A sólymok szeretete: ember és madár ősi barátsága

– Mi akart lenni gyerekkorában?
– Nem tudom, de apám gépészmérnököt akart belőlem csinálni.

– Hogy jött ez, hogy sólymokkal foglalkozzon?
– Velem született rendellenesség. A solymász az születik, akit nem érdekel, azt nem lehet megtanítani.

– Az első sólymot honnan szerezte?
– A legelsőt egy solymász barátomtól kaptam, valamikor nagyon régen, aztán vettem néhányat, majd szaporodtak.

– A régi módszereket kutatta fel, hogy miképpen kell a madarakkal bánni, vagy kifejlesztette a saját technikáját?
– Saját technikája az embernek nem nagyon lehet, hisz ez többezer éves hagyomány, sőt időszámításunk előtt 2000-3000-ből írott és tárgyi bizonyítékok is vannak az idomítási módszerekről. Szóval nincs semmi új a nap alatt, habár új fejlesztések a tenyésztési technikákban esetleg lehetnek, de maga az idomítás az ősi.

– Hogy tanulta ezt meg?
– Jártam a világot. Miután önállósultam, sok országba ellátogattam, ahol gyakorló solymászok voltak, Nyugat Európába, Kelet-Ázsiába, Dél Ázsiába, Közel-Keletre, ahol hagyománya volt, ott folytattam a tudománygyűjtést.

– Hány napos korában kell betanítani a sólymot?
– A sólyom betanítása nem korhoz kötött. Fontos, hogy mit akarunk a sólymunkkal, és milyenfajta sólymunk van. Ha nagyon fiatal, aki akkor jött ki a fészekből vagy a tenyészetből, az még nem tud repülni. Először meg kell tanítani repülni. A sólyom egy nagyon intelligens madár, tanulékony. Ennek segítségével kifejlesztjük nála a feltételes reflexet, amit bizonyos cselekményhez kötünk. Ha látja a galambot, a bábút, az embert, akitől majd enni kap, azt összeköti az éhségérzettel, utána már tudja, hogy enni fog. Van olyan is, hogy kézen, öklön tartjuk, levizezzük, sapkát rakunk rá, először gyöngébb módon érintjük, tollal vagy pálcikával. Megszokja az érintést, a közeledést, meg lehet simogatni, néhány napon belül levesszük a sapkát róla. Sapka alatt tanítjuk enni, hangra, ez egy újabb feltételes reflex, susogásszerű hangot imitálunk, sssss, lábujjához érünk, ahová a húst helyeztük, akkor elkezd enni. Két nap múlva a susogásra már tapogatja a lábujját, hogy ott van-e a hús. Sapka alatt tartjuk, hogy ne törje magát össze, ne repüljön neki tárgyaknak.

– Miért kell a vizezés?
– Vizesen „szégyelli magát”, aztán nem ugrál annyit. Fontos a vizezés, mert ha esik az eső, a sólymok nem is támadnak, nem is repülnek, nem is esznek. Nyugodtan várják, hogy megszáradjanak. Ezért kell párásítóval levizezni a tollát, aztán le lehet a sapkát róla venni, mindaddig, míg nyugodt, addig sapka nélkül lehet tartani. Mikor kezd ideges lenni, újra a sapkát rá, levizezni, órákon át naponta többször ismételni, sapkalevétel, vizezés és akkor megszokja, hogy jobb, ha nyugodt marad, két hét alatt a madár teljesen megszelídül. Utána a következő, hogy átugrasztják az üllőről kézre. Ha már kézen simán eszik, utána már látja, hogy hol a hús, kisebb távolságra az első lépést megteszi, utána már rájön, hogy ha enni akar, akkor ugorni kell, ezt lehet majd fokozni: egy méter, két méter, öt, tíz, száz méterrel. Később már nem kézre hívjuk, hanem egy bizonyos tollbábura, amit egy kétméteres madzagon forgatunk, ami lehet két galambszárny egy rákötött hússal, vagy egy nem élő galamb, és újra vizuálisan látja, hogy ott forog valami, és összeköti a hússal.

