Ganxsta Zoleera várva

Öt év után új albummal rukkolt elő a Ganxsta Zolee és a Kartel, és a csapat úgy döntött, hogy a KO című lemezt öt erdélyi városban is bemutatja. A közösségi oldalakon egyre-másra tűntek fel a Zoleeval készült szelfik, közös fotók, szinte percre pontosan nyomon lehetne követni, hogy merre járt. A csíkszeredai koncert előtt a helyi szervezőkön keresztül próbáltunk interjút egyeztetni vele, ők mondták, rendben. Eddig sima ügy, gondoltam. Tévedtem.

Este nyolc óra előtt pár perccel érkezek az Ólommadárba. A zenekar néhány tagja már hangol, de a magyar gengszterrap megalapozóját nem látom sehol. A bárpultnál sem tudják, merre lehet, nem látták még. Nem baj, várok, ennyi belefér. Aztán amikor fél kilenckor megérkezik az egyik helyi szervező, és mondja, hogy Zolee késni fog kicsit, mert ügyeket intéz telefonon keresztül, akkor kezdem sejteni, hogy hosszú lesz az est. Közben megtudom, hogy a Csíkszeredai Sportklub–Vienna Capitals hokimeccs harmadik játékrészének elején a zenekar frontembere dobta be a korongot. Szerencsét is hozott a kék-fehéreknek, 5–2-re győztek.

De térjünk vissza a kocsmába, ahová érkezni kezd a koncertközönség, hisz kilenc órakor kezdődik a buli. Ismerősökkel találkozom, akik a diktafonomat látván, nevetnek, hogy „aha, dolgozol”.

Végre megérkezik Ganxsta Zolee is, a színpad szélén ülve telefonál. Várok. Rögtön néhány rajongó veszi körül, amint befejezi a telefonálást, nekik kezd el sztorizgatni. Én is odalépek, megszólítom. „Drága babám, mit szeretnél?” – teszi fel a kérdést. Mondom, hogy hát az interjú, de mivel kilenc előtt pár perccel vagyunk már, akkor legyen koncert után. „Hát” – csóválja a fejét és kacag – „nem biztos, hogy olyan állapotban leszek akkor, de rendben.”

Leülök egy asztalhoz, és várom a koncertkezdést. Negyed tíz, fél tíz, háromnegyed tíz. Tíz előtt pár perccel visszatér a kocsmába Ganxsta, Big Daddy Laca sürgetni kezdi. (A Facebook-fotók alapján a nem messze található ArminBet&Caffe-ban volt, hát persze, Atletico Madrid–Barcelona meccs zajlott épp, Zolee pedig köztudottan nagy Atletico-szurkoló) Akkorra már megtelik a kocsma az idősebb és fiatalabb rajongókkal. Óriási buli kezdődik, szó ami szó, nagyon jól hangzik, jó a hangulat, a fiúk kitesznek magukért. A KO lemezről is játszanak, de a régi nagy számokat is nyomatják. A tömeg tombol. „Köszi szépen, Udvarhely!” – köszöni meg Zolee, nem arat vele nagy sikert. Persze, tudja, hogy Csíkszeredában van, többször is megköszöni aztán Csíkszeredának. A koncert vége felé a közönség skandálni kezdi: „Csíki párduc! Csíki párduc!” Nem játsszák el – később kiderül, hogy miért.

Koncert vége, végre eljött az én időm – gondolom én. Várok a backstage előtt, fújja ki magát. Kiderül, eltűnt. Senki nem tudja, merre van. Atletico-meccs van – mondja az egyik zenekari tag, biztos valahol nézi. Biztos, mert – szintén a fotók alapján – 0:16-kor kerül fel róla egy fotó az említett kávézóból a Facebookra. Ganxsta tehát sehol, azaz nincs az Ólommadárban, addig is Big Daddyvel és Lory B-vel kezdünk beszélgetni. Lory B mint tékozló fiú húsz év után tért vissza a Kartelbe.

„Hajdanán köttetett egy szövetség, de én a »növekedéshez szükséges váltani« alapon egy elég szélsőséges helyzetbe kerültem, ott voltam a döntés völgyében, és úgy gondoltam, hogy a legeslegnagyobb siker közepette feladom ezt a történetet. Életben kellett maradni, életformaváltásra volt szükségem.

Négy évvel ezelőtt indult el egy kölcsönös kapcsolatfelvétel, ott találtunk egy közös nevezőt, amihez igazodtunk. Ez inspirált arra, hogy visszajöjjek, mert van egy saját mondásom: mindenki oda üljön, ahová a jegye szól, és kényelmesen utazik.”

