– Egy olyan fesztivál megszervezése, mint amilyen az Egyfeszt is, a legfőbb elemek mellett, a helyi lakosok bevonása nélkül talán lehetetlen vállalkozás lenne. Mennyire volt nyitott a gyergyói és a környékbeli lakosság arra, hogy egy 4-5 napon át tartó összművészeti fesztivál – jó értelemben – felborítsa a hétköznapok rendjét?
– Eléggé nagy ellenszélben indultunk neki a szervezésnek. Egyrészt még tartott a COVID – ezért hol bátornak, hol vakmerőnek neveztek minket, akikkel erről beszélgettünk.
Másrészt Gyergyói-medencében újdonság volt maga a „fesztivál” fogalom is. S ide tartozik az is, hogy ugyancsak újdonságnak számított – ez volt a súlyosabb –, hogy ez egy olyan dolog, ami pénzbe kerül.
olyan emberekkel dolgozhatok, akik képesek félretenni az egót, a nehézségeket, és megcsinálják!
Az első évben lejárt a fesztivál, és megbeszéltük, hogy hétfőn nem, csak kedd reggel találkozunk, kiértékelünk. Én hétfő délután mégis bementem valamiért az irodába, és az egyik pillanatban szinte az egész stáb megjelent. Nem hittük el – akkora eufória volt, hogy mi ezt tényleg megcsináltuk.
A kérdésedre válaszolva pedig: a tavaly volt az első olyan alkalom, amikor ráléptünk arra az útra, ami előrefelé vezet. Tavaly volt az első olyan év, amikor az összes udvarba bemenni majdnem bármikor jól esett, mert mindig sokan voltak, mosolygós arcokat láttál mindenhol. Az arányok kezdtek nőni: a Gyergyó-medence-i látogatottság – ami nagyrészt állandó – is nő, de sokkal gyorsabban nő a kívülről jövő látogatók számának az aránya. Ezek biztató jelek. Persze egyetlen évből még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, de úgy tűnik, jó úton haladunk.
Ettől függetlenül a lelke már az első pillanattól benne volt a történetnek. Mindenki beletette a szívét-lelkét, hogy létrejöhessen ez a fesztivál.
Azóta nyilván letisztult az egész, s most már tudjuk, hogyan érdemes alakítani a struktúrát. Például szubkulturálisan úgy állunk össze, hogy van X számú tematikus udvar: a Bakelittől az Alteren át, a Szanatóriumkerten keresztül a Hegyi levegőig. És persze ott van a nagyszínpad is, és maga a város főtere. Akik ezeket az udvarokat, helyszíneket vezetik, érzik, hogy ez miért van, miért kell épp úgy csinálni, mi a cél. Tudnak azonosulni vele, tehát a lelkük ott van.
A cél pedig az volna, hogy összetegyük a lokális értékeket a globális értékekkel.
Egy példában bemutatva ezt: a fesztiválon jelen volt a Parov Stelar és a No Sugar zenekar is. Az utóbbi egy helyi zenekar, az előző személy pedig egy világsztár. A résztvevő akaratlanul is párhuzamot vonhat saját magában: hogyan működött az egyik a másikhoz képest? Így meghatározódik a helye a Gyergyói-medence kultúrájának.
– Sokszor hangoztatjuk, hogy a népi hagyományaink, a folklór veszendőben van. Számomra mégis az volt a legérdekesebb az Egyfesztben, hogy a Folkudvar sosem volt üres, s talán mondhatjuk: az az egyik legkedveltebb hely a fesztiválon.
– A Folkudvar valóban – már a kezdetektől fogva – az egyik legjobban menő fesztiválhelyszín. A folkból és a népművészetből – ez lehet akár tárgyi, akár zenei, akár zenei – sok minden építkezik. Jó látni, hogy ennek van egy széles támogatói köre. Ez a kör viszont zárt, ami azt jelenti, hogy vannak amellett elkötelezettek és vannak azok, akiket abszolút nem érdekel. A népművészeti rendezvények, nemcsak az Egyfeszten megtalálható Folkudvar, mindenhol sikeresek. Mert mindenhol van egy állandó közönségük, ami nagyrészt nem nő, de nem is csökken. Az Egyfeszten is ott van ez a közönség. A fesztivállal egyidőben párhuzamosan zajlik a Méra Világzenei Fesztivál, amelynek a szervezőivel arról beszélgettük, hogy ha nem is hangsúlyosan, de érzik az Egyfeszt létezését 300 kilométerrel arrébb is. Ez azt jelenti, hogy valami ezt a réteget itthon is megszólítja.
Ha csak a zenei irányultságokról beszélünk, sok mindennel össze lehet kötni: a poppal, a rockkal, a jazzel. És mindig valami jó lesz belőle.
Ez a történet két síkon őrződik: egyrészt van a klasszikusan vett hagyományos vonala, ami az én olvasatomban szent és sérthetetlen, amihez nem lehet hozzányúlni. De ott a másik, ami ebből táplálkozik, erre épül. A Folkudvar mindkettőre nyitott.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.