– Mennyit kell repüljön egy nap?
– Attól függ, mit kell csináljon. Hogy jó kondiban legyen, biztos, hogy jó repíteni legalább egy fél órát, különben az izmai elpetyhüdnek, elveszti a gyorsaságát. Mint egy futó, aki maratonra készül: mennyit kell, hogy eddzen? A napi vadászat biztos, hogy komoly megterhelés, mert a természetben egy vad sólyom kb. tíz támadásból egyszer, kétszer sikeres. Oda kell figyeljen, hogy ne hajtsa túl magát, hogy legyen energia a következő támadásra, mert lehet, hogy nem elsőre, hanem tizedikre sikerül majd neki. Csapatmadaraknál a sólyom nem fogja a legkeményebbet üldözni, hanem látja melyik kicsit tollhibás vagy lassabb, azt leválasztja a csapatból és azt próbálja megfogni.

– Volt olyan, hogy röptetés után nem jött vissza a madár?
– Persze, többször is volt, hogy idegen helyen eltévedt a sólyom. Ezért használunk rá telemetriát, jeladót, ami tíz-húsz km-es távolságból is működik, de ma már

– Miért, mennyibe kerül egy sólyom?
– Attól függ, hogy honnan származik, milyen tenyészetből való, milyen alfaj, vannak drágább, vannak olcsóbb sólymok. Nem kell az embereket ezzel félrevezetni, mert holnap az erdélyi sziklák körül mászkál majd valaki, ha azt hiszi, hogy ez sokat ér a fekete piacon. Ez relatív, párszáz eurótól felfelé. Az északi sólyom az drágább, de ez egy rossz útmutató, mert a huncut ember látja, hogy ott egy sólyom, megfogja, megpróbálja eladni, de az veszélyes, mert ha rossz helyre kerül, elpusztul, a természetből is kiesik az a tenyészpár. Akit meg nagyon érdekel, az úgyis jó helyről tud szerezni magának.

– Mennyi tojást rak egy sólyom?
– Három-öt tojást normál esetben évente, de ha tönkremegy a fészekalja – mert előfordul, hogy a nyest kiszedi, a szarka vagy a holló kifúrja – akkor rövid időn belül megismétli, kb. 14 nap múlva újra rak, ha nincs ehhez túl késő.

– Felváltva ülnek rajta?
– Igen, főleg a tojó ül, de a hím is segíti, amikor a tojó fölkel lazítani.

– Az etetés hogy megy?
– Amíg egész kicsik, addig a tojó vigyáz a fiókákra, nem hagyja el a fészket, mert a ragadozók kilopnák belőle, ezért a hím látja el apró madárral, galambbal. Hajnalban a hím indul, gyakorlatilag már virradatkor jön vissza a zsákmánnyal. A sziklás helyeken, ahol el tudják spájzolni, ott különböző rejtekeik is vannak, ahol rossz idő esetére tartanak aprómadarat tartalékba.

– Hogy történik a párválasztás?
– Ez nem egyszerű, a természetben biztos, hogy önkéntes alapon működik, addig hívja egyik a másikat, míg valakinek elfogadja a hívását.

– Hanggal hívja?
– Hanggal is, vizuálisan látja, nászrepülés, egyebek, mutogatja magát, hogy én vagyok, aki majd el tudja látni a fiókáidat vagy fordítva, míg az ilyen tenyésztett körülmények között összerakunk egy tojót meg egy hímet, és ha tetszik neki, elfogadja, ha nem tetszik neki, elkezdi üldözni a röpdében.

– Ki megy be oda? Milyen védőruhában?
– Az embert nem támadja, nem veszélyes, egy merítővel, vászon szákkal megfoghatja.

– Fogad tanítványokat?
– Igen, eddig, aki kérte, mindenkit elláttunk tanáccsal.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki sólymot tudjon tartani?
– Romániában nem tudom, hogy mik a feltételek, itt semmi, csak egy megfelelő hely, ahol tartani lehet.

– Az mekkora kell legyen?
– Hogy jó egészséget biztosítson a madárnak,

12 négyzetméteres, három méter magas röpde hely kellene, ahol mondjuk vedlik vagy szaporodik.

Vadászszezonban a madarakat lekötve tartják, sapkázzák ülőre egy egyméteres sólyomzsinóron, az külön történet, akkor is jó, ha megvan ez a röpde. Legyen szellős, ahová besüt a nap, ahová beesik az eső, de egyharmada fedett legyen, ahová elhúzódhat a szél, eső elől.

– Azok is szoktak sólymot tartani, akik nem szoktak vadászni?
– Szobamadárnak nem jó, mert a sólyom és a papagáj között óriási a különbség, mentalitásban, gondolatvitelben. Aki nem röpteti…

– De röpíti, csak nem akar vadászni…
– Ha röpíti, akkor az egy jó barátság, de ha már röpteti, akkor vadásznia is kell gyakorlatilag, hisz úgy hívja vissza, hogy levadássza a tollbábút.

– Mennyit kell etetni?
– A napi tápanyagszükséglete kb. 100-200 g hús a madár méretének megfelelően, apró rágcsálók vagy kistestű madarak húsa, fürj, galamb, egészséges madarak húsa, disznó, ló és marhahús csak rövid távon használható, megbetegszik a madár tőle. Fontos, hogy a madár evés közben valamennyi tollat is nyeljen, egy köpet alakul ki minden ragadozónál, ami tisztítja a begyét.

– Ha külföldről szeretnénk venni madarat, az hogy működik?
– Export CITES engedélyt kell kérni a környezetvédelmi minisztériumtól, és egy import CITES engedélyt a befogadó környezetvédelmi minisztériumtól.

– Pénzköteles?
– Ötven euró az illeték, állategészségügy ide, karantén oda, elég komplikált, szerintem inkább valami másik európai uniós farmot ajánlom, ahol nincsen CITES-kötelezettség, csak tartási engedély. Megveszi Németországból, és kész.

– Hetente egy madár mennyi időt igényel, mennyit kell foglalkozni vele?
– Sokat. Gyakorlatilag három-négy alkalommal kell repíteni hetente, hogy egészséges maradjon. Tenyészszezonban, mikor nem használjuk, márciustól szeptemberig, ül a röpdéjében, ahol vedlik, ott maximális súlyban, kondícióban kell tartani. Vadászkondícióban egy madár 15-20%-al könnyebb a testsúlyánál, s ilyen kondícióban nem növeszt egészséges tollakat.

– Akkor ilyenkor nem is lehet röpíteni?
– Lehetne, de nem ajánlott, először is nincs mire vadászni, ilyenkor minden madár szaporodik, tilalom van rájuk. Röpíteni lehetne, a röptereken röpítik egész évben, ahol munka közben is vedlik, de az nagyobb odafigyelést igényel. Egy vedlő toll nedvekkel, vérrel telt, könnyebben leütődik, megsérül, zárt tartásban, ha kifordul a toll, lehet, hogy sose nő ki újra, nagyon sérülékeny a madár ilyenkor. A természetben valójában másként van, mert ők akkor is vadásznak, amikor vedlenek, de jobban vigyáznak magukra, nem mennek bele kritikus helyzetekbe.

– Hova szokott eladni?
– Az egyedüli piac a Közel-Kelet, Katar, Kuvait. Ott van a legnagyobb kultusza a solymászatnak. Európai barátaimmal inkább csereberélünk, mert nemigen költenek egy madárra annyi pénzt, mint amennyit ér. A Közel-Kelet 4-5 ezer sólymot importál, persze annak egy hányadát el is szaggatják első évben, betegségek, akklimatizáció, balesetek…

– Volt olyan, hogy nagyon megszeretett egy sólymot, és nem tudta eladni?
– Nem szoktam eladni, amit nagyon megszeretek, ez elvi kérdés, rövid az élet.

Dr. Turányi Csilla