Hajnali és délelőtti meccsek, furán szálló Fevernova labda, ázsiai szurkolók beöltözve „angolnak”, „brazilnak” vagy éppen „töröknek”, meglepetés meglepetés hátán és olyan érthetetlen bírói döntések, amelyekre azóta is, húsz éve keresi a magyarázatot a futballvilág.
2002-ben, pontosan húsz éve zajlott le az a focivébé, ami az európai futball-kultúrától ijesztően idegen és eltérő volt. Dél-Korea „menetelése” az elődöntőig nem meglepetés, hanem a dolgok cinikus és szánalmas összehangolása volt – sajnos ez nem volt precedens nélküli, ám annyiban igen, hogy a korábbi döntőkbe bejut(tat)ott vébé-házigazdák legalább erős csapatok voltak, még ha nem is érdemelték volna meg a fináléba kerülést.
1930-ban kétségkívül Uruguay vállogatottja volt a világ legjobb labdarúgócsapata, két évvel korábban az olimpiát nyerték meg. Bár Argentína a második legjobb volt, mert az angolok akkor még a szó szoros értelmében nagyon elszigetelődtek a világ futballjától – az elsőízben a kis dél-amerikai országban rendezett vébét az uruk nyerték. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.