HIRDETÉS
Hatalmas a választék a jelenlegi játékpiacon videójátékokból, ráadásul a jelen konzolgenerációnál teljesen magától érthetődő a visszafele kompatibilitás, vagyis az, hogy
mindenféle trükközés nélkül játszhatjuk a korábbi generációra kiadott játékokat, ehhez pedig elég, ha lemezen vagy digitálisan birtokoljuk őket.
Így tehát nem vész kárba a Playstation 4-kollekciónk ha már egy Playstation 5 tulajdonosai vagyunk, sőt időnként meglehetősen költséghatékony, és nosztalgikus érzés valamelyik meglévő, már végigjátszott játékunkat újból elindítani, mint megvenni a legújabbakat a megjelenésekor, mivel ezek az első napokban nincsenek még rendesen optimalizálva, hibák, javításra váró bugok találhatóak bennük, amik orvoslásra várnak, míg
a régi játékok már a javítócsomagok és az utólag megjelent kiegészítők és letölthető plusz tartalmak révén már elnyerték a végleges formájukat.
Rengeteg jó és emlékezetes játék jelent meg az előző konzolgenerációban, amiben a Playstation-exkluzívok (God of War, Horizon: Zero Dawn, The Last of Us, Uncharted 4, Days Gone, Bloodborne, Spider Man stb.) kiemelkedő minőséget képviselnek, ezért is tűnhet elsőre furának, hogy
miért egy multiplatform, egy kaptafára készült nyílt világú, sandbox, Ubisoft-játékot említek a Playstation 4-Xbox One-éra egyik kedvenceként.
Arról a Ubisoft-játékkiadóról van szó amelynek a részvényei jelenleg történelmi mélyponton vannak, és bár augusztus végén jelent meg legújabb játékuk, a Star Wars: Outlaws, novemberben pedig ők adják ki a legújabb, japánban játszódó Assassin's Creed-et, a Shadowst, most mégis rájuk jár a rúd mivel úgy néz ki, hogy
nem tudnak profitábilis, szakmailag elismert és a játékosok által is kedvelt videójátékokat kiadni, ez pedig úgy gazdaságilag mint megítélésileg is rendkívül rossz számukra.
Ők adták ki 2018 márciusában a Far Cry számozott, ötödik részét, ami véleményem szerint az utolsó jó Far Cry-játékuk. Igaz, hogy én csak az „újabbakkal” játszottam az őskori settinget kapó Far Cry Primaltól egészen a 2021-ben megjelent hatodik részig, ám ezekből mindössze a cikkünk tárgyaként szolgáló Far Cry 5-öt vittem végig, és azt kell mondanom, hogy nagyon elkapott a hangulata és sztorija is, amit nem minden játék tud elérni nálam.
A Ubisoft Montreal és az Ubisoft Toronto által fejlesztett játék két évvel a Far Cry Primal után jelent meg, az eredeti dátumhoz képest egy éves csúszással, ugyanabban a pénzügyi évben, amikor szintén piacra került a Ubisoftnál az autóversenyzős Crew és az RPG-ként (akció-szerepjáték) újragondolt, Assassin's Creed: Origins. A hosszabb fejlesztési idő feltehetően jót tett a Far Cry ötödik részének, ami így bár
polírozottabban került a piacra, ám a Ubisoft „védjegyének” számító bugos játékmenet és a repetitív küldetések így is adottak voltak benne.
A Far Cry 5 azonban minden hibája és a már bevált kaptafára épülő játékmenete (pont olyan, mint az előző részek, csak néhány újítással és változtatással) ellenére piszkosul szórakoztató, agykikapcsolós játék.
A Montana állambeli kitalált Hope megyében játszódó felvonás ezúttal egy szektavezért tesz meg antagonistának, akinek ráadásul különböző képességekkel bíró csatlósai is vannak, amiket többnyire a bliss nevű hallucinogén anyagnak köszönhetnek.
Ezzel az anyaggal többször is találkozhatunk a játékban úgy is, hogy a karakterünk, vagy épp a szektavezér „serege” van a hatása alatt, ami időnként elég szürreális jeleneteket eredményez a játékban.
