Juhász István Géza: a szépségnek vissza kell térnie a művészetbe

Juhász István Géza 1967-ben született Kolozsváron. Tizennyolc évesen országos első díjat nyert klasszikus gitáron, ugyanabban az évben már a kolozsvári Állami Magyar Színházban muzsikált a Tompa Gábor által rendezett Hamletben. 1988-ban részt vett a Kolozsvári Zsebszínház újraindításában, a Vasas Klubban, majd ugyanitt rendezett és zenélt. 1990-ben versenyvizsgával bejutott a Puck Bábszínházba. 1990 és 1995 között rendezést tanult. 1995 őszétől a kolozsvári Apáczai Csere János középiskolában tanított, és bábcsoportot szervezett. 1999-ben megalapította Hajós János kollégájával a Sétáló Bábszínházat, amely ma is működik.

„A bábművészetben nincs «holtág», a hagyományokat folytatni kell. 

A hirtelen «fejlődés», ahogy azt minden művészetben láttuk a huszadik században, sok volt, túl gyors az embereknek. Mire megszoktak volna valamit, már rég kiment a divatból az utódja is. Túl sok művész mindenáron sokkolni akart, kísérletezni, meg szembesíteni a közönséget a mindennapok ronda oldalaival. Próbálna csak meg egy illatszerbolt sósavval hígított cápavizeletet forgalmazni, vagy egy élelmiszerbolt csupa rothadt, penészes legyektől nyüzsgő terméket. A szépségnek vissza kell térnie a művészetbe”– véli.

A teljes interjút az Előretolt Helyőrség májusi lapszámában olvashatják.