Nevetséges székelységek: ismét kalamajkáznak a Góbék

A kalamajka folytatódik – hirdették a plakátok több településen is, két év szünet után ugyanis újra összeállt a Csíkszentgyörgyi Székely Góbék humortársulat. Fehér Zoltánnal, Vitos Imrével, Gergely Csillával és Dénes Margittal a mindszenti előadás előtt ültünk le beszélgetni a kulisszák mögé, remélve, hogy néhány kulissza- vagy egyéb titokra is fény derül velük kapcsolatban.

Többek között arra, hogy hogyan tudnak bevonzani akár hétköznap este is egy kultúrháznyi nézőt a csíki falusi életből vett és felsorakoztatott jelenetekből álló előadásaikra.

Csíkszentgyörgyön a kétezres évek elején alakult egy vallási jellegű ifjúsági csoport és ezen belül egy színjátszókör is. A csoport tagjai bálokra tanultak be színdarabokat, a „góbéság” ötlete, hogy az öreg székely bőrébe bújjanak, véletlenül pattant ki Vitos Imre fejéből.

„Egy bál alkalmával a menaságiak kellett volna szerepeljenek, de valamiért nem tudtak, meg volt már hirdetve, mondtam, valamit csináljunk.

– magyarázza Vitos Imre. Fehér Zoltán hozzáteszi, hogy eleinte a maguk szórakoztatására góbéskodtak, de aztán olyan sok pozitív visszajelzést kaptak, hogy ezt folytatni kell, nem szabad abbahagyni, hogy folytatták. Hála Istennek – teszik hozzá, mert – ahogy Gergely Csilla fogalmazott – szeretik a humort, és szeretnek együtt lenni. Ugyanakkor ezáltal humorossá válnak a szomorú dolgok is.

A Góbék 2008-ban megnyerték az 5. Erdélyi Humorfesztivált, ezt követően egyre-másra születtek meg az előadásaik és jelentek meg DVD-ik. A falusi környezet inspirálta produkcióikkal többnyire télen turnéznak, Imre ugyanis külföldön dolgozik, ilyenkor tud hazajönni, Zoltán gazdálkodik, ilyenkor van több ideje: mellettük Csilla gyógyszerészasszisztens, Margit pedig a kereskedelemben dolgozik. Az előadások szövegeit az utóbbi években Vitos Imre írja, majd a próba során mindenikük hozzátesz még ezt-azt, sőt, az előadások alatt is bekerül még néhány poén.

„Elsősorban az idősektől inspirálódtunk, a nagyszülőktől, őket utánoztuk. Kaptunk olyan visszajelzést, hogy kicsúfoljuk az öregeket, de nekünk eszünkben sincs. A későbbiekben aztán innen is, onnan is hallottunk ezt-azt, vagy olvastunk, és bővültünk tematikailag” – mutatott rá Imre.

Felvetésemre, hogy akkor nyilván könnyű dolguk van, mert csak kiállnak a kapuba, nézelődnek és a téma előbb-utóbb felbukkan, Imre rábólintott, hogy valóban könnyű nekik ezeket a témákat feldolgozni, mivel jól ismerik azt a világot, amelyet megelevenítenek a színpadon. „

– mondja.

Több száz előadással a hátuk mögött két évvel ezelőtt „leállt” a csapat. Több oka is volt ennek, időközben megnősültek, férjhez mentek, négyük közül hármuknak gyereke született. Imre és Zoltán így valóban komák lettek, nem csak a színpadon János és Józsi szerepében. „A második évben sajnos erőst beteg voltam. A többiek imádkoztak értem, hogy felépüljek. Ennek örömére, hogy ez megtörtént, megjött a vigasságunk, nagyon jó kedvvel megyünk minden előadásra, kell nekünk ez a dopping.

Minden évben próbálunk segíteni egy rászorulónak, ezúttal egy beteg kislánynak gyűjtöttünk.

Fontos, hogy segítsünk másoknak és jól érezzük magunkat. A Gyergyóvidéken élő komám mondta el valamelyik nap, hogy egy idős, haldokló néninek az volt minden vágya, hogy vigye el neki az egyik DVD-nket. Ennél jobb visszajelzés nem kell...Olyan nézőink is vannak, akik soha nem jártak más előadásra, nyolcvan éves néniket is meg tudunk szólítani, jót nevetnek, örvendünk egymásnak. Lelkileg sokat adunk és ők is nekünk, ez a legnagyobb dolog, amiért megéri ezt nekünk csinálni” – összegzett Vitos Imre. 

És hogy mi a népszerűségük titka? Nos, még mindig nehéz lenne pontosan megmondani. Egy biztos: ők maguk és a közönség is szereti, amit színre állítanak.