Tényleg belehalunk abba, hogy húst eszünk?

Emlékezhetünk: nem olyan régi hír, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a dohánytermékekkel ugyanazon kategóriába sorolta, rákkeltőnek nyilvánította a feldolgozott hústermékeket és az úgynevezett „vörös” húsokat. Erre építi rá a Kip Andersen–Keegan Kuhn alkotópáros azt az alkotását, amely a Netflixen nézhető meg, és amely jó másfél órán át úgy lebilincsel a képernyő elé, hogy utána egy elkötelezett vegetáriánusként áll fel az ember.

Legalábbis amíg utána nem néz a filmben szereplő állításoknak.

A filmben – meglehetősen hatásvadász és néha manipulatív módon – nem kevesebbet állítanak és sugallnak, minthogy az állati eredetű termékek fogyasztása káros az egészségre, olyannyira, hogy ezeket lehet okolni a már népbetegségnek számító cukorbetegség elterjedéséért, a rák egyes fajtáiért, szív- és koszorúér-betegségek tömkelegéért, következésképpen a korai elhalálozásért felelős betegségek jelentős részéért. Rámutatnak arra is, hogy a nagy élelmiszeripari szereplők, multik hogyan „játszanak össze” olyan, elméletileg egészségvédelemre szakosodott szervezetekkel, mint a rákellenes liga, a cukorbetegek, szívbetegek szervezete stb. azért, hogy ezek honlapjukon

olyan hús- és tejtermékeket felhasználó étrendeket népszerűsítsenek, amelyek állításuk szerint tulajdonképpen megölik az embereket.

Na igen: bár a WHO-állásfoglalás a feldolgozott hústermékekre és a „vörös” húsokra vonatkozott, a filmben már minden állati eredetű élelmiszeripari termék fölött pálcát törnek, beleértve a tejtermékeket vagy a halakat is. A tehéntejről és származékairól is olyan ijesztő képet festenek, hogy az embernek végképp elmegy tőlük a kedve – a sajtokat például nemes egyszerűséggel sűrített tehéngennynek nevezik, a tengerből származó élelmiszereket meg nehézfémszivacsnak.

Szerintük csakis és kizárólag a növényi eredetű élelmiszerek képesek arra, hogy – amellett, hogy kiegyensúlyozott táplálékot biztosítanak –, egészségünket is javítsák/megőrizzék, s mindezt olyan módon, hogy előállításuk nem károsítja olyan mértékben a földi ökoszisztémát, mint a húsipar.

Felelős, tápláló és egészséges – a vega életforma az egyedüli elfogadható. A végkövetkeztetés azonban, még ha oly szimpatikus lehet is, támadható és cáfolható állításokra épül.

Ha most nézzük meg a filmet, szerencsénk van, mert a tavaly nyári, egyébként nagy szenzációt és/vagy felhördülést keltő bemutató óta sokan utána tudtak nézni már a film egyes „tényeinek”, melyekről kiderült, hogy nem is annyira tényszerűek.

Ilyen például, hogy bár igaz az, hogy a WHO rákkeltőnek nyilvánította és a dohánytermékekkel, azbeszttel azonos, 1-es csoportba sorolta a feldolgozott hústermékeket és vörös húsokat,

ez nem jelenti azt, hogy a veszélyesség foka azonos lenne.

Ha naponta megeszel egy tojást, az annyi, mintha naponta elszívnál öt szál cigit, mondják a filmben. Ez a párhuzam azonban nem állja meg a helyét, sőt, újabb kutatások szerint egyáltalán nem is kell aggódnunk a tojásban vagy a különböző sajtokban található koleszterin túlfogyasztása miatt, nem lehet ezeket okolni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért. A WHO-besorolás oka, hogy összefüggést látnak a feldolgozott hústermékek fogyasztása és a végbélrák kialakulása között. A WHO adatai szerint ugyanakkor az étrenddel kapcsolatba hozható rákbetegségekben évente világszerte mintegy 34 ezren halnak meg, a dohányzás következtében azonban kb. egymillióan, az alkoholfogyasztás miatti rákban további 600 ezren, s legalább kétszázezren azért, mert szennyezett levegőt lélegeznek be.

Érdekes módon a filmben azt állítják, hogy a különböző cukrok, szénhidrátok vagy az alkohol fogyasztása nem árt annyit az egészségünknek, mint gondolnánk. Hogy a szénhidrátok nem alakulnak át zsírrá, minek következtében nem rakódnak le az érfalakra, így nem okozhatnak infarktust, agyvérzést, cukorbetegséget. Ennél a pontnál azonban az eddig is valamennyire tudatosan táplálkozni próbáló nézőnek nem hiába szólal meg a vészcsengő: mi a fenéről beszélnek ezek? Ugyanis ezek – és az ehhez hasonló – állítások egyáltalán nem állják meg a helyüket.

Összesen 37 az egészségre vonatkozó állítás (szerintük tény) hangzik el a filmben, s a készítőknek volt olyan kritikusa, amelyik mindegyiknek utánanézett.

A végkövetkeztetés: az állítások 96 százalékát nem támasztják alá a bizonyítékok.

Ezt úgy kell érteni, hogy a hivatkozások, amelyeket használnak a filmben, nem arról szólnak, amire ők használják őket, vagy olyan kutatásra hivatkoznak, amelyet már megcáfoltak, túl kicsik, irrelevánsak, kontrollcsoport nélkül elvégzettek voltak, illetve olyan állítások, amelyeket a vegetáriánus étrend mellett elkötelezett orvosok, szervezetek, állatjogvédő aktivisták tettek különböző cikkekben vagy éppen blogposztokban. De hivatkozik a film Iránban elvégzett kutatásokra is, amelyeknek eredményét nem lehet rávetíteni a nyugati világ étrendjén élő egyedekre.

Egyetlen egy olyan, az egészségre vonatkozó állítás szerepel a filmben, ami állja a helyét:

a bőrrel együtt elfogyasztott szárnyas hús megnövelheti (feltételes módban) a rákbetegség kialakulásának kockázatát.

Innentől kezdve persze felmerül, hogy egyáltalán akarjuk-e tájékozódásra, okosodásra használni ezt a filmet. Vajon valóban felvilágosító, tudománynépszerűsítő-e egy ilyen alkotás, vagy éppen ellenkezőleg: inkább a butuláshoz, az összezavarodáshoz járul hozzá? Vagy fogadjuk egyszerűen el, hogy ugyanúgy, ahogy már a sajtó legnagyobb része sem az objektív valóságot akarja tükrözni – mert ugyebár olyan nincs is – a dokumentumfilmek sem ismeretet terjesztenek, hanem álláspontokat közvetítenek?

Vigyázat hát! Az áltudományos dokumentumfilmek megfertőzhetik a szellemet.