Kiábrándító, buta, és nem méltó a tolkieni örökséghez a Hatalom gyűrűi sorozat

2022 valószínűleg legvártabb sorozata volt az Amazonnál készült A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi, ám hiába költött az Amazon 250 millió dollárt a Tolkien-hagyaték kezelőinek, a Gyűrűk ura függelékeinek mozgóképes adaptálásáért, és hiába állt rendelkezésre rekord-költségvetés a készülő sorozatra, ha a végeredmény történetmesélés szempontjából egy átlag-fantasy szintjét sem képes megütni.

Két alapvető dolog lett volna szükséges ahhoz, hogy egy tűrhető adaptáció készülhessen:

• ha van kellően részletes könyves alapanyag, kidolgozott szereplőkkel és cselekménnyel,
• és ha showrunnerként nem két olyan kezdőt alkalmaznak, akik korábban mindössze meg nem valósult Star Trek-produkciókon dolgoztak.

Rendkívül látványos lett, de megosztja a rajongókat a Gyűrűk ura-sorozat

Hiába költötték rá a világ összes pénzét, nem nyerte el mindenki tetszését az Amazon új, a Gyűrűk ura világában sorozata. A Hatalom gyűrűi egy teljesen új, Tolkien után szabadon megalkotott történetet mesél el a kitalált Középfölde történelméből. Elemzés.

Az Amazon tehát nagyot kockáztatott, és várható volt, hogy megbolydul a darázsfészek egy ilyen kaliberű Tolkien-adaptációval, amit az író meglehetősen vázlatosan vetett papírra, feltehetően jó okkal, vagy épp azért, mert nem volt már ideje kibontani Középfölde történetének ezen időszakát.

A függelékek adaptálási jogának megszerzése után tehát a stúdiónál azt csinálhattak, amit akartak a vázlatos történet képernyőre vitelében, és a végeredményt látva ez nem is történt másként, hiszen teljesen elszabadult a készítők fantáziája.

Fogtak pár ismert Gyűrűk ura-szereplőt, és valamiféle eredettörténetet kanyarítottak köréjük, így lett többek között a méltóságteljes és isteni kisugárzással bíró Galadrielből egy dacos, hisztis amazon, Elrondból pedig egy, a törpökért és munkásságukért rajongó, de bizonytalan diplomata, a Szauront legyőző, és az egy gyűrű akaratát teljesítő Isildurból pedig egy szépreményű, naiv fiatal, aki folyamatosan a helyét keresi a számára kicsinek bizonyuló világában. Ezekkel amúgy még nem is lenne akkora baj, ha

ezek a változtatások nem lennének teljesen karakteridegenek a Gyűrűk ura történetében megismert szereplőktől.

A felülmúlhatatlan fantasy: A Gyűrűk Ura-trilógia

Nem lehetnek túl sokan azok, akik ne találkoztak volna valamilyen formában a rendkívüli népszerűségnek örvendő A Gyűrűk Ura történetével, köszönhetően az emlékezetes filmtrilógiának, ami letette a modernkori fantasy-adaptációk alapköveit. Szubjektív elemzés.

Bár az Amazon eltüntette az értékelési lehetőséget a saját streamingfelületéről, és a tulajdonában levő IMDb-n is inkább a pozitív visszajelzéseket helyezték előtérbe, ugyanakkor a premiervetítésekkel lekenyerezett kritikusok ömlengésén túl mégsem sikerült elnyomni az elégedetlenkedő és csalódott visszajelzéseket a nézők részéről, aminek a szelét azzal próbálták kifogni, hogy az évad közben a készítők interjút adtak a Hollywood Reporternek, amiben többek között azt is a nyilvánosság elé tárták, hogy a Netflix és az HBO is versenyben volt az Amazon mellett az adaptálási jogok megszerzéséért.

Elmondásuk szerint

a Netflix egy, a Marvel Filmes Univerzumhoz hasonló, Gyűrűk ura-franchise-ban gondolkodott, amiben többek között Aragorn és Gandalf is külön sorozatokat kaptak volna, míg az HBO nemes egyszerűséggel a harmadkort, vagyis a Peter Jackson által három (17 Oscar-díjat és hárommilliárd dollár bevételt termelő) mozifilmben már bemutatott gyűrűháborút dolgozta volna fel sorozatként.

Patrick McKay és John D. Payne azt is elmondták, hogy a Tolkien-hagyatékát kezelő örökösök végül az Amazon ajánlatát tartották elfogadhatónak azzal a kitétellel, hogy beleszólásuk lehet az alkotói folyamatba annak érdekében, hogy „megvédhessék” Tolkien örökségét.

Nem tudjuk, hogy mit értettek megvédésen, de az Amazon sorozatát látva nem egészen ez történt, hiszen

a végeredmény nemhogy a tolkieni világhoz való tiszteletteljes hozzáállás, hanem épphogy annak meggyalázása.

A történet faék-egyszerűségű, a párbeszédek buták és egyszerűek, és amikor a szereplők egy adott dilemmával szembesülnek, azt filléres Coelho-egysorosokkal próbálják megmagyarázni. Nagyon fájó a könyves, méghozzá a Tolkien által megírt könyves alapanyag hiánya, aminek a képernyőre ültetésére a helyenkénti hollywoodi túlzások ellenére annyira jól ráérzett Peter Jackson a Gyűrűk ura-trilógiában, és ami annyira működött, hogy

korunk egyik korszakalkotó adaptációja és a popkultúra egyik fontos produktuma lett, aminek megítélése az évek távlatából is pozitív maradt, és nem övezik ellentmondások.

