Marosvásárhely, az élhetetlen város főcímmel kényes és kényelmetlen kérdéseket feszeget a Székelyhon napilap hétfői Kilátó melléklete, amely több oldalon keresztül Marosvásárhely múltjával, jelenével foglalkozik, történelmi-politikai kontextusba helyezve a jelenleg „élhetetlenné” minősített helyzetet. Visszaemlékezhetünk a sokat emlegetett 1996-os helyhatósági választásokra, amikor Fodor Imre egy hajszállal, párszáz szavazattal maradt le attól, hogy Dorin Florea előtt az első fordulóban megnyerhesse második polgármesteri mandátumát, miközben Iszlai Jenő a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt színeiben indulva közel 800 szavazatot vett el tőle. A második fordulóban aztán Dorin Florea nyert, és még mindig ő a polgármester.
A melléklet hasábjairól megtudhatják azt is, hogy milyen titkos, az etnikai egyensúly felborítására törekvő előírásai voltak egykor a Román Kommunista Pártnak a marosvásárhelyi pártvezetők számára, de szó esik a fekete márciusról, kampányokról és választásokról is. Szintén a Kilátóban olvashatnak egy terjedelmes interjút Soós Zoltánnal, az RMDSZ által támogatott polgármesterjelölttel, aki 2020-ban arra készül, hogy húsz év után visszanyerje a magyarság számára a polgármesteri széket.
De milyen magyarság? A pokol felé teljes gőzzel – ez a címe annak az írásnak, amely a marosvásárhelyi önkormányzat képviselőtesületének jelenleg is regnáló RMDSZ-frakciója „megvalósításait” szemlézi. „2016 után a helyi RMDSZ-frakció olyan szintű mélyrepülést mutatott be, amelyet joggal jellemezhetjük úgy: minden idők legrosszabb városvezetését hozták össze, a kommunista rezsim időszakát is beleszámítva”.
Hogy miért gondolják ezt az összeállítás szerzői, kiderül a november 11-ei Kilátó mellékletből.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.