Ingyenes, jogtiszta zenék minden hangulatra: Romániában is elérhető a Spotify

Emlékszem, első kedvenczene-gyűjteményem egy tekintélyes audiókazettasor formájában öltött testet, aminek legkedvencebb részét a kilencvenes évek közepén egy „raffianeccben” magam után hurcolásztam, amerre jártam, és ami walkmanek segítségével akár a Corona expressz budijában (ott volt a walkmant hosszabban is működtető csatlakozó, na meg cigizni is ott lehetett, pfuj) is bulira bevethető válogatást jelentett. A kétezres években aztán már jöttek az mp3-ak, de ezek sokáig egyáltalán nem voltak hordozhatók, hisz csak az asztali számítógépek bírták megszólaltatni az akkor még nem is túl acélos minőségű digitalizált felvételeket, de innentől a zenegyűjtemények már kezdtek átállni elektronikus formátumra.

Az évek folyamán nekem is összeállt egy több ezer vagy akár több tízezer darabos gyűjteményem, ami most ott „porosodik” egy hordozható merevlemezen,

és gyakorlatilag semmire sem használom. Pedig néhány évvel ezelőtt még több órányi munkát fektettem abba, hogy a több tucat giga zenéből a telefonom korlátozott memóriakapacitását nem túlságosan leterhelő, de azért kellően bő és változatos válogatást készítsek a hosszú autózásokra, de ma már erre sincs szükség: miután februárban hivatalosan is elindult Romániában a Spotify, én is átálltam zenében is a streamingre, hivatalos angol nevén a streaming media-ra: ennek magyarítása még várat magára.

Na de mi a fene ez a streaming media? Sokan már természetesnek vehetjük ugyan a fogalmat, de azért vizsgáljuk meg egy picit. A Wikipédia szócikke szerint

amely a bináris számítógépes fájlformátumokhoz (például AVI) viszonyítva kevésbé célozza meg a videotartalom teljes hűségű visszaállítását, elsősorban az azonnaliságra összpontosít.” Már ebből is látszik, hogy ez a technológia mennyire gyors léptékben fejlődik, hisz ez a szócikk is részben  elavult: a mondat utolsó részét meghaladta az idő, azaz a technológia.

Ma már a streaming media olyan mértékű adattovábbításra alkalmas, amely felveszi a versenyt a hagyományos, nagy és nagyon nagy felbontású digitális videótartalom-továbbítással is.

Nincs már messze az az idő, amikor az emberfiának igazából nem is lesz már szüksége kábeltévére, csak egy bazi nagy sávszélességet biztosító internetesre – na és persze legalább egy-két streaming-előfizetésre.

Ebben a kontextusban kisebbfajta anomália, hogy a streaming media a zenehallgatásban nálunk nincs is még annyira elterjedve. Igaz, nem annyira régi fejlemény azért a 4G megjelenése a romániai mobilszolgáltatóknál, bár zenét streamingelni a 3G is jócskán alkalmas lehetett. Gondot jelenthet továbbá a hiányos lefedettség, utazás közben azért ma is sok olyan környék található, ahová még a sima telefonálni való térerő sem nagyon csordogál a telefonokba, nemhogy a 3G, 4G. És persze azért a költségvonzatról se feledkezzünk meg: a mobilszolgáltatóknál igazából a 4G megjelenésével kezdtek elérhetőbbé válni a korlátozás nélküli vagy több gigabájtnyi adatforgalmat lehetővé tevő ajánlatok. És hát az elérhető streaming-szolgáltatók sem voltak többnyire ingyenesek.

A Spotify romániai megjelenése ezért volt sokak számára várt esemény, mert az egyik legnagyobb ilyen szolgáltatóról van szó

– több mint 35 millió zeneszámos katalógusból lehet válogatni –, és van ingyenes változata is. (A fizetősért nálunk 30 napnyi ingyenes tesztidőszak után havi 4,99 eurót kell amúgy lepengetni, azaz átutalni, ami ugyanannyi, mint például Lengyelországban, s olcsóbb, mint a Deezer, nagyjából ugyanannyi, mint a Zonga, bár annak az ingyenesen és a prémiumon kívül van egy köztes változata is.)

Jómagam az ingyenes változatot tesztelgettem az elmúlt hetekben. Arra voltam kíváncsi, mennyire használható, azaz élvezhető így a szolgáltatás, vagy ez csak beetetés, és kénytelen leszek végül a fizetőset választani?

Mielőtt elkezdené az ember a zenéket hallgatni, először természetesen létre kell hozzon egy felhasználói fiókot. Ezt meg lehet tenni egy email-címmel, de az újabban szokásos módon használhatjuk erre a célra a Facebook-fiókunkat is. Én az utóbbit választottam – először. Persze a kellő aggódást követően, hogy vajon mennyi adat kerül át a Spotify-hoz, és ezt mire fogják használni. Aztán végül azért kellett egy másik fiókot készítenem az email-címem segítségével, mert a facebookosra harminc nap elteltével valamiért azt hitte, hogy külföldön vagyok, márpedig csak ennyi ideig használhatod „külföldön” a Spotify-fiókodat.

Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy mennyire élvezhető: röviden erre a kérdésre azt lehet válaszolni, hogy attól függ.

