HIRDETÉS
Október 1. és 15. között egy 12 fős romániai csapattal vágott neki a világ legmagasabb hegységének Vizoli Zoltán, bár a cél nem a 8848 méter magas Csomolungma csúcs volt, hanem az Everest Base Camp, ami 5364 méter magas, s miután az sikerült, bónuszként elmentek az 5550 méter magas Kala Pattar-csúcsra is.
„Egy kolozsvári extrém expedíciókat szervező céggel mentem, tizenketten voltunk, a csoportvezetőnkön, Radu Albun és barátnőjén kívül mind először voltunk a Himaláján” – mesél még egészen friss kalandjairól a 37 éves férfi.
A különleges expedíció Bukarest–Dubaj, Dubaj–Katmandu repülőúttal érhető el, Katmanduból – ha megvan az engedély a hegymászásra – egy kis repülőgép, vagy ha az időjárás ezt nem teszi lehetővé, akkor egy helikopter visz Luklába, ahol elkezdődik a gyalogtúra. Az Everest Base Campig egészen pontosan hét napig tartott az út, majd öt napot jöttek lefelé – tudjuk meg Vizoli Zoltántól, aki azt is elárulta, mire van szükség egy ilyen hegyi kalandhoz.
„A jó felszerelés kötelező: egy jó bakancs, megfelelő ruházat, valamint a speciális hálózsák is,
mivel olyan helyen szálltunk meg, ahol nincs fűtés, s a túránk vége felé −18, −20 Celsius-fok is volt. Ezen kívül tracking bot kellett még, egyéb felszerelésre nem volt szükség” – magyarázza.
Számára a Kala Pattar-csúcsra érés, annak is a legutolsó 10 perce volt a legnehezebb, mivel egy nagyon meredek sziklát kellett megmászni, ami pszichikailag és fizikailag is próbára tette.
Úgy véli, bár nagyon fontos fizikailag is készülni az ilyen expedíciókra, talán még fontosabb a „pszichikát” is fejleszteni, mert ha akarat van, akkor minden sikerülni fog, nincs lehetetlen.
„Én személy szerint éjszakánként két órát aludtam az utolsó napokban, egyszerűen nem volt szükségem több alvásra, s az utolsó négy napban majdnem semmit nem ettem, csak napi egy liter vizet ittam. Ez egyfajta teszt is volt számomra, hogy tudjam, mennyire bírja a szervezetem a gyűrődést” – meséli Vizoli Zoltán, aki 12 kilóval kevesebbel jött vissza a kéthetes túráról, igaz, nem titkolja, hogy 120 kilósan ment el.
Zoltán számra a hegymászás, önmaga tesztelése mellett igazi kulturális sokk volt a kéthetes nepáli lét. Azt látta, hogy bár nagyon nehéz körülmények között élnek, mégis mindig mosolyognak a nepáliak. „Amikor azt érzed, hogy nagyon ki vagy merülve, elég rávetni a tekinteted egy 10-11 éves forma gyerekre, aki 40-50 kilós csomag alatt meg van görnyedve, de még a légzésén sem hallatszik, hogy zihálna, vagy egy 80 éves nénike kilométereken keresztül viszi a több tíz kilós káposztás kosarat a hátán, s mégis sugárzik a boldogság a szemükből.”
A civilben három gyerekes apuka 12 éve telekommunikációban dolgozik. Azt mondja, az ő története is bizonyítja, hogy nincs lehetetlen.
– meséli Zoltán, aki legelőször a Csalhón volt, aztán a Bucsecs, a Fogarasok, a Retyezát következett, idén júliusban pedig elment egy Mont Blanc-túrára is, amelyen 4503 méter magasra jutott.
Bár akkor nem jutott fel a csúcsra, nem kudarcként élte meg az egészet, hanem még nagyobb motivációval tért haza, hogy újabb és újabb célokat tűzzön ki maga elé. Most is alig tért vissza a Himalájáról, már a következő kalandot tervezi, márciusban az Északi-sarkra készül: a 6633 Ultra maraton a világ egyik legnehezebbnek tartott maratonja, ugyanis a versenyzőknek extrém időjárási körülményekkel – olykor mínusz 40 Celsius-fokig csökkenő hőmérséklettel, havazással, erős széllel – kell megküzdeniük egy hétszáz kilométeres távon.
Zoltán kalandjait először nem támogatta a családja, szülei és felesége is roppantul féltik, de közben látják, hogy tényleg ezt akarja csinálni, s amióta hegyi kalandokba bocsátkozik, a depresszió is messzire elkerüli.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
