A lelkesedés hajtja az amatőr udvarhelyi ökölvívókat

Egy átlagos hétköznap délutánján kisdiákok cipői kopognak a préselt gumitörmelékből készült padlón, bemelegítés után pedig felkerülnek a kis kesztyűk és indulhat a gyakorlás – ring ugyan nincsen kifeszítve az egykori székelyudvarhelyi pékség épületéből átalakított edzőteremben, de lelkesedésből nincsen hiány. Dobes Zoltán nagyon fiatalon kezdett bokszolni, később évekig rendfenntartóként dolgozott, tíz éve pedig visszakanyarodott az ökölvíváshoz: amatőrként, saját tapasztalatai alapján oktatja a gyerekeket és a fiatalokat, három sportolója pedig már az Erdei Zsolt neve által fémjelzett Madárfészek Ökölvívó Akadémia leigazolt sportolója – olvashatják az Erdélyi Sport hasábjain.

Dobes jelenleg két gyerekcsoportot, illetve egy felnőttekből álló csoportot is oktat: a kisebb gyerekek 6–8 évesek, a nagyobbak pedig 8 és 13 év közöttiek, összesen mintegy negyvenen látogatják az edzéseit. A felnőtteknél a csoportos edzések mellett (ahol kb. negyvenen vannak) tart egyéni edzéseket is. A felnőttek között néhány olyan fiatal tanítványa is van, akik nem biztos, hogy amatőrök maradnak: ők már versenyeken is bokszoltak. Dobes a felszereléseket részben saját pénzből, illetve pályázaton elnyert összegből és egyéb támogatásokból vásárolta: néhány éve a székelyudvarhelyi Hard Training edzőteremben tartja a bokszedzéseket, ez tíz év alatt már az ötödik hely, ahol edzenek a bokszolók. A jelenlegi is kisebb terem, ahol nincs elegendő hely arra, hogy szorítót is fel lehessen állítani, ezt egyelőre nem tudták megoldani.

– avatott be az edző. „Amikor viszont eljönnek és komolyabban megismerik a sportágat, nagyon megváltozik a véleményük. Így vannak ezzel a gyerekek is. Néhány napja volt egy úgynevezett gyerekzsúr-edzésem: felhívott egy anyuka, hogy a gyerekét szülinapjára nem játszóházba vinnék, hanem »ajándék-edzésre«, és jönnének vele a barátai is. Bemelegítés, plusz alapfokon néhány lépés, néhány ütés, játék – röviden erről szólt. A gyerekek közül kettő az ajtóban sírdogált az elején, hogy nem állnak be, mert félnek, hogy megütik őket. Aztán mégis beálltak, s mire vége lett az edzésnek, ők ketten jelentkeztek, hogy szeretnének rendszeresen edzésre járni... Aztán eldől, hogy tényleg jönnek-e” – mosolyodott el az edző.

Ismerjék meg Dobes Zoltán pályafutását, munkáját, életét. Lapozzák fel a Székelyhon Erdélyi Sport mellékletét.