A szavakon túl is megérteni egymást

Hogyan, miért és mikor készült az első önálló produkció, mit szeret a legjobban az előadóművészetben, mennyire nehéz a szórványban az irodalmi szöveget megérteni – többek között ezekre a kérdésekre válaszol a vele készült beszélgetés során Kilyén Ilka. Mint kiderül, kezdő színésznő volt Temesváron, amikor a József Attila-estjét összeállította még a kommunizmus idején, ’79–80-ban, noha akkoriban még elképzelhetetlen volt, hogy az ember magánszervezésben bárhová is elmenjen, mert mindent ellenőrzött a hatóság. „A színház minden segítséget megadott, bekerült a műsorba, az előadásokat a színházban játszottam.

Mert a kőszínházban az van, hogy kialakítják a repertoárt, amit az épp aktuális vezetőség diktál, olyan rendezőt hívnak, akit ők jónak látnak, a rendező pedig vagy kioszt szerepre, vagy nem, és ha igen, olyan szerepet is kaphatsz, amire nem vágytál. Az előadóművészettel egy olyan dimenzióját ismertem meg a színészetnek, amely rendkívül sok lelki és szellemi elégtételt adott.

Rendkívüli öröm, mikor kiállsz egyedül tíz, húsz, száz ember elé, és ez a száz ember együtt érez és együtt gondolkodik veled. Ez megfizethetetlen érzés, olyan hatalom, amit nagy alázattal kell kezelni” – mondja. Kilyén Ilka a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1977-ben végzett színész szakon. 1977–1982 között a Temesvári Állami Magyar Színház művésze, 1982–2014 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja.

A vele készült interjú teljes szövegét az Előretolt Helyőrség legfrissebb számában találják meg.