Áldozathozatal a jégkorongszenvedélyért

A Csata család lánya, Anna is tagja annak a bajnoki csapatnak, amely megnyerte az I. Székelyföldi Női Jégkorongtornát. Hogy Anna jégkorongozhat, ezért a család rengeteg áldozatot vállal – olvashatják a az Erdélyi Sport mellékletben. Az édesanya, Csata Éva elmondása szerint, hat éve kezdődött a történet, amikor eljutott hozzájuk a hír, hogy Marosvásárhelyen végre elkészülnek a jégpálya már akkor is több éve stagnáló felújításával, és hogy újraindul a városban a jégkorongélet. Az édesapa, Miklós – gyergyócsomafalvi lévén – a vérében hordozta a hokit, és az édesanyában is élt a jég szeretete, hiszen korábban gyorskorcsolyázó volt. A gyermekek,

a 13 éves Anna és a 11 éves Balázs azonnal beleszerettek a jégkorongba.

A szülők reménykedtek, hogy a kezdetnek lesz folytatása, tényleg megnyílik a jégpálya, amely egyébként 95 százalékban elkészült állapotban áll már évek óta. Nem így lett. A jégpályán edzettek, de betonon, görkorcsolyákkal, világítás nélkül is a vásárhelyi csapattal, és innen mentek az első mérkőzésekre, a jégre és a fénybe. Azonban jégpálya hiányában, értelmetlennek látva a küszködést, legtöbben lemorzsolódtak, feladták. Csatáék nem. Azóta pedig folyamatosan utaznak. Volt, hogy Székelyudvarhellyel közös csapatban, aztán a Sepsiszentgyörgyi Királypingvineknél, most éppen Gyergyószentmiklós együttesénél szerepelnek a gyerekek a saját hazai csapat hiányában. Balázs az U12-es és U14-es gárda kapusa, Anna az U14-eseknél és a Fox Hockey felnőtt női csapatában is játszik. Mindkettejükre számítanak a Székelyföldi Jégkorong Akadémia összetartásain, Annát pedig hívták már a romániai felnőtt női válogatottba is.

Minden szezonnak úgy kezdenek neki, hogy felteszik a kérdést, folytassák-e, vagy hagyják abba. Aztán döntenek: ezt a következő pár hónapot valahogy még kibírják.

Ha pedig az ember hat évet így végigvisz, már nehezen tudna leállni. Hat év nagyon sok gyermekévekben számolva.

És mindeközben látják azt is, hogy mit fejlődtek ezalatt azok a csíkszeredai vagy gyergyószentmiklósi társaik, akik mindennap pár perc sétával eljuthatnak edzésre. Ilyenkor egy szülőben feltevődik a kérdés: a gyermekem tehetséges, ügyes, nagy kitartás van benne, hová juthatott volna, ha neki is megvan az a lehetősége, hogy otthon edzhet?

Hogy milyen áldozatokat hozhat egy család azért, hogy gyermekeik kedvenc sportjukat űzzék és eredményeket érjenek el, arról a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletben olvashatnak.