Kedvenc mindenem a biciklim! Dalok a kerékpározásról

Ha egy bicikli (ahogy torzított formában ejtjük, főleg Alföld-szerte: biciGli) kétszázezer forintot ér, az bizony nagyon sok, akkor már a kedvenc mindenünk lehet. Pláne, hogy a Red Hot Chili Peppers óta tudjuk, hogy a kerékpár egy nagyon jó találmány.  

Kezdjünk egy 18-as karikás dallal, aztán utána jönnek a klasszikusok. A Hollywoodoo zenekar idilli falusi költői képét hallhatjuk a kétezres évek elejéről, a zenekar 2004-ben vette fel a Karmolok, harapok című albumát. Ez az alig több mint egyperces „etüd” tulajdonképpen egy „biciGli” ellopásáról szól, nem feltétlenül kedves hangnemben. De az egész történetet oda tudjuk képzelni.

Ha már 18-as karika, akkor jöjjön ez a dal, 1978-at írunk, a Queen megjelenteti Jazz című albumát, amelynek sok köze ugyan nincs a dzsesszhez, de sok-sok jó dal van rajta, az A-oldal 4. száma például ez az azóta bicaj-himnusszá lett szerzemény. Később készített videóklippjében meztelen emberek tűnnek fel, a dal közepén a csoportos csengőszó után pedig van egy nagyon markáns  gitárszóló.

Menjünk vissza még régebbre, 1967-be: a Pink Floyd még egyelőre a Syd Barett-es korszakát éli, kísérletezik mindenfélével, de hát akkoriban nagy divat volt, hogy a zenészek bekaptak egy marék hallucinogént, aztán nekifogtak dalokat írni. Minden bizonnyal ez a dal is így született, de hát a Beatles is megírhatta volna, 1967 és 1969 között bármelyik albumukra ráfért volna egy ilyen kompozíció. Van itt mindenféle hang a dal közepétől, ezt lehetőleg ne akkor hallgassuk, amikor terepen és gyorsan biciklizünk.    

Ugyanabban az évben a szintén brit Tomorrow együttes készített egy hasonkó felvételt – no, ebben is van sok-sok olyan rész, amit nem egy ötórai tea mellett írtak meg akkor. A dal később, 1975-ben, a skót Nazareth együttes előadásában vált igazán ismertté.  

Maradjunk még Angliában: a popzene történetének egyik legviccesebb bandája, a Madness is írt dalt a biciklizésről, mégpedig a The Rise & Fall című, 1982-ben kiadott albumra. Tipikus angliai vasárnap délután a családdal, bicajjal, viccel, beszólással.   

Jöjjön egy igen szép és megkapó dal az 1982-es Szívbéli (One from the heart) című musical-filmből – a filmet Francis Ford Coppola rendezte, a szívbemarkoló dalt pedig Tom Waits adja elő. Jó, most kivételt  tettünk, ez tulajdonképpen egy szerelmes szám...

„How could I forget to mention / The bycicle is a good invention” – énekli az RHCP 2002-ben, a dal a By the Way album bónusz-trackjeként jelent meg. A mai napig nem értem, hogy ez a dal hogy nem lett világsláger, mert szerintem a Californication-nél vagy a Snow-nál vagy az Otherside-nál is jobb. Jó, biztosan elfogult vagyok, mert szeretek biciklizni...

Ennél biciklisebb számot nem nagyon tudnék mutatni, azt hiszem. Az album 2003 augusztusában jelent meg, a híres francia kerékpárverseny első futamának századik évfordulójára. Ha valaki szereti a „túrdöfransz-t”, feltétlenül  nézze végig a klippet, nagyon ott van.

A végére jöjjön néhány magyar dal is, elsőként Nyeső Mari és kedves kis Biciklis dala. A Meteorológus című, 2009-ben megjelent albumon vannak rajta ezek a kedves kis sorok: „Alattam gurul a kék Csepel kemping-kerékpár, / zenél a küllő, ahogy a lábtámasztó pengeti, / lötyög a csengő, így nem is kell csengetni!” – javaslom, hogy amikor gyereket tanítunk kerékpározni, előtte inkább  ezt hallgattassuk meg vele, ne a 200 ezert...

Akkor legyen vidámság, bánat, fröccs, lopás és bicikli magyarországi roma srácoktól: a Ha Ko Ham (jelentése: vagyunk, akik vagyunk) 2017-ben jelentette meg ezt a dalt, s bár a szövegét illetően a Deák téren vagyunk, a klippben falusi idillt látunk sárga Wartburggal és megállással („Ájjjj meg, teeee..!!!”). Van egy olyan gyanúm, hogy ez az ellopott bicikli azóta sincs meg, esetleg a kereke – ezt abból gondolom, hogy Pataky Attila is a nyolcvanas évek óta énekli, hogy egyszer odébbáll a kör közepéből, s még mindig itt van. Ilyen ez a popszakma.

Minden Tusványosok legszeretettebb, legfelülmúlhatatlanabb csapatának egyik legismertebb nótája – jajj, eltelt tíz év, amióta megjelent a Cirkusz című nagylemez, az akkori aranyos kiscsajokból szexi családanyák lettek, de két fröccs után azóta is szorgalmasan vágják a lyukat a kádba. No, de ez a bicajos dal tényleg laza és vagány, buliban is lehet tekerni rá, mondjuk a cangát azért nem vigyük be a táncterembe. Vagy a Csűrbe, hogy maradjunk stílusosan Tusványosnál.  

A végére kerítettünk egy helyi „erőt”, a székelyudvarhelyi származású, de évek óta Londonban élő Murányi Tónit, mintegy meglepetést. „Biciklin, ha látnálak, bizony utánad indulnék / s nézném, ahogy úszik ott / két szép comb, s egy szép fenék. / Előznélek, eléd állnék, és mondanám: na most szállj le / és üldögéljünk néhány évig, árokparton összedőlve!” – szóval itt is a szerelem van betűzve a küllők közé... A gitárszóló kicsit Republicos, de érdemes megfigyelni a háttérben hegedűt, ami Orbán Ferenc jóvoltából szól nagyon szépen.  

No de hát szép az idő is, nem esik, biciklire fel egy dal-listával!