Ezzel ellentétben a Hatalom gyűrűi sorozat a formátumából adódóan egy hosszabb történetfolyam, ami viszont alig haladt előre, az évad utolsó epizódjáig nem látszott, hogy hová tart, és olyan dolgokon időzött el hosszú ideig, ami lábjegyzetnek is sok lett volna Középfölde történetében. Az írás- és a történetbeli hiányosságokat a hatalmas büdzsének köszönhetően a látvánnyal és a részletesen kidolgozott díszletekkel próbálták ellensúlyozni, ez viszont sokszor azt eredményezte, hogy

a sorozatbeli Középfölde néhány pazar helyszínt leszámítva teljesen üres és élettelen lett.

A több szálon futó történet emellett a megvalósítás terén nem tudott elszakadni az etalonnak számító Gyűrűk ura-trilógiától, és számos jelenet lett a filmben látottak koppintása, mint például a Helm-szurdoki kilátástalanság megidézése a délföldi történetszálon, vagy a máguspárbaj, ami nagyon sok elemében a Gyűrű szövetségében látott Gandalf és Szarumán közti összecsapást idézi. Nyilván kellett az összekapcsolás, hogy a sorozat jobban kötődjön Középfölde eddig látott történéseihez, de

ezeket a filmek egyes jeleneteinek lemásolása nélkül is össze lehetett volna kapcsolni.

Egyértelmű csalódás volt a númenori történetszál, amiben a korábban nem látott, Númenor szigetén eldölyfösödött emberkirályságot próbálták bemutatni, de

az egész egy silány, az időhúzásra kiválóan alkalmas szappanopera-szál lett, amiben a főszereplők minden egyes alkalommal indulatosan próbálják akaratukat rákényszeríteni a szembenálló félre, mindezt pedig értékes játékórákon keresztül.

Érthető módon ezek a húzások próbára tették a nézők türelmét, akik hétről-hétre azt várták, hogy

induljanak már be a történések a Hatalom gyűrűiben, mialatt a konkurensnek számító HBO-nál épp annak az iskolapéldáját láttuk a Sárkányok háza esetében, hogy miként kell egy fantasysorozatot rendesen és minőségi módon megcsinálni.

A gyújtózsinór lángra kapott, kezdődik a Sárkányok tánca

Nem is az a kérdés, hogy Viserys uralkodása után ki ül a vastrónra (és ki tudja azt megtartani), hanem hogy egyáltalán kik maradnak életben a Sárkányok tánca után a Trónok harca előzménysorozatában. Spoileres összefoglaló.

A sorozat emellett két, az egész évadon végigvonuló rejtélyt is bedobott, hogy megmozgassa a rajongók fantáziáját: az egyik a meteorember misztériuma, akiről az első perctől nyilvánvaló volt, hogy kicsoda, a másik pedig Szauron kiléte a sorozatban, aminek felfedését az utolsó részben egy eltereléssel próbálták még meglepőbbé tenni, ami a feketeöves Gyűrűk ura-rajongóknak szintén nyilvánvaló volt már az első epizódoktól.

A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűivel tényleg az a legnagyobb baj, hogy jóval többnek akar látszani, mint ami valójában, miközben a látványt (sokszor még azt sem) leszámítva egy középszerű átlagfantasy szintjét sem üti meg. Ha nem Galadrielről, Elrondról, Isildurról, Gil galadról szólna a történet, akkor még a karakterek neveit sem jegyeznénk meg, hanem mindössze

dacos kislányként, jószándékú diplomataként, naiv gyermekként, lagymatag királyként könyvelhetnénk el a szereplőket.

A délföldi történetszál klisés, közönséges, logikátlan, a gyaplábúaké sokszor érdektelen és időhúzós, a törpöké pedig az esetek többségében elnyújtottnak és tölteléknek érződött, az egyetlen szerethető karakter pedig a Sophia Nomvete által alakított Disa hercegnő volt, akire azonban kevés játékidő jutott, és a cselekmények alakításában sem volt nagy szerepe, hiszen egy másodvonalas szereplő volt.

A hatodik epizódban látott csatajelenet, bármennyire is grandiózusnak szánták, hatalmas csalódás volt, látszott, hogy az alkotóknak nincs tapasztalatuk az ilyenek rendezésében, logikátlan húzások, csapnivaló megvalósítás tette élvezhetetlenné az évad egyik tetőpontjának szánt jelenetsort, amiben

az egyik főszereplő tünde, Arondir puszta kézzel szállt szembe a hatalmas orkkal, és a númenori hadsereg inkább tűnt egy szedett-vedett társaságnak, mintsem Középfölde egyik legjelentősebb haderejének, Galadriel megmagyarázhatatlan húzásairól és folyton fintorgó, dacos arckifejezéséről nem is beszélve.

Lehetett volna jobb is, mondhatnánk az év egyik legnagyobb mozgóképes dobásáról, azonban végignézve a szezont mindenki jobban járt volna, ha nem bolygatják újabb adaptálási kísérlettel a Gyűrűk ura világát. Ahogy viszont Gandalf mondja a Király visszatér egyik (azóta mémmé vált) jelenetében: „things are in motion that cannot be undone” (a dolgok mozgásba lendültek, és már nem lehet visszacsinálni őket), vagyis érkeznek a további szezonok, mivel azok berendelését nem a nézettségtől tették függővé, hanem

eleve öt évadosra tervezték a sorozatot, aminek a második évadának előkészítése már elkezdődött, azonban biztosan nem kerül képernyőre 2024 előtt.

Az első évadot látva pedig semmi jóra nem számíthatunk a Hatalom gyűrűinek jövőjét illetően.