HIRDETÉS
HIRDETÉS

Csíkszentmihályi Mihály: szebb Erdély, mint ahogy elképzeltem

Péter Beáta 2018. július 05., 15:45 utolsó módosítás: 2018. július 05., 16:27
HIRDETÉS

Használjuk ki a lehetőségeinket, és fontos, hogy megtaláljuk az életben azt, ami örömet okoz, függetlenül a körülményektől – véli Csíkszentmihályi Mihály. A világhírű Széchenyi-díjas pszichológussal, a flow-elmélet kidolgozójával Csíkszentmihályon beszélgettünk.

A flow-elmélet kidolgozója korábban még soha nem járt Erdélyben Fotó: Veres Nándor

– Első alkalommal látogatott Székelyföldre, apai ágon szentmihályi gyökerekkel rendelkezik. Mit érzett, amikor ősei földjére lépett?
– Nagyon megható volt, de nem volt furcsa, mert sokszor gondoltam arra, hogy milyen lenne Erdélyben, a családi gyökerek között találni magam. Olyan volt, mintha egy forgatókönyv lenne.

De amit itt találtam, szebb, mint ahogy elképzeltem. Nem csak a természeti adottságok, hanem az emberi kapcsolatok is.

Eddig igaz, nem voltak kapcsolatok, de most hirtelen lettek, és ez nagyon jó. Egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy két fiúnk nem lehetett itt. Ők nagyon érdekes, de fontos dolgokkal foglalkoznak, ám őket is érdekli, hogy mi van a családdal. Egyik Afrikában dolgozik, a másik két-három alkalommal Kínába utazik évente. Eddig nem volt alkalmuk eljönni ide, de előbb-utóbb jönni fognak. Komolyan veszik ők is a múltat, azt, hogy részben benne van a csontjukban, hogy innen származnak. Nagyon barátságos és családias érzés itt lenni.

HIRDETÉS

Fotó: Veres Nándor

– Annak ellenére, hogy csupán egy évet tanult magyar iskolában, jól beszél magyarul. Kérem meséljen a magyar nyelvvel való viszonyáról.
– Az egyetlen oka, hogy még egy kicsit tudok magyarul, az az, hogy szeretek olvasni. Nem csak verset, szépirodalmat olvasok, magyar népdalokat is hallgatok, sok magyar népdalos lemezünk van. Emlékszem a gyerekkori olvasmányaimra is, a Pál utcai fiúk-féle könyvekre, aztán pedig következett a költészet, a szépirodalom, és a népdalok is mindig fontosak voltak. Szeretem ezeket hallgatni, szeretek olvasni. Sok kedvenc költőm van, Petőfi, Ady, Weöres Sándor, és a későbbi generációk, akik a háborúról írtak.

Fotó: Veres Nándor

Én olasz iskolába jártam, kivéve az ötödik elemit. A környezetem kilencvenkilenc százaléka olasz volt. 1956-ban mentem ki az Amerikai Egyesült Államokba, és azóta ott élek. Ott is mindig, ahogy lehetett, próbáltam magyar környezetben lenni. Nem annyira, mint némelyek, mert az szerintem nem volt túl egészséges, hogy sok magyar emigráns együtt élt, és nem is beszéltek angolul.

Jobb volt beleilleszkedni a társadalomba, ahol élni kellett, és megtartani, amennyire lehet, a magyar személyiséget. Így lehet gazdagítani a kultúrát.

– Annak idején mi volt az indítóok, amiért elkezdte kutatni a boldogságot?
– Mert azt tapasztaltam, hogy nagyon sok család, barátok, ismerősök teljesen leroskadtak, amikor elvesztették a munkájukat vagy a házukat, pénzüket. Volt viszont köztük egy-kettő, akik bár nagyon rossz anyagi körülmények között éltek, szinte mindenüket elvesztették, mégis tudtak mosolyogni, énekelni és másoknak segíteni. Gondolkodtam, hogy miért van ez, miért lehet? Mindent elveszteni anyagilag, és mégis emberileg virágozni.

Fotó: Veres Nándor

Ez volt az, ami engem a pszichológiához vonzott. Nem az, hogy valamilyen betegségen próbáljak segíteni, arra sokan voltak és ami persze, szintén fontos. De az is fontos, hogy a normális életet jobbá tegyük, javítsuk, gazdagítsuk.

És úgy tapasztaltam, hogy ahhoz nem kell sok pénz vagy egy jó állás, még az sem kell, hogy az ember egészséges legyen, fiatal vagy jól nézzen ki. Ezek mind jó dolgok, de nem szükségesek.

Vannak szükségesebb dolgok az életben. És erre akartam szentelni az életemet, hogy próbáljak abban segíteni, hogy jobb módon tanítsák a gyerekeket az iskolában, jobb házasságok, családi életek legyenek. Akkor érzem jól magam, amikor látom, hogy alkalmazzák a flow-élményt az iskolákban, családokban. Amikor ez megvan, akkor úgy érzem, hogy érdemes volt.

„A boldogság lehetséges útja”
Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus, a Magyar Érdemrend nagykereszt tulajdonosa 1934. szeptember 29-én az olaszországi Fiuméban látta meg a napvilágot. Szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Tőle származik a „flow”, azaz „áramlat” gondolata, amely a boldogság egy lehetséges útját kínálja fel, áll Wikipédia-szócikkében, amely a tudományos pontossággal leírt „flow-élmény” lényegét is taglalja.

– Sok helyen járt már a nagyvilágban, mit keresnek az emberek általában ahhoz, hogy boldogok legyenek?
– Részben mindenhol azt keresik, minden környezetben, minden országban, hogy miképpen lehetnek személyesen boldogok, aztán a családban. Az emberiség közmotivációja ez. Aztán a különböző politikai, történeti környezetben más és más, vannak dolgok, amelyek eléggé különbözőek.

Látogatása alkalmával díszpolgári címet adományozott számára Csíkszentmihály önkormányzata Fotó: Veres Nándor

Néha kell egy kis kreativitás ahhoz, hogy jó, hogy ilyen helyen vagyunk, ezek a lehetőségek itt, de igyekezzünk abban a környezetben annyira boldognak lenni, ahogy azt emberileg lehet. Egy távoli rokonom írt egy könyvet a koncentrációs táborokban, ahol aztán őt is meggyilkolták. De mielőtt meghalt Auschwitzban, írt egy nagyon emberi, nagyon világos naplót. Szóval

akármilyen környezetben lehet találni valami kicsi dolgot ahhoz, hogy boldogok legyünk.

Vagy egy kapcsolat, vagy a kapcsolatnak az emléke, vagy egy más emlék, az, hogy valaki szeret vagy szeretett, egy gyerekkori élmény, amely egyetlen volt a világon. Ezt meg lehet csinálni.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS