A mennybe vitt leány – Női sorsok a balladák tükrében címmel tartottak könyvbemutatót a 10. Csíkszeredai Könyvvásár harmadik napján. A Gutenberg Kiadó jóvoltából különleges kötet került a közönség elé: a sokak által ismert és kedvelt Kollár-Klemencz László is kivette a részét a könyv létrejöttéből, a kötet látványvilágát pedig Kürti Andrea érzéki, mégis illusztratív akrilfestményei határozzák meg. Beszélgetőtársuknak Kőrössy Erikát választották.
A ballada eleve inspiráló műfaj: megrendítő sorsfordulatokat dolgoz fel. Létezik azonban ennek egy mondhatni alkategóriája: a női sorsokat középpontba állító balladáké. Örök aktualitása miatt újra meg újra vissza lehet térni ehhez a témához – de felmerült a kérdés, hogy Kollár-Klemencz Lászlót mi inspirálta. A zenész és író először egy karácsonyi válogatáson gondolkodott, amelyben a nehéz sorsú gyerekek kerültek volna a középpontba, ám később a balladák felé fordult.
„Azt vettem észre, hogy a balladák nyolcvan százaléka nehéz női sorsokról szól” – osztotta meg a kötethez vezető út első lépéséről. Ilyen fókusz mentén kezdte hát olvasni a balladákat. Szerinte ez aktuális téma, hiszen a női sorsok nem lesznek könnyebbek. „Így indultunk neki.”
Rendszerbe szedték a balladákat: leányidőszak, házasság előtti időszak, asszonyidőszak – mindegyiknek megvan a maga nehézsége.
„Meggyőződésem, hogy ezek a szövegek európai kulturális örökségek, nem csak magyar kulturális örökség” – fogalmazott, amikor a balladák eredetéről esett szó. Kutatásai során arra jutott, hogy ezek a szövegek és dallamok folyamatosan vándoroltak és alakultak – mind szövegileg, mind zeneileg. Azt viszont már a kezdetektől tudta, hogy új zenét szeretne hozzájuk írni, ezért zenésztársával, Csernovszky Márkkal meg is zenésítették őket. „Van egy érzékenységem eleve a témára, a dalaimban is sokat foglalkoztam a női sorsokkal.”
Kürti Andrea szerint nem mindegy, hogyan közelítünk a balladákhoz. Összesen tizennégy illusztrációt készített A mennybe vitt leány kötethez – olyan balladákat jelenített meg képekben, amelyekkel szerinte mindenképpen foglalkoznunk kell. Benne a legnagyobb nyomot a Kőműves Kelemenné balladája hagyta, mert új értelmezést nyert számára a szöveg, különösen a női sors kérdése a gázai események tükrében. „Sajnos nem kell a Közel-Keletig menni. Azokra a jogokra, amelyeket ki kell harcolni, vigyázni kell.”
A balladák mögött Kollár-Klemencz László a láthatatlan női erőt látja: a végtelen kitartást, türelmet, szelídséget. „Azért foglalkozom a témával, mert bennem nincs még megoldva, nincs még helyre téve.” Elmesélt egy történetet is, hogy jobban érthetővé váljon, mire gondol: „Beülök egy sportkocsmába. A férfiak az autókról, a sportról beszélnek, nem figyelnek a barátnőikre – pedig nekik is péntek este van.” Szerinte ez a helyzet valamiért természetesnek tűnik, pedig nem kellene annak lennie. „Elkezdtem hát ezzel foglalkozni, magamban. Ez egy erőteljes önismereti munka. Akkor teszem jól, ha nyitottan csinálom.” Kürti Andrea is megosztotta személyes kapcsolatát a balladákkal.
Kiemelte, hogy ezeknek a balladáknak nincs „boldogan éltek, míg meg nem haltak” vége. Nincs elégtétel, nincs felemelkedés a történetek lezárásában. „Hiszen ezek a történetek folytatódnak. Generációról generációra öröklődnek.”
A könyvbemutatón Kollár-Klemencz László több balladát is elénekelt – gyakran válaszként egy-egy kérdésre. A végén meghallgattuk a kötethez készült megzenésített balladák egyikét is. Egy anyáról szólt, aki elhagyta a gyermekeit. A dal után síri csend lett. Senki sem tudott megszólalni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.