Látvány és nyitottság, Untold a neved

Végignézve a tömegen azon tűnődtem el, hogy a fiúk januártól augusztusig csak azért járnak-e konditerembe – és szoláriumba –, hogy az Untold idején, a pólójuktól megszabadulva megvillogtassák a feszülő izmaikat, illetve a lányok szándékosan vesznek-e fel parányi rövidnadrágokat, vagy csak nem kaptak nagyobb méretet az üzletben? (Talán a gyermekrészlegen keresték.) A női szetthez a legtöbb esetben hozzátartozott még egy melltartó méretű ruhadarab, amely, ha kellőképpen csipkés, flitteres vagy szegecses, semmiképp sem szabad eltakarni!

Így elég csupasz területet marad ahhoz, hogy fél kiló csillámpor borítsa be a bőrt, de bőven jutott belőle a hajra is, sőt volt olyan WC-ülőke, amely ettől csillogott.

És ha már a csillogásnál tartunk, a látványosan berendezett Kolozsvár Arénán, a találkozási és fényképkészítési pontként szolgáló óráskeréken kívül számos olyan helyszín akadt a fesztivál területén belül, ahol a résztvevők egy babzsákon vagy lengőágyban pihenhettek, és végre úgy kommunikálhattak a másik féllel, hogy minden szót hallottak és megértettek.

Persze a hangos zene hozzátartozik a fesztiválhoz, de olykor jó volt – egy irtó finom és drága kávéval – távolabb menni az óriás hangfalaktól. Hosszú perceket lehetett eltölteni például az „ital- és ételsétányon”, már csak azért is, mert nagy sorokat kellett kiállni, valamint a bőség zavarát idézte elő, hogy rendkívül gazdag és változatos volt a felhozatal. Viszont az árak hasonlóan magasak, turistazsebre szabottak voltak: legkevesebb 8 lejért lehetett koccintani, jóllakni pedig 15-30 lejből.

Ami egy alkalommal nem is tűnik soknak, de ha megszorozzunk a poharak számát a napokéval, máris egy üres pénztárca kacsint ránk. Bár már akkor rájöhetünk arra, hogy ez drága mulatság, amikor jegyet vagy bérletet akarunk vásárolni, hiszen a napijegy ára utolsó napra 350 lej fölé ugrott. De mi kerül ilyen sokba, mit fizet meg a fesztiválozó? Hát azt az életre szóló, egyedülálló, hidegrázós fesztiválélményt! Hogy délutántól kora reggelig megállás nélkül szól a zene, tíz színpadon különböző műfajt képviselő zenészek lépnek fel, a főszínpadon pedig olyan világhírű előadók énekelnek vagy keverik a számokat, akiket talán most látunk először. És mindezt Kolozsvár szívében!

Továbbá egyedivé teszi ezt a fesztivált, hogy a különböző nemzetiségek között nem alakul ki konfliktus, sőt barátságok köttettek.

Ennek egyik példája, hogy a nyitónap egy rúdra húzták fel a román, magyar és angol nemzeti lobogót, de láthattunk román–kanadai–francia kombinációt is. Szintén az egymás iránti tisztelet jeléül és az etnikai hovatartozás szerinti megkülönböztetést elítélve több fesztiválozó egymás mellé tette saját országának zászlaját szombat este. A Kolozsvár Aréna és Új Sportcsarnok közötti zöld övezetet többek között francia, marokkói, román, Sri Lanka-i, kubai nemzeti lobogók borították be. Rendkívül jó érzés volt ezt látni, és megtapasztalni, hogy azok, akik átlépték az elektronikus zene birodalmának küszöbét, mind egy nyelvet beszéltek.