Kapcsolatukban összeér Szilágyság és Székelyföld

Ilyés Krisztinka 2024. december 31., 17:15

Milyen különbségeket, esetleg átfedést tapasztalhatunk, ha két különböző vallású, eltérő hagyományokkal rendelkező településről származó személy évek óta együtt köszönti az új évet? A Balázs-Bécsi házaspárhoz kopogtattunk be.

Orsolya és Csaba •  Fotó: Magyari Lukács
galéria
Orsolya és Csaba Fotó: Magyari Lukács

A gyergyóremetei Balázs-Bécsi Csaba és a zsibói születésű Balázs-Bécsi Orsolya a Gyergyói-medence több néptáncegyüttesének vezetője és tanítója – s bár fiatal koruk óta mindkettőjük számára alapvető szempontot képez a népi hagyományok megőrzése és átörökítése, a kapcsolatukban összeér Szilágyság és Székelyföld, s így a tradíciók valamelyest egy új szintre lépnek.

Ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire”

– mondta Pilinszky János. A téli ünnepkör, a karácsony és az új évre készülő időszak minden családban másképp mutatkozik meg. Balázs-Bécsi Csaba és felesége, Orsolya otthonában ilyenkor több hagyomány is keveredik, hiszen egyszerre van jelen Szilágyság és Székelyföld.

A Balázs-Bécsi házaspár már régóta a hagyományőrzésre adta a fejét, a Maros Művészegyüttes egykori táncosaiként nemcsak a közelebbi településeken, de világszinten is bemutatták a magyar és román néptánchagyományok különlegességeit. Közel tíz éve viszont a Gyergyói-medencében néptáncoktatóként ismertük meg őket, s azóta, ha népi szokásokról van szó, bizonyára felmerül a nevük.

S hogy milyen a szilágysági és székelyföldi tradíciókból összekovácsolt karácsony és szilveszter?

Szilágyságban a református vallás a meghatározóbb, így a karácsonyi és újévi készülődés is ezen kereketek között zajlik. Például nálunk nincs aprószentek, sem betlehemi pásztorjáték. Ugyanez igaz a János- és István-napokra”

– fogalmazott Orsolya. Hozzátette, ennek ellenére ez az időszak mindig meghitt volt, a család és a szeretet kapott nagyobb fókuszt. Orsolya édesapja sokáig kántorkodott, ennek apropóján a karácsonyi kántálás is központi helyet foglalt el az ünnepek során. Csaba életében is – ugyancsak édesapja hatására – fontos szerepet töltött be a zene.

Gyerekkoromban teljesen más volt minden. Ma már évről évre egyre kevesebb kántálót látunk az utcákon. Régebben viszont, szinte kivétel nélkül, minden gyerek eljárt énekelni, s ugyanígy a felnőttek is házról házra járva megénekelték a rokonságot, vagy legalább a szomszédokat.

S persze az sem volt mindegy, hogy mikor – Ádám és Éva éjszakáján, az éjféli mise után indultunk útnak” – mesélte Csaba.

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

A házaspár otthonában mi, székelyek olykor kevésbé ismert illatokkal is találkozhatunk, hiszen a szilágysági ételek kerülnek előtérbe. „Nekem ez segít közel érezni magamhoz édesanyámat és nagymamámat” – mondta Orsolya. Mindeközben viszont eltűnt a karácsony egyik fő „alkatrésze”, a fahéj. Az újévi étkezési babonákra Szilágyságban is odafigyeltek, csirke sosem került az asztalra, míg a szerencsénket előre túró disznóhúst szívesen fogyasztotta mindenki. Azzal pedig Csaba is egyetért, hogy sajnos az újévhez kapcsolódó hagyományok kiveszőfélben vannak. Éppen ezért ők méginkább figyelnek arra, hogy a gyerekkorukból ismert szokásokat megtartsák, továbbvigyék. Az óévbúcsúztató után, az új év első reggelén a legtöbb tradíció, illetve babona a gazdagsággal függ össze:

Minden újév napján aprópénzt szórunk be, s amikor bejövünk, megtapossuk, azért, hogy megálljon a pénz a házban”

– hangsúlyozta Csaba.

Az óévet lezáró napok pedig helyet adnak az újévi fogadalmak megfogalmazására, a Balázs-Bécsi házaspár viszont csupán egyetlen egy fogadalmat tesz minden új év kezdetén:

minden évben arra törekszünk, hogy egyre jobb legyen, s mi is egyre jobbak lehessünk”

– emelték ki.

Néptáncoktatóként pedig mindketten fontosnak tartják, hogy a diákjaikkal megismertessék a téli időszakhoz köthető népi hiedelmeket, s így a Luca, illetve a disznóölő Szent András napjának mindig nagy sikere van, de a karácsonyt követő regölést is nagyon várják a fiatalok.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy a Szilágyságban a román tradíciók nem nyomják el az ott élő magyarok szokásait, mindkettő megfér a másik mellett, s bár az elrománosodásra ott is van példa, a két nép hagyományai nem tudják lefedni egymást. „Talán itt, Gyergyó környékén hamarabb és könnyebben be tudnák integrálni az emberek a román szokásokat. Szilágyságban vaskalaposabb magyarok élnek” – állította Orsolya. Ami ellenben az ő életéből eddig – vallási okok miatt – kimaradt, az a Nagyboldogasszony kultusza, hiszen Orsolya szülőfalujában Mária, mint édesanya és istenség nincs olyannyira jelen, mint azt a katolikus hitvilágban ismerjük. Ezt az újdonságot érzi legközelebb magához.

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

S persze a látogatásom során az sem maradhatott ki, hogy meghallgathassam Balázs-Bécsi Csaba egyedi újévi köszöntőjét, amiből most egy rövidebb ízelítőt megosztok a kedves olvasókkal is:

„Hó, mínusz hérusz, már én is itt vagyok, úgy fázik a lábam, alig is állhatok, mert én az éjjel sokat kántáltam, Hargitát és Kovásznát is bejártam. Csíki hegyekben olyan csodát láttam, kecskével szántottak, bolhával boronáltak, a vízen arattak, s teli csűrbe rakodtak. Egy döglött pipét húszan vertek agyon. Megsülve ment át a hideg sorfalon. Libidé, lobodé, a nyárson üldögélt, kilenc méter kolbász a lábasban üldögél.”

S mivel az elcsendesedés és egymásra figyelés időszaka ez – s amint azt a Balázs-Bécsi házaspár is teszi –, ünnepeljük boldogan az új év kezdetét, s legyünk hálásak egymásért!

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.