Ha ez a nő rád mosolyog, akkor neked nagy eséllyel befellegzett

Vannak színészek, akik mesterien tudják eljátszani a velejéig romlott embert. Ilyen Rosamund Pike is, aki ha szembejönne velem, és rám villantaná a legújabb filmjében már védjegyévé váló ördögi mosolyát, biztosan végigfutna a hátamon a hideg. Az I Care a Lot (Fontos vagy nekem) Pike által alakított főszereplője

egy olyan tenyérbemászó és megvetendő karakter, akitől elborzad az ember, és elszörnyülködve nézi, hogy mi mindenre képes a céljai eléréséhez.

Pike szenzációsan hozza a jóérzést nem ismerő, végtelenül aljas törtetőt, akinek – elmondása szerint „sosem állt jól a szegénység” – folytatva ezzel azt a megkezdett utat, amit a Gone Girl (Holtodiglan) szintén hidegrázósan gonosz Amyjével alapozott meg.

A történet szerint a kellemes megjelenésű, félhosszúra vágott, tökéletesen egyenes szőke hajú, kifogástalan fogsorú, csinos Marla Grayson az idősek megsegítésében utazik. Pontosabban gondjukat viseli, ha a családtagok különböző okok miatt már nem tudnak gondoskodni az egyre magatehetetlenebbé váló szülőkről, nagyszülőkről. Ő az, aki egy bizonyos összegért cserébe mindent elintéz:

biztosítja az idős ember számára a kényelmes öregotthont, intézi a papírmunkát, kinevezett, törvényes gyámként pedig gyakorlatilag megkapja a rendelkezési jogot az idős ember vagyona fölött.

Magyarán: a törvény és némi szakértői segítséggel bedugja az öregeket egy otthonba, majd kiforgatja őket a teljes vagyonukból, mindezt úgy, hogy sem a hozzátartozók, sem az áldozat nem tud semmit tenni ellenne, utóbbiak legtöbbször mielőtt felismernék a helyzetet, már egy intézmény rabjai, ahonnan semmi esélyük kiszabadulni. Amy és barátnője pedig ezalatt pénzzé tesznek minden értéket, és élnek, mint Marci Hevesen, a kijátszott törvények és a megvezetett igazságszolgáltatás pedig az ő oldalukon áll. Igen ám, de „hősünk” az intézményesített, kifosztáson alapuló vagyonszerzési hajrában rossz lóra tesz, és egy olyan idős hölgyet dug öregotthonba, akinek a hozzátartozóival nem kellene ujjat húzni…

J Blakesonnak a Netflixen nemrégiben bemutatott filmje tehát ebből az alaphelyzetből indul ki, és a kegyetlen, embereket kisemmiző iparág bemutatása után

egy kellően elborult és végig szórakoztató mozgóképes alkotás, ami bizonyos pontokon enyhén problémás.

Kezdve attól, hogy milyen kegyetlen végignézni azt, ahogy egy idős nőt egy bírósági végzés lobogtatásával gyakorlatilag kihurcolnak a saját házából, egészen addig, hogy a film egy bizonyos ponton azt próbálja elérni (és a nézők többségénél sikerül is elérnie), hogy egy tényleg velejéig romlott karakterrel azonosuljunk és érezzünk iránta szimpátiát és sajnálatot.

Amy ugyanis egy maffiózó és emberei kereszttüzébe kerül azáltal, hogy egy látszólag hozzátartozók nélküli idős nő vagyontárgyaira és házára teszi rá a kezét, de amíg mindezt látszólag törvényes keretek között csinálja,

a rosszfiúknak pedig nincs hasonlóan törvényes eszközük arra, hogy szembeszálljanak vele.

A Trónok harca Tyrionjaként elhíresült Peter Dinklage alakítja rendkívül szórakoztatóan a sodrából minden egyes ballépés miatt kijövő maffiavezért, aki vagy süteményt eszik, vagy smoothiekat vág az embereihez, és látszólag mindenkit terrorban és félelemben tart. Először fű alatt próbálja rendezni az otthonba dugott, számára valamilyen oknál fogva fontos nő ügyét, azonban Amyben rendesen emberére akad.

A film tulajdonképpen kettejük macska-egér harca számos meglepő fordulattal, izgalmas cselekménnyel, vicces párbeszédekkel, sőt időnként még látványos akciójelenetekkel is.

És az, hogy ez a film mennyire szól Rosamund Pike szenzációs alakításáról, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy

a 2021-es Golden Globe hétfői díjátadóján a legjobb női főszereplő díját kapta meg ezért a szerepéért.

Mellette azonban nem annyira Peter Dinklage, hanem a Chris Messina által játszott, minden megkent hájjal megkent ügyvédjének rövid, de annál emlékezetesebb alakítása volt szenzációs, ahogy próbál fogást találni a nála is rafináltabb Amyn, de a nő minden trükkje ellenére hajthatatlan marad.

A Fontos vagy nekem összességében egy korrekt és élvezhető alkotás – leszámítva a problémás részeket, amin könnyen túl lehet lendülni a befejezés tükrében. Sajnos még nem látszik az alagút vége, hogy mikor láthatunk hasonló kaliberű, szórakoztató alkotásokat nagyvásznon, így a Netflix hetente új filmmel jelentkező kínálatának is örülnünk kell. És örülünk is, hogy Rosamund Pike újabb ördögi alkotását legalább az otthonunk melegéből élvezhettük, és nem újabb és újabb halasztás várt erre a filmre is. Hátha a következő, szenzációs alakítása már mozivásznas élmény lesz.