Az új lemez is szóba kerül, Laca rámutat, direkt úgy állították össze, hogy Lory B mindenképp nagy szerepet kapjon benne. Úgy gondolják, hogy egy nagyon jó albummal rukkoltak ki. „Egy hét alatt aranylemez lett, és nagyon kevés választ el a platinától. Persze, már a lemezeladási számok nem olyanok, mint régen, de borzasztóan boldogok vagyunk, hogy újra beszélhetünk arról, hogy aranylemez és platinalemez ez az album. Úgyhogy teljesen meg vagyunk vele elégedve, mert tényleg jó az egység, úgyhogy jövőre lekaszáljuk az eget.”

Úgy vélik, a Ganxsta Zolee és a Kartel huszonkét éve töretlenül nyomul, és hogy tulajdonképpen egy stílust teremtettek meg. „A rapzenéről még mindig mint undergroundról beszélünk, viszont mi majdnem mondhatjuk magunkat mainstreamnek azért, mert ennyi ideje fent vagyunk, és anélkül, hogy játszanák a rádiók a számainkat, nagyon megyünk.

– hangsúlyozza Laca.

Lory B hozzáteszi: „Az elmúlt években a nyitottság, a támogatottság, a gondolkodásmód nagyon-nagyon szélsőséges lett, az utca és az utcán történő szélsőségek, deviáns megnyilvánulási formák minden egyes embernek az életében jelen vannak. És erről időszerű módon lehet beszélni, éppen ezért a rapnek sokkal nagyobb jelene és jövője van, mint bármilyen más stílusnak.”

A szövegek, dalok nagyrészt Zolee fejéből pattannak ki, megnézik egymás szövegeit, próbálnak egymáshoz igazodni, és törekedni arra, hogy ütős címet adjanak, hogy a cím összegezze a témát – magyarázzák. Lory B szerint nagyon sok élettapasztalat, sok tudás kell ehhez. „Persze nem intellektuális, magas kvalitású információról beszélek, hanem az élettapasztalatról. És őszintének kell lenni.

Felvetem, hogy egy alkalommal Zolee azt nyilatkozta, hogy hiteles gengszterrapet csak ez a formáció tud játszani. De mit jelent az, hogy hiteles? „Nagyon sokat lehet a napsütésről, a szép zöld rétről hablatyolni és arról, hogy jaj, de szép az élet és mennyire jó, szerelmes vagyok, de nagyon jól tudjuk, hogy a világ egyre szemetebb és egyre furcsább dolgok történnek. És ennek a nyilvánvaló közlése, a feltárása a mi feladatunk, ez jelenti azt, hogy hiteles” – osztja meg Laca.

Mindannyian már családos emberek vagyunk, most már nem lépünk bele abba a pocsolyába, amiből egyszer letisztultunk. Természetesen lurkóként a szélrózsa minden irányába ment az ereszdelahajam. De a hitelesség az, ami teljes mértékben fedi a valóságot, az a fajta tényfeltárás, ami van, és a világ valós arcának a megmutatása. Nem kell ahhoz lövöldözni meg szélsőségeket teremteni, hogy az emberre ráhúzzák, hogy gengszterrapper.

Akárhonnan is nézem, a Zolee egy szélsőséges egyed, egy polgárpukkasztó forma.

Mindegy, hogy milyen kvalitású műsorba hívják be, ő átveszi az irányítást, és hozza azt a fajta stílust, amit mai napig a Ganxsta Zolee és a Kartel fémjelez. Tök jó” – véli Lory B.

A mai magyar rapéletről beszélgetünk aztán, a kezdetekről, azokról, akik lerakták az alapokat. Majd az erdélyi kalandjaikról esik szó, arról, hogy sok finomságot, helyi specialitást ettek, ittak, Lory B sajnálatára azonban nem ehettek vinetét (így nevezte, nem padlizsánnak), pedig ő nagyon szereti. Az erdélyi közönségről úgy vélik, nagyon hálás. „Otthon azért több lehetőségük van az embereknek akár lemezt vásárolni, akár koncertre jönni, úgyhogy hála Istennek itt is látható volt, hogy azért nem bántak csínján a hangulattal. Hálás a közönség. Itt erőteljesebb a támogatottság, az odaszánás a produkcióra nézve is.

És nem mesterkélt szeretet van, hanem elkötelezett rajongás, ami őszinte szeretettel társul.

És ezt tök jó érezni, hogy nem csak kényszerből jönnek el, hanem őszintén odajönnek, átölelik az embert, dicsérő szavakkal felruházzák, és ez egy tök jó életérzés.”