Mint ahogy az ilyen szolgáltatásoknál lenni szokott, élvezhetőségét az határozza meg, hogy mire szeretnéd használni. Az ingyenes változatnak ugyanis van egy sor korlátozása, ami felett ugyan el lehet siklani, de el tudom képzelni, hogy vannak sokan, akik nem tudnak.

Az első fontos szempont például, hogy az ingyenesben nem kereshetsz meg és nem indíthatsz el egy adott zeneszámot. Kedvenc előadóidat viszont megkeresheted és meg is jelölheted, sőt: így fogja tudni a mesterséges intelligencia belőni az ízlésedet. Sőt, annak érdekében, hogy minél találóbb legyen a zenei robotképed, az app az adott előadóktól eléd is rak néhány darabot, hogy megkérdezze: ez jöhet?

De a Pokolgéptől az Ossiánt nem fogod tudni meghallgatni, legalábbis elsőre nem, viszont elindíthatsz egy playlistet, amiben jó eséllyel az is benne lesz, valamikor.

Hogy mikor, az attól függ: a zenelistát sem játszhatod le abban a sorrendben, ahogy szerkesztője összeállította az ingyenes változatban. Attól függően, hogy az app melyik változatát használod, további korlátozásokkal szembesülhetsz. A telefonos változatban például óránként hat számot ugorhatsz át, csak véletlenszerű sorrendben hallgathatod a playlisteket, de ugyanezekkel az okostévés változatban például nem szembesülsz. A desktopos változatban ugyanakkor sok a vizuális reklám, a mobilosban viszont a hangzó reklámspotok előfordulása gyakoribb.

A másik nagyon fontos kérdés továbbá, hogy mindezek mellett milyen a minőség. Nos, az a helyzet, hogy erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Elég nehéz kibányászni amúgy az internet bugyraiból a tulajdonképpeni adatokat, mert mindenhol az előfizetéses minőséget taglalják, ami 320 kb/s-os sávszélesség, viszont mellette állítják, hogy az háromszor jobb, mint az ingyenesé. Hát mit mondjak… ez sem túl magas szám. Az igazán jó minőségű, úgynevezett veszteségmentes hangadattovábbítás sávszélessége ennél kétszer, háromszor acélosabb kellene legyen. Ha pedig az ingyenes változat még annál a 320 kilónál is háromszor gyengébb, akkor az már az első mp3-as időket idéző, már-már élvezhetetlen kategória.

Na de ezek „csak” a számok: a személyes élmény alapján kialakult benyomás az, hogy a Spotify minősége telefonról hallgatva valóban hagy kivánnivalót maga után, és a különbség mondjuk a Deezerhez képest nagyon feltűnő, viszont ez utóbbinál nincs ingyenes verzió, csak ingyenes próbaidő. A tévés appot használva ugyanakkor, ami egy 5.1-es erősítőbe van kivezetve, már sokkal jobbnak tűnik a helyzet. Valószínűleg azért, mert

nem csak a sávszélesség, hanem a formátum is számít,

a Spotify pedig OGG Vorbist használ, ami kisebb fájlmérettel kínál magasabb minőségű hangzást, mint mondjuk az mp3.

Sokat lehetne még beszélni a Spotifyról, de túl hosszú lesz a cikk. Ejtsek inkább még néhány szót arról, ami viszont nagyon tetszik benne: ez pedig a felhasználói felület és a mesterséges intelligencia, az UI és az AI. Előbbi a telefonos változatban mondjuk kevésbé barátságos, mert napokon át mindössze ugyanazt a Drake-albumot akarta velem meghallgattatni a kezdőképernyőn, tulajdonképpen semmilyen más ajánlást-támpontot nem adva. A laptopon vagy a tévén használva viszont már az appba belépve

felkínálja a napszakhoz és a hét napjához igazított zenei ajánlatait, olyanokat, amelyek egyeznek az ízléseddel.

A hét elejének délelőttjén így kapsz hétfői energiafeltöltést vagy motivációs tuningot, napközben munkanapi, a melót aládúcoló muzsikákat, késő délután és kora este már nyugisabb hangulatra válthatunk, feltehetünk akár egy borral kísért vacsora mellett jól szóló listát, éjszaka pedig akár álomba is ringathatjuk magunkat. A Spotify szerencsére szakított a műfaji alapú playlistekkel, megpróbál a felhasználók hangulatához igazodni, és ez mondhatni elég jól sikerül neki. Az is tetszik benne, hogy ezzel a módszerrel egy csomó olyan zenét is meghallhatsz, amire egyébként soha nem keresnél jár. Ha viszont inkább szűken tartanád a zenei horizontodat, akkor a megjelölt kedvenc előadóid alapján személyre szabott playlisteket is kapsz, naponta akár többet is, a zenék stílusa és hangulata szerint elkülönítve.

Mindezek fényében ajánlanám vagy sem a szolgáltatást? Hajlok az igen felé, még ha nem is túl határozottan, és valószínűleg az országban gyakorlatilag az ingyenességben egyedüli vetélytársnak számító Zongához képest intuitívabb és tetszetősebb AI miatt. Bár ez utóbbi alapos tesztelése még várat magára.