Dalköltők bölcsőjénél: a „pesarói hattyú”

Rossini szülőházát könnyű megtalálni a közép-olaszországi Pesaróban. A Rossini Színháztól sétálj végig a Rossini utcán a tenger felé, a Rossini Konzervatóriumnál csodáld meg a híres névadó szobrát, s a 34. szám alatt beleütközöl a Rossini Múzeumba.

Az impozáns épület valamikor egyemeletes volt, később átépítették, s 1892-ben, a zeneköltő születésének centenáriumán a város megvásárolta, s múzeummá alakította.

A nagy imádatban elsikkad az a sajnálatos tény, hogy a szülőváros egykor hálátlan volt nagy fiához: Rossini nem is volt gyakori vendég szűkebb pátriájában.

A békekötésre Párizsban került sor, amikor az olasz város bűnbánó küldöttsége a zeneköltő szobrának avatásáról hozott hírt megkövetve és megkönnyeztetve a mestert.

Igen, a gördülő könnyek talán fiatalkorát idézték, ahonnan elindult a világhírnév felé. Bolognába 12 éves korában költözött, s itt is végezte zenei tanulmányait. A tanultakat Itália nagy operacentrumaiban, Velencében, Milánóban és Nápolyban hasznosította, s 1822-ben kilépett a nemzetközi porondra. Bécsben Beethoven biztatta újabb vígoperák komponálására, 1823-ban Londonban IV. György király vendégszeretetét élvezte, majd Párizs vált élete végéig fő lakóhelyévé. Jóllehet a francia főváros s egyben a világ operáinak ünnepelt sztárja volt, 36 éves kora után két egyházzenei művén kívül már csak kisebb darabokat komponált. A kortársi találgatások között említik rendezett anyagi helyzetét, megrendült egészségét, kényelmét, a zenei ízlés változását, s főleg… hedonizmusát.

Rossini valóban szeretett élni. Két feleségét a viharos múltjukkal nem törődve kötötte magához, szellemes világfiként a társaság középpontjaként élvezte a párizsi fényeket. Imádott enni-inni, nevét a konyhafőnökök köreiben is kiváló ételek örökítették meg (így például a Tournedos Rossini).

Nos, a múzeum rendezői e gazdag életutat kívánták bevinni a négy fal közé. Természetesen csak impressziókat adhattak a látogatóknak, de ezt sikerrel tették.

A bejárattól jobbra eső kis helyiséget is egy kerek évnek, A sevillai borbély bemutatója kétszázadik évfordulójának szentelték. Eredetileg a művet Rómában, a Teatro Argentinában ismerhette meg először a közönség. Stílusosan egy eredeti borbélyműhelyben találja magát a belépő, vele szemben interaktív módon ismerkedhet a híres opera hang- és képfelvételeivel. A 2005. évi Rossini Operafesztiválon például olyan világnagyságok öregbítették hírnevét, mint Juan Diego Flórez.

A múzeumban – harminc portréján keresztül – hűen lehet követni a zeneszerző életútját. A képek legtöbbje Párizsban készült. Nem véletlen, mivel a művész életének legnagyobb részét a francia fővárosban töltötte.

Sok közöttük a karikatúra, jelezve, hogy operáinak fogadtatása akkoriban erősen megosztotta a közvéleményt.

Az egyik gúnyrajzon a La Lune címoldalán ágyúval, haranggal ábrázolják, a hangos instrumentumokkal talán híres újítására, a Rossini-crescendóra utalnak, ami összeforrott nevével.

Művei legnépszerűbb interpretátorainak portréja egy újabb teremben kapott helyet. Megcsodálhattam Adelina Patti arcképét, aki Rosinaként tündökölt a vígoperában. Igazi sztárja volt korának, de Muszorgszkijt annyira idegesítette túlzott kultusza, hogy gúnydalban figurázta ki a dívát. A múlt századelőn készített felvétele gyűjteményemnek is féltett darabja, jóllehet Patti a felvételkor már túl volt művészete delelőjén. A másik portré számomra szívet melengetőbb: Josephine Mainville Fodor mosolyog ránk. Fodor János zeneszerző és hegedűművész gyermekeként, Fodor Jozefaként látta meg a napvilágot. Kivételes tehetség volt, öt nyelven beszélt, s zenei karrierje is tizenhárom éves korában indult, amikor édesapja hangversenyén zongora- és hárfatudását csillogtathatta meg. Rossini Semiramisában egykor felejthetetlent alkotott, s érdekes, hogy a magyar származású énekesnő Paisiello A sevillai borbélyában (Rossini vetélytársának dalművében) is nagy sikerrel lépett fel Párizsban.