Már éjfél után járunk fél órával, Ganxsta Zolee még sehol. Várok még egy kicsit – gondolom, ha már.... Aztán egy órakor szólnak, mintha látták volna a fehér kalapját megvillanni az ablakban. Valóban ő az, visszatért. Én is visszatérek a backstagebe. A fél kocsma azért drukkol, hogy készüljön el az interjú – ismerősök, a zenekar tagjai, a szervezők. Zolee nincs túl jó lelkiállapotban, magánéleti problémái vannak – derül ki. De amint leülünk beszélgetni, rögtön az interjúra koncentrál. Fél kettő van. 

A kezdetekhez kanyarodunk vissza, arra, hogy hogyan is kezdődött az egész gengszterrapes történet. A Sex Action nevű rockformációban dobolt, közben pedig sok Ice-T-t hallgatott, és jött az ötlet, hogy ezt magyarul is meg kéne csinálni. Az együttes énekese, Szasza is támogatta ebben, majd nem sokra rá kilépett. De Big Daddy, OJ Sámson, Steve és Lory B ott voltak, és megalakult a Ganxta Zolee és a Kartel. Ez volt huszonkét évvel ezelőtt – dióhéjban összefoglalva.

„A rap az pont olyan, mint a blues. Azért szeretem a rap műfajt, mert az összes fájdalmadat ki lehet adni. A blues úgy született meg annak idején, hogy afrikai rabszolgák egy szál szájharmonikával, gitárral zenéltek, és minden fájdalmukat beleénekelték azokba a dalokba, amiket előadtak. A rap ugyanilyen. Amilyen sérelmed, fájdalmad van – és nekem most van egy csomó – ki tudod adni. Amióta ezt csináljuk, mindig lázadok valami ellen és valamiért.

Lehet, hogy a többiek már megnyugodtak, család van stb., de én sosem fogok. Én mindig örök lázadó leszek, örök lúzer, aki soha nem éri el azt, amit szeretne. Ez nem baj, mert ez nagyon jó lemezeket szül” – mondja a frontember.

Úgy véli, az, hogy húsz év után visszatért hozzájuk Lory B, nagyon nagy dolog, nagy erőt ad. „És az is, hogy

Ő a feleségem után jött, és én azt hittem, hogy addig voltam szerelmes, de nem voltam, most vagyok. De már szart sem ér az egész, elment ő, és ebből született a KO lemez, egy csomó szöveg abból született, hogy ő már nincs. És ez jó dolog. A magánéletben nagyon rossz, a művészi életben nagyon jó.”

Szóba került Viszkis, Ambrus Attila is, akiről a Csíki párduc című szám is szól. „Ambrus Atika nekem nagyon jó barátom, innen származik. Sokan kérték most, hogy játsszuk el a Csíki párducot, de a zenekar sem tudja, és én sem tudom a szöveget. Egy csomó olyan dal van a zenekar életében, amit nem gyakran játszottunk és nem szoktuk próbálni, ezért ezeket elég nehéz előadni. De nagyon jó közönség volt, amióta jövünk ezen a turnén, szerda óta, az első két nap Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen király volt, Marosvásárhelyről sajnos azt kell mondjam, hogy nem volt erős, de ez a mai csíkszeredai buli megint csoda volt. A négyből három nagyon jó és egy kevésbé jó, az jó arány. Holnap Kolozsvárra megyünk, szerintem az is jó lesz, úgyhogy jól hasított.”

A másik kedvencét, a jégkorongot említem, és azt, hogy ő dobta be a korongot az esti mérkőzésen. „Igen, én dobtam be a korongot a harmadik harmadban, és harminc másodpercre rá lőtt egy gólt a csíki csapat. Tehát nem hoztam rossz szerencsét. Tök jó volt. Egyetlen esetben nem drukkoltam volna Csíkszeredának, akkor, ha az Újpesttel játszanak, de nem velük játszottak hál’Istennek, úgyhogy a csíkiakkal voltam én is. Eleve kötődöm ehhez a városhoz és nagyon szeretem, úgyhogy le a kalappal a srácok előtt. Egész Erdély nagyon tetszik, és nagyon jól érzem magam” – zárta a beszélgetést, majd kiment autogramot osztogatni, közös fotókat készíteni.

Egy lány a mellére kért aláírást, egy srác pedig felajánlotta, hogy süt nekik az otthonában szalmapityókát,

ha felmennek hozzá. Én hazaindultam, éjjel két óra volt.