Homoródfürdő ma: borvízút és wellness teszt

Rédai Attila 2019. július 16., 17:51

Székelyföldet építjük – és utána hagyjuk szétrohadni. Legalábbis ez lehet az érzése annak, aki Homoródfürdőn vakációzik, látva a karbantartás nélküli, romló „borvízutat”. Szerencsére van magánberuházó is a telepen. Vagy szerencse ez egyáltalán? Megnéztük.

Szép környezet, modern létesítmény: ilyen (is) ma Homoródfürdő Fotó: Rédai Attila

Érdekes, de nem biztos, hogy feltétlenül vonzó egyvelege ma Homoródfürdő a modern turisztikai beruházásoknak és a pusztuló múltnak, amelynek a közepébe mintegy belekontárkodva van egy „kicsi” közületi (uniós és önkormányzati) beruházás, bár ebben nem biztos, hogy van köszönet. A modern és magán beruházásokat az egykor csak vendéglőként üzemelő Lobogó jelenti, ami mára egy egészen nagy komplexummá nőtte ki magát, a nemrég felújított vendéglőn kívül van már itt panzió, faház, strand, wellness, sportpálya, télen sípálya ésatöbbi, ésatöbbi, felsorolni is nehéz.

De jó, hogy ezek legalább vannak: hiányukban tényleg nehéz lenne Homoródfürdőn ma úgy szabadidőt (vakációt, hétvégét vagy akár egy délutánt) eltölteni, hogy az a mai igényeknek megfeleljen. Manapság az átlagturista nem elégszik meg az erdőben való túrázással, főleg, ha ott medve vagy pásztorkutya-veszély fenyegeti: szeret jókat enni, szereti kényeztetni magát, lubickolni, esetleg aktív kikapcsolódásra, sportolási lehetőségekre van szüksége. Ezeket ma a Lobogó jóvoltából mind megtalálja. A nem olyan rég megnyílt szabadtéri strandot már korábban leteszteltük, azonban ezen a furcsa, hűvös vagy Homoródfürdőn akár hidegnek is nevezhető nyáron ritka az a nap, amikor ki lehet használni a szabadtéri medencét, bár ez is befedve, előkészítve várja a vendégeket és a nyáriasabb időjárást. Mostanában inkább a fedett fürdőnek van létjogosultsága, úgyhogy kénytelenek voltunk ezúttal ezt kipróbálni.

Az árszint is a fejlett világ minőségi szolgáltatásait idézi, de odabent már árnyaltabb a kép Fotó: Rédai Attila

A kissé pejoratív megközelítés magyarázata, hogy a szabadtéri strand árszintjéhez képest a fedett részleg bizony wellness árfolyamon van, ráadásul igencsak pénztárcapróbáló mulatság, felnőttként legkevesebb 25 lejt kell lepengetnünk, amiért mindössze két órán át lubickolhatunk, azt is csak hétköznap, hétvégén még drágább a belépő. Az is furcsállandó, hogy még az egészen kisgyerekeknek sem lehet ingyenes a lubickolás, 0 éves kortól fizetendő a 20 lejes (!), szintén két órára szóló jegy.

Van persze mód arra, hogy ne kelljen a szemünk az órán tartva megpróbálni lazulni, de őszintén szólva nem biztos, hogy van értelme a hatórás belépőket megvenni: a homoródfürdői wellness ugyanis nem túl nagy, de úgy is fogalmazhatnék, hogy egészen pici. Az úszómedencének szánt nagymedence mindössze 13x8 méteres, mellette pedig egy egészen kicsiny sós-melegvizes üldögélő található.

