HIRDETÉS

Valósággal keveredő meseregény: nem nézi butának a gyerekeket Szabó Róbert Csaba

Szász Cs. Emese 2017. december 12., 15:17

Négy felnőtteknek szóló könyv után meseregényt írt Szabó Róbert Csaba. A Vajon Nagyi és az aranyásók című kiadvány felvetése viszont egyáltalán nem gyerekes: az aranyhegyet ciántechnológiával eltüntetni kívánó bányászok elrabolják a Vajon Nagyit, akit ki kell szabadítani. A valósággal való bármilyen egyezés bizony nem a véletlen műve – tudjuk meg a szerzőtől, aki szerint még egy meseregénynek is csak akkor van igazán létjogosultsága, ha valós problémát dolgoz fel.

Gyerekeknek írt ezúttal Szabó Róbert Csaba Fotó: Haáz Vince

– A felnőttek után most a gyerekekhez szól. Hogy jött képbe az új célcsoport?
– Először is van két gyerekem, akiknek meséket olvasunk, és mindig ledöbbenek, hogy egyes könyvek, szerzők mennyire butának tartják a gyerekeket. Próbálnak az ő nyelvükön szólni, holott pont nem az ő nyelvükön szólnak, hanem valami gügyögő nyelven, amit mi nem szeretünk. S akkor mi beszéltük Gellérttel, a fiammal, hogy lehetne ezt jobban is. Na most én általában úgy írok könyveket, hogy van valamilyen problémám, amihez megkeresem a történetet. Van ugye ez a verespatakos cirkusz, ami évek óta húzódik, és a Vajon Nagyi ősszövegét is ez ihlette. Még akkor írtam, amikor nem is volt megszületve a fiam, ugyanis a Cimbora folyóirat felkért, hogy írjak valamit.

Akkor is úgy gondolkodtam, hogy ha megjelenik valamim, akkor legyen egy olyan mondat, ami nincs leírva a könyvben, de te, ha elolvasod a könyvet, akkor megfogalmazódik benned. Valami olyan probléma, amely kortárs és jelenkori.

Abban az időben jártam egyszer Verespatakon, és ledöbbentett, hogy ezt a helyet tönkre akarja tenni egy aranybányász cég. Innen jött az egész. Írtam egy szöveget, amely nyolc lapszámban folytatásokban megjelent a Cimborában. Nem olyan rég előkerültek ezek a Cimborák egy nagytakarításkor, s Gellért is megnézte. Mondta, hogy ez nagyon érdekes sztori, bár ő néhol unja, magyarázós. S akkor mondtam neki, hogy „tudod, mit Gellért, akkor én ezt újraírom. Megírok egy részt, este felolvasom, s te elmondod a véleményed”. S akkor úgy is volt. A karakterek már megvoltak, kicsit bővítettem, jobban belevittem Verespatakot, jobban kitaláltam az egész koncepciót. Azt, amit a fiam magyarázósnak nevezett, azt elhagytam, és igyekeztem kalandossá, fordulatossá, akciódússá tenni.

HIRDETÉS

Csak akkor ír, ha mondanivalója van Fotó: Haáz Vince

– Tehát a fia volt a legnagyobb kritikusa?
– Igen, bár az egy dolog, hogy felolvastam neki, de most azzal szembesülök, amikor ő egyedül olvassa, hogy a mai gyerekek zöme a kicsit lebutított, rövid mondatokhoz van szokva. Ami jó a legelején, de azt gondolom, hogy a gyerekek nem buták, de segítenünk kell őket azzal, hogy másképp is írunk: nem arra gondolok, hogy barokk körmondatot írjunk nekik, de legalább még egy mellékmondatot, vagy egy olyan jelzőt, amivel nem találkozik mindennap. Szóval azt látom, hogy amikor olvassa, néha megakad benne, mert nem biztos, hogy ehhez van hozzászokva. De mégis látom, hogy egyrészt gyorsan adaptálódik, másrészt megtanulja, hogy kérdezzen.

