Népmesei regény egy vérzivataros évszázadból

A Gutenberg Kiadónál megjelent A harmadik lélek szabad lényegében egy történelmi regény, ám nem feltétlenül mindig a sztori viszi az olvasót benne, hanem azok az adalékok, amelyekkel feldíszíti az író ezt a történetet. Szép, tetszetős a kivitelezés, elegánsnak is mondanám, illetve modernnek, olyannak, amilyennek manapság lennie kell egy kötetnek. 

Kozma Mária új könyvét akár „népmesei regénynek” is aposztrofálhatnánk, hiszen maga a történet a madéfalvi veszedelmet (1764) megelőző évben játszódik,

az erdélyi, székelyföldi köznépi viszonyok közepette, átitatva bőségesen a korról ismert tudásunkkal.

Nem könnyű ez a műfaj, mármint a történelmi regény, főleg az írónak nem, mert manapság egyre-másra jelennek meg a jobbnál jobb remekművek világszerte, óriási sikert aratva – sok-sok történelmi regényt később filmvásznon is viszontlátunk. Ami nem mindegy, az az alapanyag – kicsit talán a gasztronómiához tudnám hasonlítani a helyzetet. Hiszen egy angol történelmi regény játszódhat mondjuk Stuart Mária környezetében, vagy Joséphine élete ezer szállal kapcsolódik Napóleonhoz és az őt körülvevő történetekhez – olyan ez, mint egy ismert „english breakfast” vagy a francia konyha egyik-másik remekműve.

Nos, alapanyag van bőven Székelyföld történelméből, mondavilágából és legendáriumából is, s persze mi, itteniek inkább ezt szeretjük.

Finomak a francia vagy olasz konyha remekei is, de egy jó csángó pörcös túrós puliszkának vagy az igazi, cserépedényben megfőtt töltött káposztának nincs párja. Nem is lehet. Így vagyunk a történelmi örökségünkkel, vérzivataros évszázadaink eseményeivel, társadalmi folyamataival és azokkal a személyekkel, akik miatt ma még mindig itt és így vagyunk.

Nagy, klasszikus erdélyi történelmi regényeink szerzői (még Jókai korából Kemény Zsigmond, később Kós Károly vagy Makkai Sándor, majd a század második felében Szilágyi István és mások) ugyanezzel a módszerrel dolgoztak, fikciót építettek be adott történelmi korokba – nem történelemkönyveket írtak, hanem olyan könyveket, amelyekben a hétköznapi történelem jelent meg.

Kozma Mária évtizedekig muzeográfus, illetve könyvtáros volt Csíkszeredában, régi kéziratokból, első kézből kaphatott tehát alapanyagot történelmi jellegű regényeinek megírásához. Így volt korábbi műveinél is, hiszen akár a Kájoni élete által ihletett regényét (Az ember bolond természete), akár több más, nagyobb lélegzetű művét (A jóság síró vágya, Partomlás, Sárkányfogvetés, Asszonyfa) vesszük, ugyanúgy visszaköszönnek a régi korok történetei, eseményei, még akkor is, ha e regények közül némelyik a mai korba van beágyazva.

Jól dokumentált művekről van szó tehát, hatalmas tudásanyag van feldolgozva, s ezek közé illeszkedik legújabb történelmi regénye is.

A történet szerint a könyvárus Margit és a székelyudvarhelyi, de messze földön tanult diák, Máté Debrecenben találkoznak, onnan indulnak együtt Székelyföldre – útközben pedig nemcsak peregnek az események mellettük, hanem egyre jobban belesodródnak ők is az akkori Erdély, illetve Székelyföld társadalmi-politikai történéseibe, a szerző az akkori események szereplőivé teszi őket. Nem volt egy könnyű időszak az sem, hiszen jelzett század hatvanas éveiben, Mária Terézia uralkodása alatt bizony rendszeres volt az erőszakos katonatoborzás (az említett 1764-es Siculicidiumnak is ez volt az előzménye), igen sok volt a vita és harcoskodás Székelyföldön a katolikusok és a reformátusok között. Ezek a tudnivalók mindegyre előjönnek a regényből,

s habár Margit és Máté kitalált karakterek, a történetben megjelennek valós, abban a korban élt ismert emberek is, például Zöld Péter, aki a kényszersorozások elleni tiltakozások egyik fő szervezője volt.

Nemcsak történelem és fikció, hanem egyfajta írott „road movie”, illetve kultúrtörténeti kalandozás is. Hogy csak egy példát említsek, fiktív, de hiteles leírás van arról, hogy Marosvásárhelyen a vásárban hogyan „toboroztak” katonákat ingyen mért borral, verbunkos tánccal, illetve kötéllel, erőszakkal. Ugyancsak hiteles leírás-részek és történetek vannak az akkori Székelyudvarhely felekezeti viszonyairól, illetve Csíksomlyó mindennapjairól.

A Habsburg uralom alatti Erdély mindennapjaiban alkalmazkodni és túlélni kellett, akár erőszakkal, akár kultúrával, mind a nyugat-európai, mind a helyi kultúra megtartásával. A főszereplő Margit könyveket, kéziratokat csempész jól meghatározott céllal Székelyföldre, hiszen

ezek legalább oly fontos tartozékai voltak akkoriban a megmaradásnak vagy az önvédelemnek, mint a fennálló rendszer elleni folyamatos és titkos lázadás

– akárcsak a mi életünkben mondjuk az 1980-as években.

Nagy fordulatok, csavarok, a „nem lehet letenni” közhely-mondatot az olvasóból kiváltó történések nincsenek a regényben, de hát mindenkinek más és más lesz az olvasmányélménye. Úgy vélem, ezzel a könyvvel igen sok székelyföldi olvasó fog megismerkedni és külön tudja választani a valóságot a fikciótól, bár néha elég nehéz. Mert akár pontosan így is történhetett volna.

(Kozma Mária: A harmadik lélek szabad. 391 oldal, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020)