Udvarhelyről Csíkba sok kanyarral: befogadó csapatot talált az ideiglenes színházigazgató

− A 2016/2017-es évadtól szerződtél a Csíki Játékszínhez. Hogyan telt az első csíki évadod?
−  Munkával, hála Istennek. Ugyanakkor be kellett illeszkedni, meg kellett szokni a várost, az új körülményeket, helyzeteket. De nyugodtan mondhatom, hogy sikerült a beilleszkedés, és egy olyan befogadó csapatra találtam, akikkel neki lehet menni akár a nagyvilágnak is.

− Több társulatban is megfordultál, több színházban is dolgoztál, milyen intézményt találtál itt?
− Egy jól működő belső rendszerrel találkoztam, ahol rendben mennek a dolgok. Köztudott, hogy nem kis munka ezt jól megszervezni. A szervezett munkamenet korábban is nélkülözhetetlen volt számomra, most is az, és ezt olyan hagyományként látom a Csíki Játékszín életében, amit nem is szeretnék megtörni. Szeretném ezt a rendszert megtartani, ahol lehet és szükséges, megerősíteni és fejleszteni.

Nagyon egyszerű dolgokra gondolok: a heti munkarend időben ki van téve, a próbatábla átlátható és követhető, nem beszélve arról, hogy évad végén a színészek megkapják a tervezetet, hogy a következő évadban mi a feladatuk, szerepük.

Ezt nagyon fontos jól előkészíteni, hiszen ennek köszönhetően úgy megyünk neki a következő évadnak, hogy a jövőre vonatkozó szervezkedéseket és döntéseket meg tudjuk hozni úgy szakmai, mint magánéleti szempontból.

− Székelyudvarhely, Békéscsaba, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Csíkszereda. Erről az útvonalról mesélj, kérlek.
− Székelyudvarhelyen érettségiztem, ott kezdtem színjátszózni, tizedikesen ott kerültem be egy igazi színházi előadásba, pontosabban a székelyudvarhelyi színház első szilveszteri produkciójába, az Én és a kisöcsém című zenés vígjátékba. Onnan datálható az, hogy színpadra léptem. Ezt követően Békéscsabára kerültem, az ottani színház mellett működő alapítványi iskolába, ahol színész szakon végeztem, és rengeteget játszottunk a Békéscsabai Jókai Színház előadásaiban. 2006-ban kerültem haza és szerződtem le a Tomcsa Sándor Színházhoz. Egy évad után felvételiztem a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendező szakára, oda jártam öt évig. Amiután elvégeztem, felkérést és meghívást kaptam a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatához, ott négy évadot töltöttem, majd Csíkba szerződtem. Így kerültem ide, ezek az eddigi szakmai útvonalam állomásai.

− Mikor fogalmazódott meg a gondolat benned, hogy mint társulatvezető szeretnéd segíteni a színház munkáját?
− Nem volt egyszerű meghozni a döntést, nagyon sokat gondolkodtam rajta. Elég hosszas folyamat volt a pro és kontra érvek felsorakoztatása, amelyre tavaly december végén tettem véglegesen pontot. Az elhatározásom akkor született meg.

− Február elsejétől meghatározott időre vagy kinevezve.
− A törvény nagyon tisztán és pontosan írja elő az ilyen esetekre megszabott forgatókönyvet. Az ideiglenes igazgatói megbízás százhúsz napra szól, és addig érvényes, amíg a pályázati kiírás során, egy nyertes pályázat következtében meg nem kapja a következő igazgató a kinevezést. A pályázatot február 16-án fogják kiírni, melyre én is be fogom adni a tervezetemet.

− Többször is elhangzott nyilvánosan, hogy Parászka Miklós végigviszi, vagy végig szeretné vinni az évadot. Ez nem így történt, a színházalapító direktor a szerződése lejártával január végén nyugdíjba vonult. Számíthatsz-e az ő segítségére?
− Természetesen.

− A kinevezésedet illetően a társulat részéről milyen volt a reakció?
− Nem volt még társulati gyűlés a kinevezést megelőzően, ahol jelezhettem volna, hogy meg fogom pályázni a posztot. Az viszont elhangzott a legutóbbi társulati gyűlésen, hogy Miklós engem javasolt erre a köztes időszakra. Ezt tudomásul vette mindenki. Személyes beszélgetések alapján azt merem mondani, hogy egy nagyon kemény csapat van mögöttem, és támogatnak. 

− Mi történik jelenleg a csíki teátrumban?
− Zajlanak a Kurázsi mama és gyermekei próbái, készülünk a február 23-i bemutatóra, és játsszuk a műsoron levő előadásainkat. Az én szempontomból pedig még az történik, hogy

igyekszem felnőni a feladathoz,

és a lehető leghamarabb megismerkedni a Csíki Játékszín működésének minden részletével, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ez a százhúsz nap zökkenőmentesen teljen.