Merthogy ha a dolgok mögé tudsz látni, tudsz kérdezni, akkor nyert ügyed van, és mindent le tudsz győzni.

Tulajdonképpen erről is szól a könyv üzenete, meg arról, hogy a gyerekek tisztasága révén talán megnyerhetjük azt a háborút, amit a jövőben kell majd folytatni. Ugyanis ők lesznek majd felelős pozícióban – most mindegy, hogy családapák vagy miniszterek lesznek –, amikor megtanulják, hogy a környezetre is kell vigyázni. Most azonban nem azt mondjuk a gyereknek, hogy nem szabad megvenni a műanyagflakonos vizet, hanem van egy kalandos történet, amely beszippantja őket, s ezzel nem csak a könyveket szeretteted meg vele, hanem közben lesz egy olyan környezettudatosságuk, amit észre sem vesznek.

– Ez a környezettudatosság nagyon felnőtt téma. Mégis megértik ezt a gyerekek?
– Egyértelmű, hogy megértik. Amit nem értenek – és tényleg, erről is szól a könyv – arra rá kell kérdezni. Nyilván egy 10-12 éveseknek ajánlott olvasmány, de például az én fiam lassan 8 éves, és megérti. S aki nem érti, azt kell hagyni kérdezni. Én ezt úgy ajánlom, hogy 10 éves kor alatt a szülőkkel olvassák, azért, mert lehet, hogy némely dolgok picit bonyolultabbak, de a gyerek, ha megtanul együtt olvasni a szülőkkel, van lehetősége feltenni a kérdéseket. Én nem tekintem butának a gyerekeket, mert nem azok.

A meseregény valós problémáról

– Kicsit beszéljünk a sztoriról is: van két kalandozó gyerekünk, Zsuzsi és Ferkó, egy Vajon Nagyink, aranyásóink...
– Ferkó Kolozsváron él, a szülei zenészek, minden nyáron elutaznak világ körüli turnéra, s ilyenkor a nagymama vigyáz rá, a Vajon Nagyi, aki aranyvárosban él. Ugyanott szokta tölteni a nyarakat Zsuzsi is. Kicsit ha megnézi az ember az illusztrációkat, aranyváros pont olyan, mintha Verespatakot látnánk. S akkor jön egy aranybányász cég, amelyik egy nagyon rossz ciántechnológiával ki akarja nyerni az aranyat a hegyből, el akarja takarítani ezt az aranyhegyet. Vajon Nagyi, akinek megtudjuk az előéletét is, mérnök, aki elkezdett alternatívákat kitalálni az aranybányászatra, de polgármesterségig is vitte. Vajon Nagyi azért Vajon Nagyi, mert folyton a vajon szócskát ismételgeti, és nagyon kritikus alkat. Megijednek tőle a bányászok és elrabolják, Zsuzsinak és Ferkónak az a feladata, hogy kiszabadítsa Vajon Nagyit, aki talán tudja, hogy lehet megmenteni az aranyvárost és az aranyhegyet. Akkor találkoznak a kérdőjeles manóval, aki ebben segítségükre lesz, az ő birtokában van a kérdések kamrája, s megtanítja őket, hogy kérdezni kell. Tulajdonképpen az ő testvére a felkiáltójeles manó, aki egyelőre a gonosz szerepében tetszeleg, aki csak kiabál meg parancsolgat, de egyébként, amikor szelídebb, ő is fontos szerepet lát el: kijelenti az élet igazságait, hasznos tanácsokat mond. Ez a következő részében lesz jobban kimondva. Tulajdonképpen a gyerekek kiszabadítják a nagyit és megmentik ezt a hegyet, hogy hogyan is, azt el kell olvasni.

Vannak tehát nagyon kortárs, felismerhető dolgok benne, Kolozsvár, Nagyvárad, de a Facebook is benne van, és akkor ott vannak a mesefigurák, meg Gyűrűk ura- és Harry Potter-elemek. A nagyon mesebeli világ kavarodik a hétköznapi világgal.