Tartok tőle, hogy amit innentől írok, azt nem lesz amiért kitenni az ablakba:

a honlapon ígértekhez képest az úszómedence vizének hőmérséklete egészen biztosan nem érte el a 28-29 fokot, legtöbb 23 fokos lehetett, amikor ott voltunk, olyannyira, hogy a wellnessben éppen akkor található 10-15 vendég heringek módjára mind a kis melegvizes medencében szorongott. Annyira hideg volt amúgy a nagyobbik medencében a víz, hogy kislányunk szája 15-20 perc vidám lubickolás után el is kékült: erre azért nem számít az ember egy olyan létesítményben, amelynek használatáért ennyire borsos árat kell leszurkolni a bejáratnál.

Apropó bejárat: nem tudom, mikor jön majd el az idő, amikor Székelyföldön egy turisztikai létesítménynél biztosan kedves, mosolygós, vidám személyzet fogadja a jó pénzt itt hagyni akaró turistát, amitől esetleg kedve lesz visszatérni is. Nem mondom, hogy ilyen nem fordul elő, de valahogy nem ez a jellemző. A Lobogó wellness-részlegén a recepción a vendégeket fogadó „kislány”, azaz egy igen fiatal hölgy is olyan látványosan kedvetlen és szűkszavú volt, hogy erős elhatározása kell legyen az embernek ahhoz, hogy ne forduljon vissza és hagyja az egészet a fenébe. Arról nem beszélve, hogy hosszú 10-15 perceken át egyszerűen láthatatlanná vált, néha az érkező vendégeket kényszerítve jócskán várakozásra, de jómagam többször hiába szerettem volna vásárolni tőle valami italt (a wellnessekben, aquaparkokban megszokottakhoz képest is borsosnak számító áron), 2-3 perces várakozás után mindannyiszor feladtam.

Azt sem tudom pozitívumként értékelni, hogy az ugyancsak a honlapon ígért élményelemek közül – nyakzuhany, hidromasszázs, buzgár – csupán ez utóbbi működött bizonyos időközönként.

A „hagyományos fatüzelésű, lávaköves” szauna rendelkezésre állt, bár a benne található alig 70 fok azért hagyott kívánnivalót maga után, a vele szemben található gőzfürdőbe viszont hiába tért be a vendég, gőz helyett csak sötétséget talált. Azt már el sem tudom képzelni, milyen lett volna, ha masszázst szerettünk volna rendelni: a sókristályokkal kirakott masszázsszalonba minden esetre be lehetett nézni, elég ígéretesnek is tűnt.

A borvízút a Lobogó közelében: folyamatban a további fejlesztések Fotó: Rédai Attila

Sok szól tehát amellett, hogy a két óra (plusz 15 perc az öltözködésre, hm) több mint elegendő a homoródfürdői wellnesshez, s könnyen lehet, hogy másodikra már nem is választja az ember programpontnak. Mondanám, hogy ott van helyette a nemrég, 2012-ben átadott, súlyos eurómilliókból felújított/kialakított sétány és borvizes pavilon, de itt is elmegy az embernek a kedve, amikor azt látja, hogy mennyire nincs karbantartva ez a létesítmény sem… Homoródfürdő régi, enyészetnek indult épületeivel együtt. Értékelés helyett azt hiszem, jobb, ha a képek beszélnek.

Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A forrás mögötti szeméthalmazzal már a múltba indulunk vissza Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Történelmi élmények a sétány mellett: rohad a dicső múlt Fotó: Rédai Attila
De azért vannak itt közületi fejlesztések! Fotó: Rédai Attila
Íme a közelmúlt megvalósítása, a borvizes pavilon Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Önök megmerülnének benne? Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
És egyre távolodva az időben... Fotó: Rédai Attila
...az egykori sportpálya. Itt még koncerten is voltam! Fotó: Rédai Attila
Ez a tér volt a gyülekező a homoródfürdői diáktáborok idején Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Az egykori tábori étkező Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Nem gondolták, hogy emlékállítás helyett a diáktáborok síremlékét faragják meg. Az akkori diákok ma már döntéshozók. Csak ennyire telik tőlük? Fotó: Rédai Attila
2 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat