Farsangi séta a havas Hargitán

Jánosi Csaba 2018. január 30., 16:00

Hurrá! Itt a tél. Vastag hótakaró fedi a tájat. Mát csak a zuzmarás farkasordító hideg van hátra, de az is már itt kopog a jégvirágos ablakokon. Az alkalmat kihasználva etimológiai indíttatású sétára indulunk.

A szoba melegében, a pattogó tűz előtt ülve Varga Csaba SZÓételmező SZÓtörténeti SZÓtárát lapozgatva hó szavunk eredetére keressük a választ.

Tolvajos-tető, az első állomás Fotó: Jánosi Csaba

Azt írja, hogy „A HO ősgyök jelentése, ősgyök lévén, nem adható meg egyetlen szóval. Körülírása: ami legfentebb van, ami fed, takar, óv, ellep, burkol, valami fölött van, valami szempontból legmagasabb fokú, legyen íz, világosság, erő hang, magasság, társadalmi helyzet stb.” A továbbiakban a szerző megemlíti, hogy „csupán ennyit jelent a hó szó is: fed, belep – itt a tájat.”

Távolban a Fogarasi-havasok

A házból kilépve, amelynek szintén a HO az ősgyöke, a vastag hóval fedett Hargitára indulunk. Mielőtt letérnénk a piricskei útra, felugrunk a Tolvajos-tetőre. Csík- és Udvarhelyszék határán álljt parancsol a hó és a fehér szűrbe öltözött fenyők. A fehér lepel alatt feketéllő Hármas kereszt őrt áll. Óvja Csík katolikus népét.

Hármas-kereszt az országút mellett. Őrt áll Fotó: Jánosi Csaba

Az emlékmű talapzatán fürtökben lógó magyar nemzetiszín szalagokat, koszorúkat is vastag hó fedi. Üde színek. A Csíki-medencét vastag szürke köd fedi. Erdély felől fény önti el a tájat. Távolban, a felhőablakban, a Fogarasi-havasok fehér fogai fénylenek.

A 933 méter magas kőszikla

Mesés táj. A friss hóval fedett fák látványa felejthetetlen élmény. A Meleg-patak irányába futó piricskei utat halszálkás törzsű fenyőerdő övezi. Az egyhangúságot a letarolt hóbuckás erdőfoltok törik meg.

A piricskei utat halszálkás törzsű fenyőerdő övezi Fotó: Jánosi Csaba

A Borhegyese derekán kanyargó alagútszerű piricskei utat övező telkek házai alig látszanak ki a laza hótakaró alól. Az erőgépek az autók számára is járhatóvá tették az utat. Nagyszámú sízőt vonz a kitűnő hó és a jól karbantartott sípálya. Havas sétánkról Nagyfészó csúcsa alól fordultunk vissza. A névkölcsönző 933 méter magas Piricske kősziklája alább van, vastag ködbe burkolózva várja a pirkadó tavaszt.

Távol a város zajától

A Lina-kanyar után, a Vasfúvó-dombnál Csiba felé térünk le. A nyugat–kelet irányban húzódó gejzírkúp mellett lefutó Meleg-patak és Taploca is talán az itt korábban feltörő melegforrásokról kapta a nevét.

Sok hétvégi ház búvóhelye Fotó: Jánosi Csaba

A nagy mélységből feltörő termálvizek fehéres-barnás színű opálrétegekből álló dombot raktak le, amely közé vasérc is települt. Ezt a gyenge minőségű ércet a domb keleti lábánál lévő kezdetleges vasfúvókban olvasztotta ki a vaskor és a középkor embere. Az öreg vackorfa alatt a vasolvasztók helyét hatalmas üregek és vassalak jelzi. A domb északi peremén katonásdit is lehet játszani, géppuskafészkekkel megerősített lövészárok-hálózat húzódik.


Sípálya Piricskén Fotó: Jánosi Csaba

Az egykori városszéli tanyavilág lassan izmos településé fejlődik. Távol a világ és a város zajától. A nemrég leaszfaltozott úton Oltfalva felé autózunk. A Csicsói-Hargita kráteréből több gyors folyású patak, Fészó, Béta, Szeges siet az Olt kebelére. Még hallani az egykori fűrészmalmok, gáterek zaját. Becze Vilmos csíkcsicsói ácsmestertől tudjuk, hogy az államosítás idején a kárörvendő munkások így köszöntötték Dobal János fűrészgyárost:

„Igazgató úr, ezután a gyár nekünk fú. Fiaim, eddig is nektek fút”

– mondta az igazgató. 1989-ben Csíkszeredában is sokan úgy gondolták, hogy ezután a gyár nekünk fú, de sajnos most már senkinek se fú.

Oltfalva házai

Az út jobb oldalán húzódó gyenge minőségű Zabos-kert nyílföldjeit a háborúból, fogságból hazakerült honvédeknek, hadiárváknak mérték ki. Tovább haladva a ködből felsejlenek a közel száz esztendeje Balló Gábor pásztor által alapított Oltfalva házai. Csaracsó alatt az Olt jobb partján felépült falurészt Csicsóval a több éve épülő, elhíresült Olt-híd köti össze. A sötét zöld vízfolyás felkiáltójel a zúzmarás füzek között. Alatta a pont, a híd. Újfalut az Újfalu útján érjük el. Életrevaló emberek lakják. Sok takaros ház épült annak ellenére, hogy Csíkország az alacsonyabb jövedelmet termelő vidékek közé tartozik. Ábel furfangos népe Surgyelánék, Dántanaszék bosszantására seprű helyett az útszéli hóember kezébe is magyar zászlót adott.

Szójáték

Csíkszeredába visszaérve fuvarosomnak, Kassay Vilmosnak a fuvar díját egy istenfizessével kifizettem. Mondta, hogy az Isten nevét hagyjuk el. Melyikét? Kérdeztem hirtelen, amikor a tusnádi dr. Ábrahám Ambrus Szálfaember című önéletrajzában leírt sorokra gondoltam: „az én falumban, és azt hiszem, még máshol is, két vallás élt egymás mellett békésen. Az ősi pogány vallás volt az egyik és a keresztény a másik. Hogy mennyire így van, azt abból következtettem, hogyha valaki az Istent káromolta, azt mondták, hogy ez nem bűn, ez csak egyszerűen rossz szokás, mert az ember azt csak mondja, hogy éppen valamit mondjon. Esze ágában sincs az, hogy az Istent bántsa.

De ha valaki azt mondta, hogy ördögatta, vagy azt mondta, hogy kutyateremtette, ez már nagy bűn volt, ezt nem volt szabad kimondani.”

Kilátás a Vasfóvó dombról. Előtérben a vasművelés nyomai Fotó: Jánosi Csaba

Most, hogy a kínaiak szerint a kutya évében járunk, elmondhatjuk, amit P. Buzogány Árpád Székely Kalendáriumában megjelent Gagy menti „kutyás” szólás gyűjteménye is igazol: a székely ember nemcsak most, hanem régebb is kötődött a kutyához. Mondogatják is Csíkban, hogy a kutya is dombra szarik, de oda domb is kell. A kutya istenit ne is vegyük a szájunkra. Ebben a kutya hidegben a kutyám farkát a fagy megcsípte, ezért a házba beeresztettem, a cserepes előtt egy medvebőrre lefektettem, s a farkára egy csörögét kötöttem.

Víg farsangot kívánok mindenkinek!

Szalagok a Hármas-kereszten Fotó: Jánosi Csaba
Halszálkás erdő Piricske felé Fotó: Jánosi Csaba
A piricskei út Fotó: Jánosi Csaba
Sok hétvégi ház búvóhelye Fotó: Jánosi Csaba
Kilátás a piricskei útról, Nagyfészó Fotó: Jánosi Csaba
Vackorfa a Vasfóvónál Fotó: Jánosi Csaba
Az Olt Oltfalvánál Fotó: Jánosi Csaba
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat