Tudom, hogy egy Balázs Ferenc névvel pont olyan Erdélyben vagy Székelyföldön élni, mintha mondjuk Kovács Istvánnak hívják az embert az Alföldön – sok van belőle. Jelzett Balázs Ferenc viszont nemcsak a balázsferencek közül emelkedett ki, hanem a húszas-harmincas években az erdélyi magyar értelmiségből is. Még akkor is, ha életében nem igazán volt értékelve, és életműve a hetvenes években kapott némi gellert, miután sikerült rásütni a szocialista pap bélyeget. Nem, nem volt az, vagy legalábbis nem úgy.
Amiért az ember körbejárja a világot, és megpróbálja az ott és akkor megtapasztalt, jónak látott dolgokat elmaradott szülőföldjén gyakorlatba ültetni, de az nem sikerül neki, mert mindenütt falakba ütközik, attól még nem kell kinevetni és hülyének tartani.
A nagy műveltségű, igen sok dologgal foglalkozó fiatal lelkésszel az egyháza sem tudott mit kezdeni – világ körüli útjáról való hazatérte után nem maradhatott a teológián, nem kapott lelkészi állást, hanem Székelykeresztúrra került nevelőnek. Igen érdekes ez a rövid fejezet is az életéből, hiszen a fiatalember e kis székelyföldi városkában sem ült tétlenül: habár igen rossz körülmények között, egy kis szobában lakott, szüntelenül vetítőgépekkel járta a környéket, és úti élményeiből vetített a falusiaknak. Hasonlíthatnánk picit Apáczai Csere Jánoshoz is, aki hollandiai peregrinációjából hazatérve kezdett tanítani (és azért is, mert Balázs Ferenc is külföldi feleséget „hozott magával”, a dán és angol felmenőkkel rendelkező, de amerikai Christine Frederiksent), és jól beletört a bicskája a hazai viszonyokba. Vagy egy még sarkalatosabb példa lehetne Tamási Áron színművének, a Vitéz léleknek főhőse, Balla Péter. Sőt akár maga Tamási is, ha úgy vesszük.
„Balázs Ferenc sem született prófétának. Gondolkozásmódja, világképe különböző hatások alatt forrott ki azzá, aminek megismerhetjük műveiből, tetteiből” – írja a róla készült monográfia, amely nagyon részletesen bemutatja az életét, kérdés, hogy a nyolcvanas évek elején megjelent könyvben ezt mennyire lehetett.
Balázs Ferenc életrajzi adatait őrzik a lexikonok, gondolkodásmódját pedig a két igen jelentős kötete, a Bejárom a kerek világot és A rög alatt – ezeknek több újrakiadása is van, könyvtárakban is fellelhetők, illetve megrendelhetők. 1983-ban jelent meg az említett, Mikó Imre, Kicsi Antal és Horváth Sz. István által összeállított monográfia, ami azt is elérte, hogy majd fél évszázad múltán kezdjenek többet beszélni róla, és ne csak egyházi berkeken belül.
Végezetül pedig álljon itt az Orczy Kultúrkert Egyesület által készített film, amelyet másfél hónap alatt mindössze hetvenen néztek meg. Sokkal, sokkal többet érdemel.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.