Alternatíva a tömegmodellekre: SsangYong Tivoli

Dél-Korea negyedik legnagyobb autóipari vállalatában tíz évvel ezelőtt szerzett többségi tulajdonrészt az indiai Mahindra&Mahindra, miután a SsangYong csődeljárás alá került. A feladat és a cél egyértelmű volt: új alapokra helyezett autókkal újra nyereségessé tenni a gyártót. Az anyavállalatnál nem fukarkodtak a fejlesztésre szánt pénzzel, az első „új” SsangYong, a 2015-ben bemutatott Tivoli pedig felül is múlta az elvárásokat. A típus 2019-ben ráncfelvarráson esett át.

Nagy bátorságra van szükség az egyre telítettebb szabadidő-autók piacára lépni egy olyan márkanévvel, amelyről az európai vásárlóknak még mindig a megosztó formavilág jut eszébe – gondoljunk csak a Musso vagy Kyron típusokra. Ez a SsangYong azonban merőben más az egységes, barátságos dizájnnal, minőségi kidolgozással, precízen összerakott, ergonomikus beltérrel. Így sincs könnyű dolga, hiszen a – teljesség igénye nélkül – Ford Puma, Nissan Juke, Volkswagen T-Roc vagy Renault Captur lefedte piacon kell helytállni. A helyzet nem reménytelen, sőt, hiszen a Tivoli nagyon jó autó, elképesztően jó összkerékhajtási rendszerrel.

A Tivoli elsősorban a markáns első-hátsó sárvédőív-domborításokról, másodsorban a hátsó, lanciás lámpatestekről lett azonnal felismerhető.

Utóbbi az egyetlen, formatervezői szempontból megkérdőjelezhető pontja az autónak, csak innen sejthető, hogy Ázsiából érkezett. A farrészt egyébként nemcsak a lámpák, hanem a középre helyezett ködlámpa, illetve a függőlegesen „lecsapott” hátsó ablak alatti rész teszi különlegessé: már-már várnánk, hogy terepjárós szokásnak megfelelően egy pótkerék is helyet kapjon az autó „végén” – ilyen azonban nincs, extraként sem kérhető.

A beltér már ízig-vérig európai ízlés szerint épült, inkább a németes puritánság, letisztultság jellemzi, kuszaság nélkül – és ez jó is áll neki. Puhított felületekből csak az ajtóberakások egy részénél találkozunk. A műszerfalat körülölelő műanyag kemény, de érintésre jó tapintású, és a dekorberakásokkal sem estek túlzásokba, ujjlenyomatgyűjtő zongoralakkból csak a középkonzolra és az ajtóbehúzókra jutott. A multifunkcionális érintőkijelző viszont olyan, amely minden közepes árfekvésű autóban megállná a helyét: matt felületű, könnyen kezelhető, átlátható, gyors működésű. Kifejezetten jók továbbá az első ülések: minden irányból remekül tartanak, megfelelő a keménységük, az ülőlapok pedig tökéletesen alátámasztják a combot.

A fejlesztésre szánt pénzt láthatóan, érezhetően nagyszerűen költötték el. Hátul a kompakt külmérethez képest hosszú tengelytáv miatt kategóriatársaihoz viszonyítva tágas a tér. A poggyásztér azonban már szűkös: az összkerékhajtási rendszer elemei miatt alaphelyzetben 327 liter, az osztottan dönthető ülésekkel 1018 literre növelhető. A Tivoli egyébként elérhető elsőkerék-meghajtású kivitelben is, ez esetben már 427 literes a csomagtér.

Ahhoz, hogy a SsangYong igazán megvethesse a lábát az európai piacon, gazdag alapfelszereltségre, illetve kiváló ár-érték arányra van szükség – akárcsak az éppen egy éve kipróbált új Korando esetében. Nem is aprózták el: alapáras – a teljesség igénye nélkül – a vészfékasszisztens, a visszagurulás-gátló, a lejtmenetvezérlő, a táblafelismerő, a fáradtságfigyelő rendszer, a hét légzsák, a négy irányba állítható multifunkcionális kormánykerék három különböző erősségű (normál, sport, komfort) szervorásegítéssel, a négy elektromos ablakemelő és a hat hangszórós audiorendszer. A Tivoli akciós alapára 13 990 euró, ami kifejezetten kedvezőnek mondható. A különböző rendelhető kényelmi, szórakoztató és biztonsági extra csomagokon túl két fő feláras tétel van: a harmadik generációs, hatfokozatú Aisin automata váltóért és az összkerékhajtási rendszerért is egyaránt 1600-1600 eurós felárat kell fizetni.

A saját fejlesztésű 163 lóerős, másfél literes, négyhengeres benzines turbómotor jelenleg az egyetlen motorvariáns a Tivolihoz. Az erőforrás repíti az autót, bár hozzátesszük, hogy a fordulatszámot érdemes kétezres érték fölött tartani. A kézi váltós kiviteleknél mind a hat fokozat szokatlanul hosszúra áttételezett – óránként hatvan kilométeres sebességig csak az első három gangot érdemes használni. A motor egyetlen hátránya, hogy nagy étvágyú: kilenc literes átlag alá vegyes használattal rendkívül nehéz beszorítani az értéket, a katalógusban hiába jelöltek meg 7,5 literes üzemanyag-fogyasztást.

A SsangYong különböző típusai mindig híresek voltak terepjáró képességeikről, ezt a vonalat a Tivoli hibátlanul vitte tovább – ami nagy szó a kis méretű városi szabadidő-autók között. Még a peres, 18 hüvelykes gumikkal is kevés akadály van előtte – már ott, ahol a 18 centiméteres hasmagasság engedi. Az állandó négykerék-hajtás ráadásul fixre zárható, ha a helyzet úgy kívánja.

A parádés, egy méretosztállyal nagyobb Korando mellett a Tivoli is maradéktalanul megfelel minden elvárásnak, ráadásul üdítő alternatíva lehet azoknak, akik nem a szokásos német-francia-japán vonalon gondolkodnak.

Akárcsak nagyobb testvére, a Tivolihoz is ötéves általános garanciát kínál a gyártó, plusz öt év (150 ezer kilométeres futásteljesítményig) jótállást vállalva a motorra, az erőátviteli egységre és a turbóra.

A tesztautót a székelyudvarhelyi Hinode Car Expert csíkszeredai munkapontja bocsátotta rendelkezésünkre (hinode.ro).