Bőrbe varrt emlékek: egy tetoválóművész(nő) portréja

A csíkszeredai Molnár Andrea életében a gyermekkori rajzokkal kezdődött el az az út, ami később odáig vezetett, hogy beteljesült az álma: tetoválóművész lett.

„Kiskorom óta rajzolok, emlékszem, amikor leültünk nagymamámmal Makfalván rajzolni, és lemásoltuk a falvédőn látható mintát. Ott kezdődött, és azóta is rajzolok, noha már nincs annyi időm rá, mint régen, és az utóbbi években festek is. A művészeti suli ugyan nem jött szóba, a Márton Áron Gimnáziumban jártunk az ikertestvéremmel, mint a nővérünk, de a középiskolás évek alatt is folyamatosan rajzoltam. Megvolt a készség és az eziránti érdeklődés, de nem tudtam, hogy mindebből mi lesz” – emlékezett vissza.

A középiskola után egy évig külföldön dolgozott, majd grafika szakra felvételizett, ám nem jutott be. „De a rajzolás megmaradt. Amióta hazaköltöztem, Xantus Géza festőművészhez járok rajzot és festészetet tanulni, és úgy érzem, ott fejlődtem igazán ezen a téren. Közben meg kezdett foglalkoztatni, hogy milyen jó lenne tetoválni, egyre többet emlegettem ezt a családomnak, barátaimnak. És akkor felvettem a kapcsolatot egy marosvásárhelyi nővel, aki már régóta tetovál, és sok tanácsot kaptam tőle. Ő is egyedül tanulta, mert vannak ugyan kurzusok, ahol meg lehet tanulni az alapokat, de ez úgy fejleszthető, hogy alanyokon, magadon gyakorolsz. A kurzusokon műbőrön dolgoznak, de az nem olyan, mint amikor élő emberre tetoválsz. Egyre jobban érdekelt ez a világ.”

Másfél évig művészettörténet szakra járt, majd ismét külföldre ment dolgozni. Mígnem jelezte egyik barátnője, hogy Csíkszeredában nyílik egy tetoválószalon, és az ottani tetoválóművész gyakornokot keres. Andrea kapott az alkalmon, átküldte néhány rajzát, majd csomagolt és hazaköltözött. Ennek már hét éve. „Ott dolgoztam egy évet, figyeltem a srácot, sokat tanultam. Majd ő elment, én vásároltam magamnak saját felszerelést, és otthon folytattam a tetoválást. Mint később megtudtam, nagyon sokan így kezdik, hogy otthon dolgoznak, vagy veszik a kellékes táskájukat és mennek, ahová hívják” – mutatott rá, majd azt is felsorolta, hogy milyen alapeszközökre, kellékekre van szüksége egy tetoválónak: tetoválógép, tápegység, festék, vazelin, sterilizáló, fólia, tű stb. A beszélgetés során arra is kitértünk, hogy míg a kezdetekkor kevesen keresték meg, hogy tetoválást szeretnének magukra, ma már három-négy hétre előre tudja csak programálni a klienseket.

Az, hogy valaki miért szeretne magára egy tetoválást, változó – emelte ki a tetoválóművész „Sok olyan minta van, amely dekoratív jellegű, és azért kéri valaki, hogy tetováljam rá, mert szeretné magán látni, de nem kapcsolható egy mély gondolat, jelentés hozzá. Van, hogy azért jönnek, mert valami megtetszik nekik, amit magukon akarnak viselni.

– magyarázta.

Sokféle elképzeléssel keresik meg őt, van, aki konkrét mintát, képet visz, hogy azt szeretné látni magán, és van, akinek a tetoválását közösen tervezik meg. Kiemelte, szeret együtt dolgozni a kliensekkel, ötletelni, inspirálódni. Egy összetettebb dizájn esetében sokat segít, ha a kliens megosztja a gondolatait arról, hogy milyen elemekből szeretné összerakni a mintát, vagy saját rajzokat küld, amelyeket a tetováló majd kiegészít, és ezekből születnek az egyedi tetkók.

A test majdnem mindegyik részére kértek már tetoválást, van olyan is, aki szeretné, hogy látszódjon, de olyan is, aki „elrejti”. Nagy divatja van most a közös tetkónak, anya-lánya, apa-fia, apa-lánya, barátnők, párok csináltatnak azonos mintájú tetoválást – derült ki. Több olyan negyven, ötven év fölötti kliens is megkeresi, akik elmondják, hogy már nagyon rég szerettek volna tetoválást, de vagy nem volt magukra idejük, vagy nem merték, netán tartottak attól, hogy mit mond a külvilág, vagy éppen nem találtak megfelelő mintát.

Most millió minta van, átalakult az ízlés is, a stílus is és a technika egy része is. Nagy elégtétel, amikor látom, hogy valaki áll a tükör előtt és mosolyog, miközben nézi az éppen elkészült tetoválását. ”

A tetoválóművész kiemelte, nem fájdalommentes a beavatkozás, főként az érzékenyebb részeken, ahol vékony a bőr és közel van a csonthoz, de kibírható.

De többnyire mindenki jól bírja. Mindig elmondom, ha tetoválás közben nem érzi jól magát valaki, rögtön szóljon, hiszen különféleképpen reagál a szervezetünk a tetoválás során. Miután felkerült a minta és elkészült a tetkó, rákerül a fólia, amit majd a kliens levesz, letisztítja és kenegeti, amíg teljesen be nem gyógyul. Fontos, hogy hogyan ápoljuk a tetoválást, mivel a végeredménynél az is nagyon sokat számít” – hangsúlyozta Andrea.

Hozzátette, nagyon szereti azt, amit csinál, és örül, hogy kitartott mellette. „Személyesen kevés romániai tetoválót ismerek, de sokaknak követem a munkáját Instagramon, és nagyon sok vagány, színvonalas, szép tetkót látok tőlük. Ugyanakkor látom a fejlődést magamon is, aminek örülök. És az, hogy nőként tetoválok, gyakran előny, mert vannak, akik kifejezetten tetováló nőt keresnek.”

Úgy véli, fontos viszont, hogy ha valaki tetoválni szeretne, hogy tudjon és szeressen rajzolni, mert a tetoválás technikai részét könnyen meg lehet tanulni, de a kreativitáshoz vagy éppen a saját stílus kialakításához ez a fajta szenvedély is meg kell legyen. Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy egy tetováló tudjon megfelelően kommunikálni a kliensekkel, tudjon ráhangolódni arra, akinek tetovál, és az alkotás elkészítése után is kövesse a gyógyulási folyamatokat.