Koronás emlékek a múzeumban

Több múzeum is hirdetett a járványhelyzettel kapcsolatos gyűjtést, a Csíki Székely Múzeum is fontosnak tartja, hogy dokumentálja, megőrizze a közösség számára a jelenlegi helyzettel kapcsolatos egyéni történeteket.

illetve hogy általuk később is megérthessük, értelmezhessük a mostani történelmi időket” – áll a felhívásban.

Ladó Ágota, a múzeum munkatársa elmondta, elsősorban olyasmit várnak, ami digitálisan küldhető, egyelőre tárgyak átvételére nincs lehetőségük. A felhívásukra már többen jelentkeztek, küldtek be fotókat vagy történeteket, de szeretnék, ha minél többen osztanák meg a személyes élményeiket, például a karanténban töltött napokról, boltokban kiürített polcokról, vécépapírból és élesztőből felhalmozott otthoni készletekről, átalakított lakásokról, irodának berendezett nappalikról, a képernyőkön keresztül átélt gyűlésekről és kávézásokról, gyerekekkel készített alkotásokról, lecsiszolt és átfestett bútorokról, elolvasott könyvekről, fűszerkertekről, otthoni kilátásokról, a tömbház körül vagy a faluban megtett sétákról, a természet újrafelfedezéséről, nyilatkozatokról, igazából bármiről, ami köthető ehhez az időszakhoz.

„Van egy olyan félreértés, amivel találkoztam, miután meghirdettük a gyűjtést, hogy sokan azt mondták, ezek nem nagy történelmi dolgok.

Mi például a fiammal, azért, hogy tevékenység legyen és fejlesztés is, sokat kézműveskedtünk. Nekem ez egy nagy újdonság volt, nem tartom magam ilyen típusnak, aki kézműveskedik, és egy komoly kihívás volt, hogy üljünk le, legyen tevékenység, én is tudjam csinálni, értelme is legyen, kössem is le a gyereket, és legyen is valami eredmény a végére. Vagy sok ember számára nem nagyon volt más lehetőség, újra felfedezte a természetet magának. Mi kimentünk a szüleimhez falura, ott töltöttük a karantén nagy részét, és gyakorlatilag március elejétől végigkövettem egy fának a rügyezését. Máskor nem volt ilyen alkalom, pedig mostanig is ott voltak ezek a fák. De most az első rügytől a virágzásig végigkövettem. Ilyen típusú élményeket, emlékeket várunk, hogy osszanak meg velünk” – vallotta a Ligetnek a muzeológus.

Hozzátette, tervezik, hogy tárgyi emlékeket is gyűjtsenek, például maszkokat vagy bármit, ami ehhez a helyzethez kapcsolódik, ezeket egy későbbi időpontban veszik át az adományozóktól.

Ugyanakkor szeretnék, ha különböző szakmákban tevékenykedő személyek – orvosok, tanárok stb. – is küldenének beszámolókat, fotókat erről az időszakról.

„Az egész karantén alatt figyeltük Gyarmati Zsolttal, a múzeum igazgatójával, hogy mi történik a múzeumokkal világszerte, láttuk, hogy van egy ilyen tendencia, sok múzeum hirdetett gyűjtést. A cél az, hogy őrizzük meg az emlékét ennek az időszaknak, mert ugyan most mindenki számára egyértelmű, hogy ez van, de mégiscsak egy sajátos időszak. Most még éljük ezeket az élményeket, átalakulásokat, amelyeket a járvány okozta helyzet hozott, de öt-tíz-húsz év múlva teljesen más színezetet kap. Most mindenkinek van első kézből tapasztalata, valós időben mindenkinek van élménye ezzel kapcsolatban, nem kell a nagyszüleitől gyűjtsön. És noha az emberekben megvan a kétely, hogy ezekben a személyes vallomásokban, abban, hogy ő otthon fényképezte például a rügyező fát, semmi történelmi nincs, ám mégis van, azaz lesz évekkel később. Ezért szeretnénk most megfogni mindezt. Ugyanakkor történelmi idők ezek, nemcsak a jövő szempontjából, hanem mert mi ilyesmit még nem éltünk át” – magyarázta a múzeum munkatársa.

A történeteket és képeket a ladoagota@csikimuzeum.ro címre várják, a tárgyhoz kérik feltüntetni: „koronás emlék”.