 – Úgy tudom, az illusztráció is valahogy úgy készült, hogy még a kedvenc focicsapata is el van rejtve benne.
– Orosz Annabella egy elképesztően jó illusztrátor, nagyon empatikus, és tud figyelni erre, tudja, ki a kedvenc focistánk, és akkor azt oda belelopta. A szöveg mögé is tud látni, felépített egy olyan világot, amely nagyon sokat ad a szöveghez. Nagyon részletgazdagon rajzol Annabella, úgy kell elképzelni, mint egy kicsit felnőttebbeknek megrajzolt böngésző, mindent fel lehet rajta fedezni. Oké, elolvasod azt a könyvrészletet, de szinte ugyanannyi időt el tudsz tölteni a képek böngészésével is.

Vajon Nagyi. Orosz Annabella illusztrációja részletgazdag böngészést enged meg

– Akkor jól értem, készül a folytatás is?
– Igen, egyrészt nincs lezárva, vannak jelek és utalások arra, hogy itt valami még történni fog, mint ahogy az aranyvárosban is. Ugyanakkor van egy ilyen történet a fejemben, hogy Vajon Nagyi elutazik Kolozsvárra meglátogatni az unokáját. Zsuzsi is ott van épp egy tantárgyversenyen, s akkor ez már egy elég jó szitu arra, hogy legyen egy második rész, és kérik is a gyerekek.

Nagyon jó gyerekkönyvet írni amúgy, mert ők el is mondják a könyvbemutatón, hogy milyen könyvből van hiány a piacon. Például nincs rendes focis könyv. S akkor lehet, hogy futball is lesz benne.

– Már alakul a sztori vagy csak fejben létezik még?
– Addig nem fogok neki soha írni, amíg le nem tisztáztam az alapsztorit, meg hogy ki mit akar, merthogy konfliktus kell, és csak akkor lesz konfliktus, ha ellentétes szándékok vezérlik a szereplőket.

Vajon Nagyi kritikus, és folyton ismételgeti a vajon szócskát

– Akkor célközönséget váltott: ezentúl gyerekeknek ír?
– Nem. Most épp egy forgatókönyvet írok, utolsó szakaszban vagyunk a dramaturggal, rendezővel, ugyanígy készül egy regény is, még a karaktereket építem, a helyzeteket, meg hozzáolvasok. Egyáltalán nem mondok le a felnőtt olvasókról, de itt tényleg könnyű dolgom van, mert itt már megvannak a karakterek, s csak egy új helyszínre kell elvinnem, s már működik is.

– Milyen forgatókönyvet ír?
– Ez egy Márton Áron-film. Ez arról szól, hogy 1944. május 18-án Márton Áronnak volt egy híres beszéde a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ami miatt kiutasították a magyar hatóságok az országból: elmondta ugyanis, hogy a zsidók elhurcolása bűn. Addig semmilyen egyházvezető nem mondta ezt így el, még Pius pápa sem. Később megkapta a Világ igaza címet ezért.

Márton Áron egy olyan ember volt, aki nem igazán alkudott meg a hatalommal, egyik legfontosabb személyiség Erdélyben.

De van egy ilyen történetünk, hogy ő három napig Kolozsváron volt, nem nagyon tudunk erről amúgy semmit, csak a beszéd maradt fenn. Ez nyilván nem egy történelmi igényű dokumentumfilm lesz, hanem egy olyan játékfilm, amelyben bizony fikciós elemek is vannak, viszont igyekeztünk az ő karakteréből, illetve a történelmi helyzetből kiindulni. Egy nagyon fordulatos, akciódús, de nem akciófilmet szeretnénk csinálni. Forgatókönyvet írunk, s igaz, hogy ez az utolsó kör, de még nem biztos, hogy lesz film is belőle. Én nagyon szeretném, mert azt gondolom, hiányzik az erdélyieknek, a határon túliaknak egy olyan történet, ami picit a mi történelmünk is. Egy szinte földöntúli embernek a története, akit szentté akarunk avatni, de egy csomó mindent az életéről vagy elhallgatunk vagy bizonyos dolgokat emelünk ki. De a szentté avatás már csak ilyen...

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS