The Adam Project: szerethető időutazós film, a sajátos karakterét hozó Ryan Reynoldssal

Ryan Reynolds a kikacsintós, önreflexív humor nagymestere, ha úgy tetszik, saját maga által felkent hollywoodi pápája.

Csak a szuperhős- és blockbuster-vonalon maradva, a 2009-es, meglehetősen félresikerült X-Men Origins: Wolverine Deapool-szerepe és a szintén rettentően rosszul elsült 2011-es Green Lantern után megtalálta a saját hangját a teljesen újragondolt és már képregényhű Deadpool-inkarnációként, akiről azt kell tudni, hogy

egy öngyógyító képességgel rendelkező szabadszájú szuperhős, akinek a fegyvereinél csak a poénjai és beszólásai ütnek nagyobbat.

Reynolds gyakorlatilag „egybeforrott” ezzel a negyedik falat is lebontó, a nézőnek is ki-ki szóló szereppel, és azóta is számos megnyilvánulásában, szerepében, sőt, más filmekben is hozza ezt a figurát, csak más-más karakterek bőrébe bújva:

ő a komolyan vehetetlen, nagyon vicces csávó, aki előszeretettel narrálja, hogy éppen mi történik vele, számára semmi sem szent és sérthetetlen, pofázik, és be nem áll a szája a legfeszültebb helyzetekben.

Az újragondolt Deadpoolt már eljátszotta két filmben, sőt még számos önreflexió is belefér, hiszen Twitteren is sokszor Deapoolként nyilvánul meg (legutóbb épp annak kapcsán, hogy a legendás Francis Ford Coppola rendező fontosnak tartotta ország-világ elé tárni, hogy szereti a Deadpool filmet, mire Reynolds megosztva a tweetet annyit reagált rá, hogy Deadpool is szereti Coppolát), de

képes volt a filmekhez készült „őszinte” (értsd a filmet kifikázó) előzetesekhez is adni a hangját és a karakterét.

A különböző romkomokban, vígjátékokban és mostanában nagyköltségvetésű akciófilmekben is főszerepben feltűnt Reynolds tavaly ismét nagyot alakított a Free Guy-jal, amiben egy GTA-hoz hasonlatos videójátékban egy öntudatra ébredt NPC-t (non playable charachter, azaz nem játszható karakter) alakít, aki rájön, hogy ő egy szórakoztatás céljából kitalált világ része, és minden napja gyakorlatilag egyforma. A Shawn Levy által rendezett film tavaly augusztusban az egyik első, csak moziban bemutatott film volt, ami

nagyban hozzájárult a járványhelyzet utáni moziba járás újraindításához világszerte.

A Stranger Thingsen is dolgozó, és egyébként producerként is igen aktív Shawn Levy és Reynolds együttműködése azonban nem állt meg itt, hanem mondhatni, hogy ezzel indult igazán be, hiszen a Free Guy után rögtön el is készítettek a Netflix égisze alatt egy nagyköltségvetésű, házimozizásra szánt blockbustert, a The Adam Projektet, ami

a streamingszolgáltató úgynevezett „majdnem minden hétvégére egy nagyköltségvetésű filmet az előfizetőinknek” programjának a része, és amihez olyan sztárokat sikerült megnyerni Reynolds mellett, mint Catherine Keener, Jennifer Garner, Mark Ruffalo és Zoe Saldana.

A történet egy időutazóról szól, aki a nem túl távoli jövőben, szuperszonikus űrhajójával menekül az őt megállítani akaró flotta elől, majd átugorva egy féreglyukon egy erdő szélén landol, ahol egy megözvegyült fiatal édesanya és rendkívül hiperaktív, alig 12 éves kisfia élnek mindenkitől távol egy kívülről elég tetszetős álomházban. Az időutazóra a kisfiú talál rá a fészerben, és jobban nem is jöhetne számára az idegen, hiszen a suliban szekálják, gyakorlatilag kitaszított státusban létezik, és megannyi kérdése volna, de nincs akinek feltegye, mert az édesapja meghalt, és édesanyja a munka miatt nem ér rá folyton vele foglalkozni.

