Márpedig nincsen világ Beatles nélkül!

Katona Zoltán 2019. november 04., 15:15 utolsó módosítás: 2019. november 04., 18:06

Alapvetően egy abszurd helyzet az, hogy „a világ a Beatles nélkül” – a Trainspotting és a Gettómilliomos rendezője azonban eljátszott a dologgal. Felemás érzésekkel néztem végig, mert egy ártatlan, kedves kis filmről van szó – egy kellemes vicc (vagy rémálom..?) az egész, de legalább arra jó, hogy az ember figyelme e félelmetesen sokoldalú zenekar felé forduljon már sokadszorra.

Tegnap a világ még ismerte a Beatlest, ma csak Jack emlékszik a dalaikra Fotó: Imdb.com

Ahogy a régi magyar közmondás tartja: nincsen rózsa tövis nélkül. Sok minden helyzetre mondjuk ezt, az utóbbi egy évben a Liverpool FC futballcsapatának rajongói kezdték el mondani azt, hogy „Liverpoolban nincsen futball Origi nélkül”, utalva a belga csatár sorsdöntő és különleges góljaira. Ha már Liverpool, akkor szeretetünk tárgya, a Beatles együttes is vastagon odakapcsolódik, sőt, ott született – mint azt írtuk korábban.

Bevallom, az elmúlt negyedszázadban a Beatlesről az összes fellelhető dokumentumfilmet megnéztem, minden magyar nyelvű könyvet elolvastam, satöbbi, idén pedig azzal szembesültem – bármennyire hangzik ez nagyképűen – hogy a woolton-i temetőben szinte behunyt szemmel megtalálom Eleanor Rigby sírját, pedig először jártam ott.

Éppen ezért nagy érdeklődéssel ültem neki a Yesterday nevű idei produkció megnézésének, annál is inkább, mert a rendező korábbi filmjei közül a Trainspotting meghatározó volt huszonéves koromban, illetve a Gettómilliomos és a 127 óra is tetszettek.

„Talán eltűnök hirtelen,/ akár az erdőben a vadnyom”

– írta József Attila 1937-ben, s bizony így járt a Beatles ebben a filmben. A Yesterday alapötlete ugyanis ez: a Beatles emléke, öröksége, dalai egy pillanat alatt odalesznek, mint a vadnyom. Főhősünk, egy vidéki kocsmákban és fesztiválokon saját dalaival fellépő srác nem tud igazából befutni, de egy egész világot érintő áramkiesés, illetve egy kerékpárbaleset alatt megtörténik a hihetetlen: rajta kívül senki sem emlékszik a Beatlesre, a négy srácra, így kézenfekvő az ötlet, hogy – mivel ő az egyetlen, aki tudja a dalokat – a gombafejűek szerzeményeivel épít karriert. S micsoda szerencse, a saját maga által (egyébként nem rosszul) alakított Ed Sheeran veszi szárnyai alá az „ígéretes” dalokat író Malikot! A dolog bejön, hősünk világsztár lesz, nagyobb még Ednél is, belép az életébe Hollywood, a pénz, a siker, a csillogás. Persze közben sok az elbizonytalanodás is, hiszen egyszer például „kénytelen” Liverpoolba utazni ihletődni az „új” dalokhoz – a film ezen részeit eredeti helyszíneken forgatták, a vonatállomás, a Strawberry Fields piros kapuja, a belváros mind-mind részei voltak John, Paul, George és Ringo életének.

De közben végig ott van a kezdetektől fogva társaként, menedzsereként és rajongójaként létező Ellie, akivel elvarratlanok a szálak – ez viszi bele a filmbe azt, ami később nem jött be.

Ami bejött, az a zene: tudott dolog, hogy a Beatles-jogok nagyon kényesek

(sok dokumentumfilmet voltak kénytelenek nélkülük legyártani, iszonyatos nehéz volt visszaszerezni Paul McCartney-nek a jogokat, a szálak Michael Jacksonig vezettek...), de ebben a filmben becsületesen meg van szólaltatva kb. egytucatnyi dal. Jó, az elég vicces, amikor Ed Sheeran arról győzködi Malikot, hogy Hey Jude helyett Hey Dude legyen az egyik szám címe...

Himesh Patel és Lily James a Yesterday című filmben Fotó: Imdb.com

A Beatlesen kívül vannak még eltűnő dolgok, ezeken is lehet filózni. Az Oasisre sem emlékszik senki (!), de fel-felvillan egy kép arról, hogy Jack gyerekkorában egy iskolai rendezvényen a Wonderwall-t játssza (borzalmasan, tegyük hozzá). Az már egyfajta társadalmi állásfoglalás is, hogy a cigaretta és a Coca-Cola is ismeretlen fogalmak. Azonban nem tököltek más termékekkel: Jack árufeltöltőként dolgozik egy szupermarketben, ahol a Carlsberg, a Guiness, a Smirnoff, a Jack Daniels úgy áll garmadában, hogy látszik is, szóval itt nincsen minden díszlet átcsomagolva vagy speciális termékek (mint Tarantinónál a Big Kahuna burger vagy a Red Apple cigaretta) sincsenek. Ettől egyébként életszagúbb a film.

