Családi tragédia: Bernády megtört a lánya halála után

Három sikertelen házasságot követően Bernády Kelemen Margit oldalán találta meg a családi boldogság teljességét. Személyes levelezései nem csak az eddig ismert, a rideg és kimért reálpolitikust, hanem emellett a szerető férjet és családapát is megmutatják. Előrehaladott kora ellenére (Bernády ekkor 55 éves volt) 1919-ben a gyermekáldás öröme is megadatott a számára. A boldogságot azonban számos tragédia kísérte végig.

Először is, kislánya születésekor nem lehetett jelen: 1919. március 3-án, amikor a kis Györgyike megszületett, Bernády Budapesten ragadt, az impériumváltás és az őszirózsás forradalom eseményeinek forgatagában. Csupán később, júliusban sikerült hazavergődnie, ekkor pillanthatta meg először négy hónapos kislányát. A csöppség rögtön szívéhez nőtt, rajongása több fényképen is tetten érhető.

A székely ruhába öltöztetett kis Györgyike szerepelt például Bernády köszönő ajándékfényképein, amelyeket vendégei számára készített az 1924-es kampánykörútja során.

Bernády a kislányával kápráztatta el a Marosvásárhelyre érkező külföldi vendégeit is: például a városba látogató Benedek Elek vagy Móricz Zsigmond is meghatóan vette tudomásul, hogy a kis Györgyike szobájának könyvespolcán található egy-egy díszkötéses könyvük.

Betekintés a családi idillbe

Bernády 1926-os félixfürdői kezelésekor keltezett levelei betekintést nyújtanak a családi idillbe, valamint a gyerekkel való hathatós törődést is igazolják. Az aggódó Bernády gyógykezelése alatt szinte naponta írt és várt levelet az otthonmaradt feleségétől, az éppen mandulaműtét előtt álló kislányáról.

− írta Bernády 1926. július 21-én.

A válaszlevelet megnyugodva nyugtázta: „A kicsi drága fiunkról küldött képeket hálásan köszönöm, s Neki azt üzenem, hogy ne idegeskedjék, tűrje nyugodtan a maga sorsát, mert az a jó Isten, aki Őt próbára teszi most, meg is fogja Őt segíteni, s rövidesen ismét az az egyetlen kicsi épséges és jó fia lesz az Ő szüleinek, akik még jobban fogják Őt szeretni azok után a szenvedések után, amelyeknek ő ártatlanul osztályrészévé lőn”. A feleségét pedig távollétében gyógyszerészi tudásának megfelelően tanácsokkal látta el:

−  írta Bernády 1926. július 27-én.

Izgalmak a műtét miatt

A mandulaműtét miatti izgalmakat is sikerült megörökíteni: „Ezelőtt pár perccel kaptam és olvastam a vasárnap és hétfőn írott leveleidet, amelyekben arról adsz hírt, hogy a mi egyetlen gyönyörűségünket Istennek segítségével vasárnap megoperálták. Zokogva olvastam végig soraidat és sírva könnytelt szemekkel írom e levelet és egyben hálát adva a Mindenhatónak azért, hogy átsegített Benneteket e rettenetesen nagy dolgon, vívódom magamban azért, hogy miért kis kellett a sorsnak a mi ártatlan drága kis gyönyörűségünket ilyen rettenetes megpróbáltatásnak kitennie. (…) Abban megnyugodtam, hogy az egészen túlestünk most, szegény kicsi fiúnk mielőbb fel is gyógyuljon, hadd élvezze Ő is bár részben ezt a páratlanul csúf, de mégis kellemes nyarat” − írta Bernády nyaralása végén, 1926. augusztus 4-én. Az aggódó szülők szeretete ellenére sajnos Györgyikét nem sikerült megóvni az állandó betegeskedéstől.

„Egyetlen kicsi leányunk esett scarlatba, s azóta nyomja szegényke az ágyat. A scarlaton túl is volnánk már, de utólag egy szívbaj is jelentkezett, s e miatt tovább kell a kicsinek az ágyban maradnia még hetekig, s annak, hogy hogy végződik majd a drága szenvedés teljes betegsége, ma még fogalmunk sincs. Elképzelheted, hogy milyen lelkiállapotban élek és élünk szegény feleségemmel együtt ilyen viszonyok között”− írta egyik személyes hangvételű levelében Krenner Miklósnak 1928 júliusában. A későbbiekben pedig kiderült, hogy a helyzet egyáltalán nem javult:

Györgyikét ki kellett venni az iskolából, ugyanis betegsége miatt nem folytathatta tanulmányait.

„Arról, hogy lesz e belőle egy egészséges leányzó, ma nem is beszélhetünk, egyenlőre két évi teljes pihenő van neki rendelve” − írta Bernády 1928 december végén budapesti barátjának, Ilosvay Lajosnak. Ekkor, 1928 decemberében bécsi gyógykezelésre vitte, amely végeredményben Bernády polgármesterségébe került. Sajnos a kislány szívbetegsége a gyógykezelések ellenére nem javult.

Végeredményben ez volt az oka, hogy 1929-ben a Bernády-család megvásárolta a szovátai villáját, hogy az ottani környezetben kezeltethesse a kislányt.

Csak néhány évet nyertek

A gyógykezelésekkel csupán néhány évet nyertek,

Bernády Györgyike 1936-ban, mindössze 17 évesen elhunyt. A családra hatalmas gyász nehezedett, ismerősöktől ezresével érkeztek a részvétet nyilvánító üzenetek, vigasztaló levelek. Azt követően Bernády még visszavonultabb, s nyilvánvalóan letörtebb volt. Vendégeket a család nem fogadott a gyász miatt.

− emlékezett a Bernády család egykori cselédje erre az időszakra. Miután elmúlt a gyász, a korábbi vendégszeretetéről ismert Bernády család továbbra is csak ritkán fogadott vendégeket. Amennyiben mégis vendégei voltak, a zenészektől mindig a Seres Rezső akkoriban komponált világhírű szerzeményét, a Szomorú vasárnapot kérte. Próbálkozott munkába temetkezni, hogy elterelje figyelmét. Munkásságának korábbi intenzitása, munkabírása folyamatosan csökkent. Vallásosságba menekült, a szovátai református templom építésének kezdeményezője volt. Szovátán is leginkább kislánya emlékét ápolta, az őróla elnevezett villájában. Továbbá villájával szemben levő területen emlékparkot létesített a korábban ott játszó Györgyike emlékére.

Marosvásárhelyen kialakult a napi rutinja: kijárt a kislányához a református temetőbe, majd azt követően sétált a városban.

Emlékét magával vitte: egy sírba van eltemetve kislányával és feleségével a marosvásárhelyi református temetőben.