeppelin vagy éppen a Joy Division nevei is, sőt, nagyon. 

Ahogy lenni szokott, egy hasonló zenei ízlésű baráti társaságról és részben iskolatársakról van szó, hiszen Bándi Magor basszusgitáros a Református Kollégiumba, a gitáros Szőke Péter a Kós Károlyba, míg Nagy Dániel dobos és a frontember, Lukács Szilárd énekes-gitáros a Tamási Áron Gimnáziumba jár. Érdekes adalék, hogy a dobos, a basszeros és a gitáros az általánosban osztálytársak voltak. 

Ahogy elmesélik, a zenekarnak volt egy „őse”, Szili, Péter és Dani két másik sráccal próbálkozott, de abból a csapatból nem lett formáció, aztán egy házibuli alkalmából néhányan egy lakókocsi tetején tartózkodtak, amikor a buli hevében elhangzott a „Nem zenélünk egyet...?” kérdés, a válasz pedig egyből jött: dehogynem! 2020 novemberében voltak az első próbák, a négyesfogat teljesen autodidakta módon fogott neki a muzsikálásnak – egyet viszont igen hamar eldöntöttek. „Nem akartunk cover band lenni” – emlékeznek vissza, ennek a törekvésnek pedig az lett az eredménye, hogy ma egytucatnyi saját számmal rendelkeznek, ezek fele-fele angol, illetve magyar dalszöveggel van. A nevük többek között az említett Joy Division-re utal vissza.

Tényleg, feltűnik, hogy tizenéves srácok egy olyan zenekart „hoznak vissza”, amely tájainkon szinte teljességgel ismeretlen, hiszen a tragikus sorsú Ian Curtis és zenekarának fénykora a hetvenes évek végén volt, kultusza pedig utána dagadt tovább? Az énekes halála után New Order néven folytatták a többiek, de még a Joy Division kultikus lemezén, az Unknown Pleasures-en van egy Disorder című dal…

A próbák előtt és után természetesen jártak koncertekre, a helyi példakép a Palma Hills és a Fuzz Button voltak  számukra, érdekesség, hogy e két zenekar dobosa, László Péter és Nagy Dani rokonok, s ez abban is megmutatkozott, hogy a tapasztaltabb sokat segített a tapasztalatlanabbnak.

2021 telén és tavaszán az új Gében megvolt az első két fellépésük, s pont jól jött, hogy abban az időben a járvány miatt nagy „éhség” volt, szép számmal gyűltek be mindkét koncertjükre. Az év májusában pedig a Peron zenei tehetségkutató első helyén végeztek, ami azzal is járt, hogy néhány dalukat már rögzíthették és már több helyre hívták őket, így például a Custom Festen is felléphettek.

Néhány hónappal ezelőtt elkészült az első videóklipjük is, amely mind zeneileg, mind pedig a filmezést illetőleg elég különlegesre sikeredett.

A csapat frontemberét kicsit talán Pető Szabolcshoz (Junkie Jack Flash) lehetne hasonlítani, igen energikus, megkapó jelenség a színpadon – ami a szövegírást illeti, évekkel ezelőtt már próbálkozott slam-szövegekkel, ám az kicsit másabb, mint rockzenére szöveget írni. Angolul kezdte, aztán amikor megismerte a Quimby szövegvilágát, egyszer csak képletesen az asztalra csapott, mondván „le van szarva, írok magyarul!”, azóta ehhez tartja magát, az új dalszövegek már magyar nyelvűek.

– vallja Szili, akinek a társai jelenleg gőzerővel érettségiznek, ő pedig kicsit egyedül maradt a zene-, illetve szövegötleteivel. „De nem baj – teszi hozzá – mert kicsit őszintébbé és gátlástalanabbá is tett ez a dalszerzésben, amióta egyedül foglalkozom vele.”

A négy sráccal tehát éppen az a helyzet, hogy az énekesen kívül (ő csak tizenegyedikes) a többiek érettségiznek, így feltevődnek azok a kérdések, hogy miként mardahat egyben ez a zenekar vagy hogy mi jöhet az életükben. „Nem engednénk el könnyen, mert sokat köszönhetünk ennek az egésznek” – mondja Lukács Szili, hozzátéve gyorsan, hogy „Most lenne az ideje mindennek!”, tehát a zenekar felívelése igazából most kezdődhetne. Sajnos korábban rengeteg példa volt arra, hogy tehetséges, sokat próbáló, összeszokott diákzenekarok tűntek el a süllyesztőben szinte azonnal, ahogy a tagok különböző városokba mentek egyetemre, vagy csak egy részük ment. Az álom az volna, hogy sikeres koncerteket adjanak nemcsak Székelyföldön és hogy néhány éven belül eljussanak egy komoly magyarországi fesztiválra. Amikor rákérdezek, hogy pontosan melyikre gondoltak, határozottan vágják rá: Fishing on Orfű!     

De addig is, amíg ez megvalósul, a DissOrdert legközelebb az Udvarhely Napokon lehet látni és hallani június 25-én, a helyi zenekarok színpadán.