A Reynolds alakította Adam és a rendkívül tehetséges, színészként most debütáló Walker Scobell által alakított kis Adam (nem nagy spoiler, ő az időutazó fiatalkori énje) között az első perctől működik a kémia, és

egy olyan dinamikus, néha túlpörgő párost alakítanak, hogy nem lehet közömbös lenni irántuk.

A kis Adam válaszokat szeretne, de az nem olyan egyszerű, hiszen a nagy Adam sincs minden tudás és információ birtokában, ráadásul az idő is ellenük dolgozik, hiszen ott vannak a nyomukban a robotpáncélos üldözők, akik mindenáron kézre akarják keríteni Reynolds karakterét, hogy visszavihessék őt a jövőbe.

A két Adam tehát tökéletes választásnak bizonyult, és bár a többi nagy sztár nem kap ennyire hangsúlyos szerepet és ennyi játékidőt, mint ők, mégsincs ok a panaszra, hiszen

teljesen korrekt alakítást nyújtanak az apa, a feleség és az anya szerepében, és jól rezonálnak a főhőseinkkel.

Bár az manapság már nyilvánvalóvá vált, hogy az átlag Netflix-filmek minősége nemhogy hullámzó, hanem egyenesen bűnrossz szokott lenni, a The Adam Projekt egy üdítő kivételnek számít, ami

minőségében kiemelkedik a nagyon alacsony léc alatt levő mezőnyből, és tényleg jól elszórakoztatja több mint másfél órán keresztül a netflixezést választó nézőjét.

A történet koherens, nincsenek nagy logikai buktatói, könnyen befogadható, és nem kell közben az időjárás okozta paradoxonokon agyalni, hiszen a készítők látszólag nagyon lazán engedték el ezeket a fiktív törvényszerűségeket, az akciók pedig pörgősek, látványosak (helyenként már mozivászonért kiáltanak), a szereplők pedig szerethetők, akikkel könnyen lehet azonosulni.

Az egyetlen negatívum a kilógó lábú CGI, ami a finálé élvezetéből egy kissé elvesz, hiszen nagyon gagyira és életszerűtlenre sikerült Catherine Keener karakterének, Maya Soriannak a fiatalkori verziója. Ezen túllépve azonban a nagyon hollywoodi finálé sem mondatja azt velünk, hogy

egy középszerű, netán egy rossz filmet láttunk volna, amire kár volt elpocsékolni azt a másfél órát, hanem pont, hogy egy kellemes, szórakoztató, és helyenként tényleg megható film elől állhattunk fel a végén.

Ami pedig a rendező és Ryan Reynolds további együttműködését illeti, a The Adam Projekt megjelenése után jelentették be, hogy Shawn Levy fogja rendezni a soron következő, harmadik Deadpool-filmet, ami sajnos nem a közeljövőben valósul meg, hiszen a rendező azt nyilatkozta, hogy most egy keveset pihenni szeretne, ugyanakkor több, már elindított projektje is van, ahogy Reynoldsnak is, aki szintén azt nyilatkozta nemrégiben, hogy

szünetet tartana a futószalagon készülő filmjei között.

Ha a megérdemelt pihenésük után a harmadik – már a Marvel és s Sony koprodukciójában készülő – Deadpoolban is hasonló minőségre (és menőségre – elnézést, nem hagyhattam ki) törekednek, és ugyanúgy beleteszik mindazt, amitől a The Adam Projekt és a Free Guy is működött, akkor ismét egy minőségi popcornfilmet kaphatunk, amire örömmel mehetünk majd a moziba, ha a körülmények úgy engedik. Márpedig ha pozitívak akarunk maradni, akkor miért ne engednék?