Egy újabb szobában bepillanthatunk a művész és életművész magánéletébe is. A párizsi Passyban épült villájának pompája önmagáért beszél, feleségeinek portréja a szebbik nemhez való kötődését, a kézzel írott receptjei pedig a már említett kulináris érdeklődését reprezentálják. Fortepianója 1809-ben Velencében készült. A halálos ágyán készített rajza és testamentuma már a véget idézi.

A múzeumban – interaktív foglalkozáson – gyerekhad ismerkedik a ház egykori lakójának művészetével. A moderátor kacag, énekel – mindezt a halhatatlan zeneköltő népszerűsítéséért teszi –, s a gyerekek együtt örülnek a bemutatónak. A város évente rendez operafesztivált emlékének. Két helyszínt, a Rossini Színházat és az Adria Arénát töltik meg a zeneszerző tisztelői. Idén is nagyszabású bemutatókra készülnek, augusztusban a Korinthosz ostroma, A szerelem próbája, a Torvaldo és Dorliska, valamint A reimsi utazás kerül színre. Az utolsó művei között számon tartott Stabat Mater zárja a sorozatot.

Rossini neve igazi márka a nagyvilágban. Nevét együtt emlegetik Donizettivel és Verdivel. Viszont amíg Verdi legalább 15 operája szerepel a világ nagy operaházainak repertoárján, addig a Rossini-életmű negyven operájából csupán néhányat ismer a közvélemény. A sevillai borbély vezeti a mezőnyt. Hattyúdala, a Tell Vilmos s esetleg a Hamupipőke szegődnek nyomába. Mindenesetre a Magyar Állami Operaház örökranglistáján A sevillai borbély a legnépszerűbb vígopera.

Az elmúlt fél évszázadban a két nagy dalmű mellett még játszották a Mózest, a Hamupipőkét és A török Itáliában című művét, jövőre pedig az Olasz nő Algírban bemutatóját tervezik.

E száraz adatok mögött a zeneköltő neve ragyogóan fénylik. Nagyapám mindig elmerengve mesélte, hogy karácsonykor az adai templomban Fehér Ármin kántor a Tell Vilmos nyitányának pasztorálját játszotta, s ha netán változtatott, a közvélemény visszakövetelte a darabot. E nyitány zseniális mű, „a gróf a gróf a vízbe fúlt” slágerét később minden operarajongó nevetve idézte; az Egy bolond százat csinál című magyar filmben is felbukkan egy jelenetben.

A nyitányok ma is népszerűek a hangversenytermekben: a Tell Vilmos mellett A tolvaj szarka vagy a Semiramis előjátéka is közismert.

A sevillai borbély bohóságát kihasználva szilveszter estén gyakran tűzte műsorára a művet az Operaház. Ilyenkor alkalom adódott egy kis ripacskodásra is, a hatvanas években például a híres énekjelenetben Rodolfo bűvészmutatványaival kápráztatta el a közönséget. A mű legnépszerűbb áriája a Figaro belépője külön életet élt. Számtalanszor hallhattuk Melis György tolmácsolásában, s a népszerű dallam több filmben is szerepel. Talán a legismertebb a Tom és Jerry rajzfilmben való felbukkanása.

Ha már a bravúrszámoknál tartunk, itt kell említenünk a szerző híres nápolyi tarantelláját, a Táncot (La Danza). Eredetileg a Les soirées musicales (1830–1835) sorozatban ismerhette meg a közönség. A fergeteges darabot Liszt, Chopin, Respighi is feldolgozta, és Cziffra György átirata is ismert. Caruso és Gigli vitte sikerre, de a mű felbukkan a Római vakáció című moziban is. A 2006-ban Berlinben tartott Waldbühnenkonzerten Rolando Villazón bűvölte el a dallal a több tízezres közönséget; a mexikói sztár felvétele a világhálón is megtalálható, s nagyon népszerű.

Kedvelt ráadásdarab a szerző híres Macskaduettje.

Egy ihlet hatására korábbi műveiből pofozta össze, egyúttal a szerelmi kettős műfaját is erősen kifigurázta. A hetvenes években Hofi Géza és Koós János is népszerűsítették egy kabarészámban.

A sevillai borbély sikere nyomán Rossini egyszer ellátogatott Sevillába, ahol természetesen fergeteges fogadtatásban volt része. A művet a Teatro Realban díszelőadáson mutatták be, VII. Ferdinánd király vacsorára látta vendégül a szerzőt. A látogatásnak zenetörténeti jelentősége is volt, mivel Francesco Fernandez Varela madridi érsek egy nagyszabású egyházi művet rendelt tőle. Ennek nyomán született meg a Stabat Mater, amit Heine a legcsodálatosabb műnek tartott. Rossininek – amikor már betegen utazta végig Itáliát – az olasz városok sorra kedveskedtek a darab előadásával. Halála hírére Londonban egy több ezer fős ének- és zenekar e művel búcsúzott a mestertől. A szervezők is e darabbal zárják idén a Pesaróban a fesztivált.