Fricska a lemeziparnak és – igen, John Lennon él!

Van egy elképesztő jelenet a filmben: öltönyös emberek egy irodaházban arról győzködik a főhőst, hogy nem jók a dalcímek, nem jók a borítók. Szóval, gond van azzal, hogy Abbey Road és azzal, hogy The White Album – számomra ez volt az egyik legfelkavaróbb jelenete a filmnek. Nincs kimondva, de látszik, hogy tulajdonképpen John Lennonnak úgy állít emléket a film, hogy megjelenik benne az öreg Lennon. Legalábbis ilyen lenne, ha úgy, ahogy most, 78 évesen élne közöttünk – bár, amiket mond Jack Maliknek:

„Jó életet akarsz? Nem olyan bonyolult. Mondd a szeretett lánynak, hogy szereted! És mondj mindenkinek igazat, amikor csak tudsz!”,

azok nagyon romantikusak és szépek, de ki tudja, talán tényleg ilyen lenne... Bölcs és kedves ember egy tengerparti házban.

A tetőpont pedig egy koncert a Wembleyben, amiben természetesen győz a szerelem és mindenki boldog. Azazhogy mégsem.

Mint a bevezetőben írtam, nincsen rózsa tövis nélkül, s ez a Yesterdayre is vonatkozik: szerintem túl erőltetett a szerelmi szál ebben az esetben, de persze fel kell dobni valamivel a filmet, mert csak a dalok nem adják el, illetve talán többet lehetett volna játszani azzal a síkkal, amikor kiderül, hogy Jacken kívül vannak még ketten a világon, egy orosz férfi és egy angol nő, akik szintén emlékeznek a Beatlesre. Mindez kimerül egyetlen, Malikkal való találkozásban, holott nagyon jó jelenetek jöhettek volna ki ebből a témából.

A 2019-es film angol nyelvű plakátja Fotó: Imdb.com

Konklúzió: hallgassunk és pengessünk Beatlest!

A jobb megérthetőség kedvéért nem árt, ha a film megnézése előtt picit belenézünk az okostelefonba a Beatlest illetően, nem árt felfrissíteni az ismereteket, mert jól fog jönni néhány dalnál és helyzetnél. Jack Malik rémálmában megjelenik a két élő Beatles-tag lába, s azt onnan tudjuk, hogy Paul a mezítlábas, hogy az Abbey Road lemez borítóján így megy át az átjárón, illetve valóságos legenda- és mítoszhalmaz nőtt a „mezítlábas Paul” köré. Amúgy meg természetesen a zenekar köré is – ezeket a dolgokat nem ez a film fogja megcáfolni vagy megerősíteni, hiszen nem kőkemény igazságokat, tabutémákat döntögető dokumentumfilmről, hanem egy ártatlan kis moziról beszélünk. Aminek a végén, ha úgy állunk fel a tévé elől vagy úgy jövünk ki a moziból, hogy mosolygunk és eltökéljük magunkban, hogy elővesszük a porosodó, régi gitárunkat, és odahaza a nappaliban a filmben elhangzó daloknak csak egy részét elpengetjük és daloljuk a családnak, a gyerkőcnek, akkor máris Danny Boyle tenyerébe csaphatunk. Annak a Danny Boyle-nak, aki fiatalságunk egyik legütősebb filmjével, a Trainspottinggal, annak minden vagány zenéjével ajándékozott meg bennünket a kilencvenes években, és most lerakott egy mosolymozit az asztalra. Egy olyan kultúrtörténeti mérföldkőről, amit Beatlesnek hívunk és amíg emberi civilizáció létezik, mindig emlékezni fogunk rá. Mert valójában nincsen világ Beatles nélkül.

Yesterday (angol vígjáték, 2019, 112 perc)

Rendezte: Danny Boyle
Író: Jack Barth
Forgatókönyvíró: Richard Curtis
Szereplők: Himesh Patel, Lily James, Ana de Armas, Kate McKinnon, Ed Sheeran, Joel Fry, Alexander Arnold, Sophia Di Martino, Ellise Chappell, Meera Syal
Vágó: Jon Harris
Operatőr: Christopher Ross
Producer: Tim Bevan, Danny Boyle, Richard Curtis, Eric Fellner, Matthew James Wilkinson
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat