A Lázárok és az Aporok földjén: barangolás Lázárfalván

Az egykor Felső-Fehér vármegyéhez tartozó település múltjának részletes feltárása még várat magára. Régészeink feladata Lázárfalva földjének vallatása.

A pattintott, csiszolt kőszerszámok, vas és kénbányászat nyomai, tárgyai, a Lázárok, Aporok, Petkiek, Béldiek, Borsok, Henterek, Toroczkaiak udvarházainak alapjai fölött kövér terményt ringat a szél.

A tömött hóesésben alig találjuk az 1365-ben Dénes erdélyi vajda által említett település északi bejáratát. Ilyen időjárási viszonyok között csak a múltat kutathatjuk, a tájképi elemeket, a környező hegykeretet felfalták a földig ereszkedett fellegek. 1365-ben említett egykor besenyők vagy más olvasatban ruténok lakta település ekkor már elnéptelenedett, a falu határának visszaállítására Benedek mestert bízzák meg.

Közel a falu bejáratához áll a település karcsú katolikus temploma, az egykori Szent Miklós görög-katolikus kápolna, a kisharami kőből faragott temetői keresztek a helyi emberek ízlését dicséri. 1883-ban klasszicista stílusban épült templom búcsúját Úrnapján tartják.

Mondogatták is a szomszédos települések lakói: Urunk napján jertek nálunk kecskefejet vacsorálunk. Ugyanis kecskefejeseknek csúfolták a lázárfalviakat. Az új templom építésére az 1882-es évi nagy tűzvész után került sor, amikor a fél falu zsúpfedeles épületei és a kápolna lángok martalékává vált.

A kápolna helyén a falu központjában kőkereszt hirdeti a nagy égést: „Több mint 300 éven át itten álló r.k. kápolnát az 1882-ben június 24 ikén pont délben a nagy tűzvész megégte s-e helyet pusztává tette”.

A magas teraszra települt faluban kevés kút volt, az állatok itatását is a völgyben folyó, két malmot is hajtó Tusnád-patak vizéből oldották meg. Később a falu gerincén levezették a Hí-pataka vizét, ami megoldotta a szűk vízhiányt. Azzal is csúfolták a lázárfalviakat, hogy a kevés víz miatt az asszonyok a kerten keresztül kézről-kézre adták a mosogatóvizet.

Ellenpéldaként az is elmondható, hogy a csíki falvak közül talán Lázárfalvának volt először vezetékes vize. A településen végig csatangolva még napjainkban is feltűnnek, azok a hagyományosan fedett, nagy mélységű kerekeskutak, amelyek a tízesek lakóit látta el ivóvízzel.

A sok-sok udvarházból, kúriából manapság már csak egy látható, a Miklóssy-kúria. A 19. században épült, „szép példája a székelyföldi kúria építészetnek. Tetőformája és három oldalán végigfutó oszlopos tornáca külön is említést érdemel.”

A házat a hozzá tartozó területtel az 1920-as években vásárolta meg a falu. Azóta kultúrházként használják. Az elmúlt években években felújított Miklósi-kúria tervezője nem állt a helyzet magaslatán. Oda nem illő ablakok, ajtók kerültek a régiek helyére. A kúria kertjéből kihasított parkoló is sután hat.

A korábban Torjára vivő országúton kelet felé haladva, feltűnik a Hi- és Tusnád-patak között emelkedő gerinc, az Apor dombja, ahol egykor várkastély dacolt az idővel. Orbán Balázs szerint:

Egykor a kastély homlokzatán álló latin nyelvű feliratos követ az Aporok Al-Torjára szállították, és ott az Apor kúriába beépítették: „Regnan, D. Georg Rakoczi P. Tran.q. G.D. Stephanus Petki de Kiralyhalma Cap. sup. Czik. Ger. Et Kázson ac Gen. D. Elisabetha S. W. Kosd Cons. Hoc Domum.extrux.Anno Dni 1640.”

Petki István 1643-ban Csíklázárfalván tartja Csík, Gyergyó és Kászon lustráját. Fogadjuk meg Orbán Balázs intő szavait: „Korának jelesei között oly kitűnő helyet foglalt Petki iránt az utas figyelme felköltve legyen, ki csak is tisztelettel közelítheti meg e romokat, melyek Petki emlékével vannak kapcsolatban, elég arra, hogy minden székely becsülje azon férfi emlékét, ki félszázadon át dicsőségének egyik fő tényezője, harcaiban vezére volt.”

Az Apor dombról ma is kedves falukép tárul elénk. A Hí-patak egykori eróziós völgyét kerítések, gyümölcsfák fekete vonala teszi látványossá. Egykori jobbágyainak utódai ma is ott élnek az egykori várkastély szomszédságában. Sokan nem is tudják kinek a nyomában járnak.

A falu keleti, s egyben legősibb része a Nyír felé sétálva feltűnnek a település hatalmas kőből, téglából rakott kapuinak sora. Aprólékos tulipántos deszkadíszei néprajzi értékeink ritka kincsei.

A lázárfalvi kőmívesség minőségén a vasútépítéskor itt letelepedett „Taliánként” ismert olasz kőfaragó is sokat munkálkodott. A kisharami vulkanikus eredetű könnyen faragható kő adva volt csak lelket kellett belevinni.

A nyírfürdői Gödrözés után, Borvíztető alatti kertekben álló körtefák korára Bálint Gábor hívta a figyelmünket. Úgy tudja, hogy az üknagyapja, Antal Ferenc (Szabó) ültette valamikor az 1848 előtti években. Hihető, mert a körtefák nagy kort megérnek.

Az utcasarki villanyoszlopon álló behavazott gólyafészektől elköszönve reméljük, hogy márciusban már tavaszi madárdallal köszöntjük olvasóinkat...