A Facebook áldás vagy átok a szerelemben?

Behálózzák az életünket, mintha már nem is tudnánk nélkülük élni. Mindeközben lehet, észre sem vettük, hogyan formálódott át a párok kapcsolata is a technika fejlődésével. Ezen eszközök ugyanis megváltoztatták az idő élményét, a szabadidő eltöltését, a napok menetrendjét, a magánélet és a munka határait, a szülő-gyermek kapcsolatot, a titoktartás definícióját.

A kommunikáció kerete időtől, tértől független lett.

Életterünk részévé vált, szinte mindenki ismeri, használja. Miközben sokan imádják, igazi függői a rendszernek, addig mások gyakran a pokolba kívánják az egészet, és jobban örülnének neki, ha inkább nem is létezne.

A Facebook és a hozzá hasonló oldalak tehát sokszor egy új konfliktusforrást jelentenek a kapcsolatokban. Mindezt anélkül, hogy mélyebben, közelebbről megismernék egymást a partnerek.

Hiszen a virtuális ismerkedés nélkülözi a szemtől szemben kapcsolatok „forgatókönyvét”, ami egy másfajta „közelség” kialakulását teszi lehetővé két ember között.

Még ha a partner ismerős is, a kapcsolat épüléséhez szükséges „finom” jelzések nem követhetők: pl. nem látszik, ha valaki csodálkozik, feszült vagy kétkedve felhúzza a szemöldökét. A valódi közelség elkerülése egy félénkebb ember számára előny lehet, ugyanakkor hátrány is. Bizalmatlanságra adhat okot, hogy nem vesszük észre, ha a partner hazudik, esetleg megpróbál „megvezetni”. Az is gyakran előfordul, hogy sokan annyira vágynak kapcsolatra, barátságra, szerelemre, hogy a partner „ártatlan” közlései alapján hamis fantáziavilágot építenek fel maguknak a másik emberről. Azt gondolják, kedvesebb, tökéletesebb, jobb érzéssel viseltetik irántuk, mint meglévő partnerük.

Aki nem találja meg a helyes egyensúlyt személyes kapcsolatainak ápolása és internetes kapcsolatainak építése között, az könnyen elmagányosodhat, elveszítheti ismerőseit és barátait a klaviatúra mellett ücsörögve. Az online kapcsolatok hatására felépülhet egy olyan fantáziavilág az interneten elérhető partnerről, amely nemcsak a meghittséget nélkülözi, hanem a hétköznapok kapcsolati konfliktusait is.

Egy jól működő párkapcsolatra elméletileg nem jelenthet veszélyt a közösségi oldal, mivel a féltékenység, a kíváncsiság vagy az információéhség mind olyan érzelmi reakció, ami nem csupán a virtuális világban létezik. Egy-egy közösségi oldal abban az esetben ronthatja meg akár a legstabilabb viszonyt is, ha az egyik félnek szinte szenvedélyévé válik a közösségi oldalon való jelenlét, és emiatt a közös programoktól vagy a napi feladatoktól vonja meg az időt.

A közösségi oldalak, például a Facebook használata erősítheti a bennünk lévő negatív érzéseket, például a féltékenységet és az irigységet. A bizalmatlanság pedig több veszekedéshez és egyéb negatív viselkedésmintákhoz vezethet. A közösségi oldalak ráadásul lehetőséget kínálnak arra is, hogy "kövessük", ellenőrizgessük a partnerünket, vagy nyomozzunk utána. A virtuális féltékenység – akárcsak a valódi – az egyik leggyakrabban előforduló érzelem a társas kapcsolatokban, ami mögött önértékelési zavarok állhatnak.

A féltékenység minden párkapcsolat természetes velejárója – egy bizonyos mértékig –, de a birtoklási vágy mellett átélt kóros féltékenységgel már nehezebb megbirkózni. Az online világban ezeknek különböző mértékű megjelenési formái vannak. Az enyhétől kezdve (pl. a másik Facebook-posztjainak nyomon követése, online kapcsolatai alakulásának figyelése) az egészen súlyos formákig (pl. jelszavak ellopása, nyomkövetés) minden előfordul. Manapság az összes online tevékenységünk nyomon követhető legális vagy illegális eszközökkel, ami nagy terhet ró a párkapcsolatokra. Partnerünk ellenőrzése a technológiai tudásunk szélesedésével egyre inkább személyes döntéssé válik, és azzal együtt a felelősséget is vállalni kell, ha bármi turpisságra fény derülne.

A legtöbb konfliktust a Facebook kapcsán az okozza, hogy rengeteg időt elvesz az emberek életéből csupán azzal, hogy kvázi teret enged mások után kémkedni, amit nagyon sokan függőként élveznek. Ez azonban felemészti az emberek szabadidejét, vagy éppen a tartalmas beszélgetésekre fordított idő mértékét is, így komoly konfliktusforrást képviselhet, ha valaki a telefonját nyomkodja, és ezzel értékes időt vesz el a másik féltől, legyen szó akár valamilyen közös programról, akár egy tartalmas beszélgetésről. Érdemes néha végiggondolni, párunkkal is átbeszélni: vajon tényleg annyira fontos az a tárgy az életünkhöz vagy talán mégsem, felesleges. Be kell látni, megszabadulni sem mindig könnyű tőlük…

A szerző pszichológus.