Élni jött „oroszlánok”: nem akar mainstream lenni az Intim Torna Illegál

– Július 5-én Marosvásárhelyen a VIBE Fesztiválon léptek fel. Mivel és hogyan készültök erre a vásárhelyi koncertre?
– Egy hónappal ezelőtt jelent meg a negyedik nagy lemezünk, Élni jöttünk címmel, s ebben az évben ennek a lemeznek a bemutatója történik, úgyhogy a turné keretében érkezünk Marosvásárhelyre is. Még nagyon friss ez az anyag, május 25-én jelent meg, és ez a negyedik olyan lemezünk, amit fizikai állapotban is meg lehet vásárolni, tehát nem csak digitális úton, hanem például benzinkutakon is kapható ez a lemez. Ennek pedig mi nagyon örülünk.

– Mit kell tudni erről a lemezről? Hogy kerülnek bele az oroszlánok?
– Az oroszlánok úgy kerülnek bele, hogy örökbe fogadtam egy oroszlánt a családommal még tavaly karácsonykor, s azért pont egy oroszlánt, mert nagyon sok az oroszlán horoszkóppal született családtag. Pár évvel ezelőtt született egy lányom, és ő is oroszlán, úgyhogy ez az oroszlán nálunk egy fontos szimbólum.

Mi igyekszünk inkább a kultúrát elmélyíteni, igyekszem olyan szöveget írni, amelyikben van irodalmi mélység, illetve irodalmi tartalom. És a zenénk is ezt fejezi ki, ennek ad egy jó erős hátteret.

– Élni jöttünk a címe. Ez mire célzás?
– Rengeteg olyan körülmény van az ember életében, amivel meg kell küzdenie, nagyon sok helyről nyomják el, de mégis szembeszáll ezekkel a nehézségekkel. Annak ellenére, hogy a magyar sírva mulat, annak ellenére mégiscsak élni jöttünk. Még ha sírunk is, ha sok „rossz” dolog történik is velünk, élni jöttünk a világra. „Csakazértis” meg fogjuk mutatni azt, ami bennünk van. Az első szám nagyon jól összefoglalja ennek a szimbólumát: Nem adom fel.

– Ez a negyedik album, az elején kétévenként adtatok ki lemezt, erre meg négy évet kellett várni. Minek köszönhető ez?
– Azért vártunk négy évet, mert volt egy átalakulás a zenekarban, basszusgitárost cseréltünk olyan két éve, és akkor az új basszusgitáros tagunkkal, Bikali Sanyival kezdtünk el újra dolgozni, újra felvenni dolgokat. Meg kellett találni a közös „vibe-ot” egymás életében, hogy minden a helyén legyen.

Az ő édesapja kolozsvári, Sanyika nagyon sokat jár Kolozsvárra, ennek nagyon megörültem, mert nagyon jó az értékrendje.

Tehát össze kellett barátkozni, megismerni egymást, elmentünk alkotótáborba is négyesben.

– Ez a tagváltozás hozott zenei változást is?
– Változott a zenekar is, igen: a hangszerelés most így a helyére került, és komolyabbá vált a hangzás is, meg a szövegvilág is. Az az értékrend, amit én képviselek, az támogatást nyert, s ezen a lemezen nagyon szép számok születtek emiatt. Az Intim Torna Illegál zenei és szövegvilága el tudott mélyülni ennek a fiatal, de nagyon bölcs tagnak a jelenlétével. S hogy miért tartott ennyi ideig? A koncert előtti hangolás ötször több időt vesz igénybe, mint maga a koncert, ez van a lemezzel is: a lemezfelvétel két-három hónap alatt megtörtént, az emberi ráhangolódás azonban eltartott egy évig, de ez sokkal fontosabb.

– Említetted, hogy milyen fontos, hogy ez az album fizikai formátumban is megjelent. Vesznek még lemezt az emberek?
– Pont azért örülünk annak, hogy ki tudtuk adni fizikai formátumban, mert manapság már nem nagyon vesznek az emberek lemezeket. Már nem tudják, hova betenni sem a cédélemezt lassan. A technológia ott tart, hogy lassan az autókban sem lesz cédélejátszó, vagy külön kell betenni, s luxusnak számít. De most még szerintem elkaptuk a végét a folyamatnak.

– Ti 2010-ben léptetek porondra, kiválva a Kistehén Tánczenekarból, majd rögtön népszerűek lettetek. Szerinted minek köszönhető ez?
– Hát a rajongóknak. Nem volt ez egy kiszámítható dolog. Én az őszinteséget tudom felhozni, fiatal feltörekvő zenészeknek is mindig azt tudom javasolni én, hogy a legfontosabb az őszinteség és az eredetiség. Végül is az is fontos, hogy a zenekar élőben jól zenéljen, tehát ne legyen hamis. De a legfontosabb még mindig az eredetiség. Ha valaki zenész szeretne lenni, mindenképpen ki kell adnia szívét, lelkét, s hagynia kell, hogy a közönség megismerje a legféltettebb titkait is.

– Erdélyben is gyorsan szívébe zárt benneteket a közönség. Nektek mi jut eszetekbe legelőször, hogy ha Erdélyről hallotok?
– Nekem nagyon sok barátom, rokonom él Erdélyben, először a feleségem meg a rokonaim jutnak eszembe. A feleségem édesanyja erdélyi, Csíkszereda környékén született, úgyhogy sokat járunk arrafelé.

Az a nagy szeretet jut eszembe még, meg az őszinteség és a szorgalom.

Azon kívül elég jó a pálinkájuk is. (nevet)

– Tusványoson vagytok rendszeres fellépők, ti írtátok a rendezvény himnuszát is. Ahhoz kapcsolódik valami emlék?
– Tusványos nagy kedvencem. A fellépés előtt egy-két nappal meg szoktunk érkezni, meg utána is maradunk még egy keveset. Az egy akkora ünnep, ott mindenki olyan felszabadult, és olyan jól tudja érezni magát.

A Tusványos himnuszát felkérésre írtuk, nagyon örültünk neki, hogy tetszett a szöveg meg a zene is. Nagyon szeretik ott Tusványoson a Hipnotizőrkirályt, meg az Örökkét, úgyhogy ahhoz hasonló stílusban írtam meg a himnuszt is. Ha Erdélybe megyek, akkor az van, hogy mindenkinek, ami a szívén, az a száján, s arra gondoltam, hogy ezt írom bele, mert ott mindenki olyan szabad szájú, de nem rossz értelemben. A számon a szívem – ez lett a címe, s szerintem jól kifejezi az ottani hangulatot meg az erdélyi emberek erősségét.

– Hogy néz ki a zenekar nyara? Fesztiválról fesztiválra jártok? És Marosvásárhelyen kívül láthatunk-e még Erdélyben?
– Nem unatkozunk, az biztos. Erdélyben legközelebb egyelőre úgy tűnik, hogy Szászrégenben leszünk szeptember 9-én. A legnagyobb fesztiválokon ott leszünk a nyáron, voltunk az Orfűn múlt héten, de lesz Volt Fesztivál, Campus Fesztivál, motorosfesztivál, Sziget, csokifesztivál, strandfesztivál is – zsúfolt nyarunk van. Rengeteg fellépésünk van szeptember végéig, aztán ismét stúdióban leszünk, és vesszük fel az új dalokat. Most, hogy már így elindult az alkotás, könnyen jönnek a dalok, a szövegek, van, mit felvenni.