Egykor Olaszország szégyene, ma Európa kulturális fővárosa: Matera

Materát elég könnyen meg lehet közelíteni Erdélyből is: Kolozsvárról rendszeres repülőjárat közlekedik Bariba, ahonnan egy órányi távolságra sincs a városka, amely 1993 óta az UNESCO Világörökségének a része. Vonattal érkezve a városba nem lehet eltéveszteni az irányt, gyalogosan tíz percnyi sétára található a Sassi di Matera, a történelmi városrész, a barlanglakások negyede, annak kanyargós utcácskái, sikátorai, terei. 

Olaszország szégyeneként is emlegették, az ország legnagyobb nyomornegyedeként egy időben az EU idei kulturális fővárosát,

mert nemhogy nincsenek palotái, kiemelkedő épületcsodái, de az utcákat járva sziklákba épített, a kőfalakba, a hegy oldalába kapaszkodó sárga, mézszínű házakat láthatunk, amelyekben talán nincs semmi különleges, mégis, ahány annyiféle, és együttesen valami meseszerűt, egyediséget ad a hatvanezer lelket számláló településnek.

Az üreges hegyet kihasználva már az őskorban is lakták a vidéket, a barlanglakások viszont a 20. századra, annak második felére már igazi nyomort jelentettek. Igaz, hogy még az ötvenes években is éltek azokban áram és víz nélkül az emberek, míg végül ki nem költöztették őket az új városnegyedekbe. Az olasz kormány az 1980-as években indított megmentésére egy programot. A program meghozta a várt eredményt, ma már turisták százezrei kerekednek fel, hogy megnézzék ezt a világon egyedüli várost, amelynek kövezett utcáit járva olyan, mintha egy időutazáson vennénk részt. 

Előbb csak lenéztünk, majd keskeny lépcsősorokon, szűk sikátorokon ereszkedtünk alá a barlangvárosba, ahol még mindig sok az elhagyatott lakás, bár a hotelek, panziók, éttermek és kávézók jól működnek a rendbehozott, korszerűsített helyeken. Ezt a korszerűsítést úgy kell elképzelni, hogy az épületek külalakjain nem történt változás, esetleg annyi, hogy már nem jelentenek veszélyt az ott sétálókra. Az eltaposott lépcsősorok a hegyoldalban vagy a mélyebb helyeken ugyanúgy néznek ki, ahogy ezelőtt többszáz évvel. Az épületek egymáson helyezkednek el, de látszik alattuk vagy mögöttük a szikla is, ahogy félig arra támaszkodva, abból kivájva találták meg a legideálisabb formájukat.

Nem nagyon érdemes térképet használni, inkább rá kell hagyni magunkat a lépcsőkre, a kanyargós utcákra, hadd vezessenek csak úgy spontánul,

mert sok meglepetésben, érdekes látnivalóban lesz részünk. Amikor nem várjuk, akkor térré szélesedik az utca, máskor meg vissza kell fordulni a zsákutcából, vagy van, amikor egy tető felett találjuk magunkat. Ha egy magaslatról nézzük, az az érzésünk, hogy valaki fantáziáját szabadon bocsájtva megrajzolta azt. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy történelmi  filmben szerepelnénk.

A kávézók mellett egy lakatos- és kovácsműhelyt is felfedeztünk, ahol hajlított fémből mindenféle érdekességet készített a mester, de ugyanakkor régi játékok, biciklik, hajtányok, bútorok, edények javításával is foglalkozott. Amolyan olasz ezermesternek tűnt, székelyes beütéssel. Egyes házak, bejáratok elől nem hiányoztak a növények sem, cserépben vagy egyszerűen egy-egy kimustrált fazékban díszítették a várost, zöldet, pirosat, sárgát, fehéret csempészve a mézszínű falak és kövek közé. 

Matera a 10. századtól kezdődően püspöki székhely. A 11. században rövid ideig érseki székhely is volt. Minderről tanúskodnak azok a 10–13. századi templomok, kápolnák, amelyeket sorra meg lehet látogatni, vagy ha bentről nem is lehet megcsodálni, kívülről annál inkább. 

Jelenleg a materai sassik területén hatvan barlangtemplom és húsz épített templom áll. A számontartott 3012 lakásból 665 barlanglakásnak a bejárata az utca szintje alatt van, 1672 barlanglakásnak pedig az utca szintjén. 362 már meglévő lakásra épült barlanglakás, 307 egyemeletes ház, 8 kétemeletes ház, 1645 kezdetleges barlanglakás. A sassik kiürítésekor összesen 18 000-en laktak ezekben a házakban.

Plovdiv az első bolgár város, amely elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet – írja az Európai Bizottság honlapján. A város az Együtt mottó jegyében dolgozta ki programját, melynek keretében több mint 300 projekt valósul meg 2019 folyamán a településen, továbbá Dél-Közép-Bulgáriában, illetve Várna, Szófia és Veliko Tarnovo városában. A projektek Plovdiv jellegzetességeivel, történelmével és kulturális örökségével kapcsolatos témákra, valamint a város előtt álló kihívásokra hívják fel a figyelmet. A látogatókat számtalan program várja, így például kiállítások, ahol megismerkedhetnek a cirill ábécével, illetve olyan színházi előadások, melyeket a szervezők nyugat-balkáni színházi társulatokkal, valamint a roma és a török közösségekkel közösen állítanak színpadra. 

Matera programja – mely a Nyitott jövő mottót viseli – a társadalmi és kulturális befogadást és az együttműködésen alapuló innovációt állítja a középpontba. A program fénypontjai közé tartozik az Ars Excavandi kiállítás, mely kortárs szemmel vizsgálja a föld alatti építészet történetét és kultúráját, A reneszánsz újraolvasása című kiállítás, mely Basilicata és Apulia régió művészeti múltjába kalauzolja az érdeklődőket, valamint A prímszámok költészete című kiállítás, mely azt mutatja be, milyen fontos szerepet játszott a matematika a művészek munkásságában a különböző korokban. Matera lesz a helyszíne a Parasztbecsület című opera első szabadtéri előadásának is, és 2019 folyamán a város 27 olyan projektet is megvalósít, melyeket a helyi kreatív közösségekkel és európai partnereivel közösen dolgozott ki. 

Az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés 1985-ben indult útjára, és napjainkra az egyik legnagyobb szabású és legismertebb európai kulturális projektté nőtte ki magát. A címet azok a városok nyerhetik el, amelyek olyan, erőteljes európai dimenzióval rendelkező kulturális programot állítanak össze, amely elősegíti a város lakosainak tevékeny részvételét, és hozzájárul a város és a környező régió hosszú távú fejlődéséhez. A címen 2020-ban Rijeka (Horvátország) és Galway (Írország), 2021-ben Elefszína (Görögország), Temesvár (Románia) és Újvidék (a címre uniós tagjelölt országként pályázó Szerbia második legnagyobb városa), míg 2022-ben Esch (Luxemburg) és Kaunas (Litvánia) osztozik majd. A pályázatokat elbíráló független testület 2018. december 14-én kiadott ajánlásában azt indítványozta, hogy 2023-ban Veszprém legyen Európa Kulturális Fővárosa.