Molière klasszikusa nem túl klasszikusan. Nyerj jegyet rá!

Shakespeare mellett talán a francia zseni, Molière az a szerző, akinek mondanivalója ugyanúgy érvényes a mai ember számára, mint egykoron volt kortársaiknak a 17. század környékén. Sajnos darabjait – és általában vígjátékot –, mintha kevesebbszer játszanának színházaink, mint azokra igény lenne a közönség részéről. Pedig a kolozsvári előadás is azt bizonyítja, hogy az olykor kicsit elgondolkodtató vidámságra igen is szüksége van a publikumnak.   

Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Molière Párizsban látta meg a napvilágot 1622. január 15-én egy kárpitos fiaként. A modern komédia megteremtője, viszonylag szerény származása ellenére is hatalmas műveltségre tett szert. A jezsuita kollégiumban a tudományok és a skolasztikus filozófia mellett latinul is megtanult, eredetiben olvasta Plautus és Terentius komédiáit. Állítólag jogot végzett, ám ezt sokan vitatják. Tény, hogy amikor az ifjú Poquelin tizennyolc éves lett, apja ráhagyományozta a Tapissier du Roi (udvari kárpitos) címet és az ezzel járó hivatalt, ez gyakori találkozásokat tett lehetővé számára királlyal. 1643-ban színházat alapított, ám ez hamarosan csődbe ment. Poquelin ekkor felvette a Molière nevet, vándorszínésznek állt – a többi már történelem. Úgy halt meg 1673. február 17-én, ahogyan minden vérbeli színész elképzeli: a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. (A legenda szerint a színpadon hunyt el, bár ez nem látszik valószínűnek: halála előtt ugyanis két pap is visszautasította, hogy feladja neki az utolsó kenetet. Mire a harmadik a drámaíró lakására ért, már nem volt kinek…). Az Úrhatnám polgárt 1670-ben írta, udvari komédiaként született XIV. Lajos kérésére. Molière jóban volt a királlyal, ezért talán többet is megengedhetett magának – az utókor szerencséjére -, mint kortársai. 

Mihai Măniuțiu a tavalyi bemutató előtt tartott sajtótájékoztatón elmondta: Molière műfaji meghatározásával összhangban

az előadás komédia balettel, prózában, kortárs közegbe helyezve.

Măniuțiu olyan előadást képzelt el, amely a legjobb értelemben véve szórakoztat, energiával tölti fel a közönséget. Ehhez járul hozzá a koreográfia, Andrea Gavriliu munkája, amely a prózai részeket és a komikus-ironikus hangulatot erősíti az előadásban, és az előadás jellegzetes zenei világa is, amelyet Mihai Dobre, a Şuie Paparude együttes egyik alapító tagja jegyez.

A rendező – aki egyébként a kolozsvári román színház igazgatója is – Molière szövegét kortárs környezetbe helyezte, és feleségével, Anca Măniuțiu-val ennek megfelelően alakította a szöveget is: a darab fordításának egy adaptált változatát használták, és kihagyták az eredeti szöveg azon részeit, amelyek nem voltak a mai környezetbe helyezhetők.

 A történet dióhéjban: a szemtelenül gazdag Jourdain úr szinte bármit megengedhet magának. Mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Kulturálttá és rafinálttá szeretne válni, olyanná, amilyennek ő a társadalom felsőbb rétegeihez tartozókat elképzeli. Ennek érdekében szolgálót tart, zene-, tánc- és filozófiatanárok hadával veszi körül magát, hogy pénztárcáját nem kímélve behozza vélt és valós lemaradásait. Az útjába kerülő botcsinálta mesterek és tanárok pedig ki is használják szánalmas igyekezetét, és jócskán megszedik magukat Jourdain úr vagyonából.

Jourdain úr családját és környezetét az őrületbe kergeti, ezért azok összefognak ellene, hogy megleckéztessék. Hajmeresztő ötletükkel el is vakítják a hiszékeny polgárt, aki ebben a színjátékban irreális vágyai beteljesülését látja. Van-e esélye a józan észnek az elvakult nagyravágyással szemben?

– írja a színház ismertetőjében.

Bár a magyar fordításirodalom egyik telitalálata Csiky Gergely címfordítása, az Úrhatnám polgár (ez a szó Csikynek is köszönhetően átkerült a köztudatba, a köznyelvbe, s a rangkórság-és felkapaszkodni vágyás fogalmává vált) a kolozsvári előadás Mészöly Dezső fordításának felhasználásával készült.