A történet szerint a magát Atyának kikiáltó Joseph Seed uralma alá hajtja, és a világtól teljesen elzárja Hope megyét és annak lakóit, akiknek többsége, főként az aluliskolázott, úgynevezett redneck-ek önként és dalolva állnak be a szolgálatába.
Mi egy seriffhelyettes bőrébe bújva kellene a történet elején törvény elé állítsuk a szektavezért, ám a dolgok váratlan fordulatot vesznek, és
a Joseph uralma alatti Hope megye stratégiai helyszíneit kell felszabadítanunk, és legyőznünk az azokat uraló három testvért: Johnt, Jacobot és Faithet, hogy eljuthassunk a szektavezérhez, ehhez azonban rengeteg küldetést kell teljesítenünk.
Ahogy azt a korábbi Far Cry-játékokban már megszokhattuk, a játékmenet alapját a bázisfelszabadítás/elfoglalás képezi:
tulajdonképpen rajtunk áll, hogy csendben, lopakodva, vagy éppen torkolattűzzel, mindennek a közepébe berongyolva iktatjuk ki a bázist őrző, félmilitáris egységeket.
Őrületből pedig ebben a felvonásban sincs hiány: homokfutóval, autóval, gyalog vagy éppen repülővel járhatjuk be keresztül-kasul a hatalmas pályát, ahol a fő küldetés mellett rengeteg mellékfeladat és tennivaló vár ránk. Van például egy olyan mellékküldetés, amiben egy farmon bikákat kell kinyírnunk (az egyiket lehetőleg párzás közben), majd a heréiket össze kell gyűjtenünk, amiért jutalmat kapunk. Emellett
a pályán „szétszórt” különböző NPC-ket (nem irányítható karakterek) is felfogadhatjuk csatlósnak, sokuk pedig a pálya különböző helyszínein elrejtett kincsekhez vezethetnek el bennünket.
De különleges képességekkel bíró csatlósokat is a szolgálatunkba állíthatunk, ha teljesítjük a hozzájuk vezető küldetéseket:
miközben mi a távolból távcsöves puskával vagy épp egy gránátvető segítségével iktatjuk ki őket.
A Far Cry 5 tényleg önfeledt szórakozást és rengeteg izgalmas játékórát kínál, még úgy is, hogy
a küldetések és különböző feladatok teljesítése nem túlságosan nagy kihívás.
Grafikailag pedig simán megállja a helyét a mostani kínálatban, annak ellenére, hogy már hat éve jelent meg. Playstation 5-re és Xbox Series S/X-re ugyan kapott egy teljesítményjavító patchet az ötödik évfordulójára, aminek köszönhetően felskálázott 4K felbontás mellett 60 képkocka/másodperccel fut az újgenerációs konzolokon. A grafikai megjelenítés nem változott az Playstation 4 Pro-n és Xbox One X-en látottakhoz képest, de
már az előző konzolgeneráció masináin is pazarul nézett ki a játék.
Ugyanakkor a Far Cry 5 a még ma sem szégyent valló grafikai megjelenítés mellett a hangulat terén is erős, ugyanis
a készítők nem csak látványilag fogták meg szektavezér által irányított montanai hangulatot, hanem a zene és az atmoszféra is rendkívül sokat hozzátesz az összképhez.
Van ugyanis egy varázsa annak, amikor az őrhelyeken elhelyezett hangszórókból szóló andalító zenére közelítjük meg a visszafoglalni kívánt bázist, ez pedig hirtelen pörgősre vált, ahogy észrevesznek bennünket, és kezdődhet a közelharci akció, vagy az eszeveszett lövöldözés.
Emellett a lakott területeken szintén a hangszórókból a halljuk a prédikátor Joseph hangját, ahogy épp a propagandáját „tölti” a követői fejébe, de
a fejünk felett szálló repülők, a fő útvonalakon áthajtó járművek, valamint a távoli fegyverropogások hangja is mind-mind a jobb immerziót szolgálják, vagyis hogy a lehető legjobban átéljük a játékot, ott érezzük magunkat a benne történő események sűrűjében.
Természetesen nem Ubisoft-játék lenne, ha ne lennének benne mikrotranzakciók, vagyis valódi pénzért megvehető ruhák, fegyverek és kiegészítők a játékban. Ennek külön megvan az iróniája is, hiszen mivel
egy belső nézetes (FPS) akció-shoterről van szó a játékidő túlnyomó részében nem látjuk a karakterünket, tehát szinte teljesen lényegtelen, hogy éppen milyen ruhákat vagy kiegészítőket visel, mivel túlnyomórészt a kezeit és az éppen aktuálisan használt fegyvereket látjuk a játékmenet során.
Ezeket egyébként nem kötelező megvenni, nélkülük is teljes mértékben élvezhető a játék, ugyanakkor rengeteg holmit magunktól, a sztoriban való előrehaladással is kioldhatunk, ugyanakkor ha van Ubisoft-fiókunk akkor egész jópofa kiegészítőket is megszerezhetünk már a játék elején.
A Far Cry 5-höz három rövid kiegészítő készült, amik nem illeszkednek szervesen a történethez, inkább
továbbgondolják az alapjátékban bemutatott őrületet.
A három bónusz sztori három különböző mellékkarakterről szól. A Hours of Darknessben a vietnámi háborúba „utazhatunk vissza”, és szabadíthatjuk el az őrületet, a Lost in Marsban nem meglepő módon űrlények rabolnak el és a Marson találjuk magunkat, míg a Dead Living Zombiesban egy zombiapokalipszist kell farcryosan túlélnünk. Ezek a rövid kalandok inkább mókás kiegészítők, mint komolyan vehető, játékbővítő szórakozások, ám a Ubisoft egy különálló, kvázi folytatást is kiadott a Far Cry 5 után, ami a Far Cry: New Dawn címet kapta. Ez a kisebb, nem teljes értékű játék eredetileg Far Cry 5 kiegészítő lett volna, ám a készítők úgy döntöttek, hogy különálló játékként adják ki, ahogy tették azt az őskorban játszódó Primal-al, ami a Far Cry 4 és 5 között jelent meg.
A New Dawn szintén Montanában játszódik, azonban egy poszt-nukleáris világban, amit Joseph Seed idézett elő az ötödik rész egyik befejezésében, amikor a háttérben atombomba robban.
Ez a posztapokaliptikus világ azonban virágzó rózsaszín, antagonistaként pedig egy szőke, befont hajú fiatal ikerpárt tettek meg, ám ez a játék messze elmarad attól amit az ötödik rész kínált.
Pontosabban ugyanazt kínálja, csak átszínezve, de kevésbé érdekfeszítően.
A Far Cry 5 varázsa tehát több komponensből adódik össze, és nem csoda, hogy bár nem egy kiemelkedő videójáték, sokan ezt tartják az egyik legjobbnak a 12 részt megért játék-franchise-ból. A 2021-ben megjelent, a Karib-térségben és a Kubát idéző világban játszódó hatodik számozott rész kevés újdonságot hozott, és grafikailag sem volt előrelépés az ötödik felvonáshoz képest, így
a Ubisoftnak nagyon fel kell kötnie a gatyát ahhoz, hogy a soron következő, még be nem jelentett Far Cry 7-tel meggyőzze a játékosokat arról, hogy nem ugyanarra a reskinnelt (ugyanazon alapokat és játékmenetet tartalmazó, de más megjelenítésű) produktumra adják a pénzüket, mint évekkel ezelőtt.
Az eddig kiszivárgott információk szerint két játék is készül a Far Cry 7 égisze alatt, az egyik merőben új játékmenettel kerülhet a játékosok kezébe, míg a másik a már bevált játékmenettel egy újabb helyszínen, a koreai Kimsan-szigeten játszódhat ahol
ismét szabadjára engedhetjük az egyre nagyobb és nagyobb őrületre vágyó játékos énünket.
Ha csak feleannyira lesz szórakoztató és elborult, mint amilyen a Far Cry 5, akkor már egy egész jó játék lehet, de azért reméljük, hogy képes lesz megugrani ezt a szintet és új színt hozni a Far Cry-franchise életébe. De azért a Ubisoft eddigi felhozatalát, és a legújabb játékaikat látva (Assassin's Creed Mirage, Star Wars Outlaws) nagy illúzióink nincsenek…
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
