Skóciába, majd onnan vissza: újabb „gazemberségeket” hozott Budaházi Attila

Otfried Preußler Torzonborz, a rabló című meséjét mutatta be a Csíki Játékszín a 2021/2022-es évadban, Budaházi Attila rendezésében. Az idei évadban a rablómese folytatódik, a gyerekek Torzonborz újabb gaztetteivel találkozhatnak a Csíki Játékszín előadásában.

„Tavaly novemberben elkészült az első előadás, ez volt az első visszatérésem a színházba az elvándorlásom és a Covid után. Akkor gondoltam, hogy milyen jó ötlet lenne megcsinálni a második részt is, hiszen adja magát, megvannak a karaktereink, kitaláltuk az előadás irányát. Ez így is történt, viszont a második rész esetében az volt a csapda, hogy sokkal bonyolultabban van megírva színpadi szempontból, mint az első rész. Több helyszínváltás van, és rövid idő alatt kell egyik helyszínről a másikra átállni, ami nagy fejtörést okozott a tervezőnek, Bakcsi Katának és nekem is. De megpróbáltuk ezt áthidalni, és azt majd meglátják a nézők, hogy ezt mennyire sikerült” – magyarázta Attila.

Kérdésemre, hogy milyen volt visszatérni a színházba hosszabb szünet után, elmondta, tavaly novemberben egy kicsit több volt benne az izgalom, hiszen visszajött az összes drukk, ami ilyenkor egy alkotói folyamatban elő szokott jönni. Hiszen akármennyire kijelöli az alkotó maga előtt az utat, mégis tart attól, hogy nem úgy fog sikerülni az előadás, ahogy szeretné.

„Volt bennem egy ilyen félelem. Ráadásul ez tavaly október-novemberben volt, elég barátságtalan volt pont akkor az időjárás. Furcsa volt visszatérni Csíkszeredába, nem nagyon találtam a helyem, ez mind benne volt a levegőben. De végül lehetett dolgozni, lehetett koncentrálni a próbafolyamatra, az előadásra. A bemutató után meg is fogalmazódott bennem, hogy szebb, jobb, változatosabb és mozgalmasabb lett, mint ahogy elképzeltem. És ez visszamenőleg feledtette a szorongást. A mostani, a második annyival könnyebb volt, hogy nyár volt, igazi nyár, a mostani munkafolyamatunk júniusban és júliusban zajlott. Ugyanakkor megvolt már az a biztonságérzet, hogy tudtuk, hogy ez hogyan fog kinézni a színpadon, megvoltak a karaktereink, és a kollégákat is érdekelte, hogy hogy lehet a további bonyodalmakkal gazdagítani a karaktereket és ezzel milyen pluszt tudunk adni a nézőknek az első részhez képest.”

Mint mondta, elsősorban a nézőtéren ülő gyerekek reakciója fontos számára egy-egy előadáson, de ugyanígy a barátok, kollégák visszajelzése is.

A Torzonborz első részének a főpróbáján Parászka Miklós, a színház korábbi igazgatója is jelen volt, akivel Attila a Csíki Játékszín alapítása óta együtt dolgozott.  „Az is egy plusz biztonságérzetet nyújtott, hogy ő elmondott egy pár dolgot, és felidézte azokat az időket, amikor együtt dolgoztunk.”

2013-ban Budaházi Attila kezdeményezésére és főszervezésében indult útjára a Lurkó Fesztivál, gyermek- és ifjúsági színházi találkozó, amely hat kiadást ért meg, és amelyet az idei évadtól a színház jelenlegi vezetősége újra feléleszt, és különböző kulturális programokkal bővít. „Teljesen tőlem függetlenül fog folytatódni, és nagyon örülök, hogy folytatódni fog.

– véli Attila.

A jelenleg Skócia fővárosában, Edinburghban élő dramaturg, rendező néhány éve úgy fogalmazott, hogy a színház élettér, ami néha szorít, de nagyon hiányozna számára, ha le kellene mondania róla. Jelenleg nem színházi jellegű munkát végez, és mint rámutatott, ő, amikor eljött a Csíki Játékszíntől, valóban lemondott egy kicsit erről az életformáról.

Emellett az is közrejátszott, hogy én elvágyódtam, úgy éreztem, hogy kiégtem és ismétlem önmagam. Tehát mindenképp ki kellett lépnem abból a keretből. Nem bánom mai napig sem ezt. Gyakorlatilag nem bántam meg egyetlen percet sem, amit távol töltöttem, de visszatérni is ugyanolyan jó. Úgy, hogy most tényleg azt csinálom ilyenkor, amit szeretek: próbán vagyok, próbán segítek egy produkciónak megszületni, és nem kell emellett pályázatokat írnom és pályázati lehetőségeket keresnem, elszámolnom, programot terveznem, szóval így egy fokkal örömtelibb és kényelmesebb is. Viszont ugyanott folytattam, ahol abbahagytam, amikor elmentem. A kollégák közül többen is mondták, amikor ott ültem a teraszon, hogy olyan, mintha el sem mentem volna. Ezt én is úgy éreztem.”

Elmesélte, egy magasfokú kalandvágy fűtötte három évvel ezelőtt, ki akarta próbálni magát új dolgokban. Edinburghban is jár színházba, az itthoni életéből leginkább az hiányzott, hogy hétvégenként összeüljön kollégákkal, barátokkal beszélgetni, együtt ebédelni, vacsorázni, kocsmázni.

„Ott kint kicsit elszigetelt voltam, leginkább az emberi kapcsolatok hiányoztak. De maga a színház nem hiányzott, most már ki merem mondani, hogy lehet nélküle élni. Azt hiszi az ember, hogy nem lehet, de igen, lehet.

És nem mondom, hogy ezáltal sokkal többet tudnék mondani arról, hogy milyen is az élet, mert nem álruhában mentem a nép közé, hogy aztán visszatérjek a színházba, de jó volt egy kicsit így élni.”

Hozzátette, noha, ha valakinek van egy hivatása, azt könnyebb végezni, mint egy másfajta munkát. És számára is akármilyen felfrissülés volt elszakadni a színháztól, érezte a különbséget. „A mostani munkámmal is úgy vagyok, hogy két évig érdekes volt, most meg azt érzem, hogy kopik meg az érdeklődésem és a motivációm. De ez így volt a színházzal is, csak ott egy kicsit sokára következett ez be. Most van egy jó egyensúly azáltal, hogy életvitelszerűen megint otthon lehettem egy hónapot” – mutatott rá.

A Torzonborz újabb gaztettei című gyerekelőadást szeptember 13-án mutatja be a Csíki Játékszín.

Júliusban, a házi bemutató utáni koccintáson a társulat különleges ajándékkal lepte meg Budaházi Attilát. „Veress Albert, a színház jelenlegi igazgatója elkezdett rólam beszélni, és egyszer csak kimondta: örökös taggá szeretnének avatni. Nagy meglepetés volt. Kaptam egy kulcsot a művészbejáróhoz és egy kulcsot az irodalmi titkársághoz. Ez egy szimbolikus gesztus a színház részéről, hogy szimbolikusan jelen vagyok, vagy hogy nem is akarnak elengedni. Hogy odatartozom. És ez jó érzés.”