Az 1948-ban született Mihályfalvi Ernő 1985-ben került Székelyudvarhelyre, az akkor a másodosztályból kiesett felnőtt Akarat SK edzőjeként. A dési származású szakember korábban a román női ifjúsági válogatott (1981–1983), valamint két első osztályú gárda, a Besztercei Gloria és a Zilahi Textila edzője volt. Vezetésével az Akarat 1987-ben visszajutott a másodosztályba, és ott is maradt 1991-es megszűnéséig. Ifjúsági szinten is erős csapatokat nevelt ki, a kilencvenes években az ifjúsági 2-es és 3-as korosztályok (a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején születettek) rendre hozták a jó eredményeket, országos szinten nagyon erősnek számítottak. 1997-ben a sportiskola ifjúsági 2-es (1981–82-ben születettek), illetve ifjúsági 3-as (1983–84-es generáció) lánycsapata is országos bajnok lett, az ificsapatok keretéből pedig újra felnőtt női kézilabdacsapata lett Székelyudvarhelynek. Később kizárólag ificsapatokkal foglalkozott, illetve néhány hónapig a felnőtt férficsapat, a Székelyudvarhelyi KC vezetőedzője volt.
Mint az Erdélyi Sport kiadvány interjújában elmondja, a városvezetés hozzáállása miatt kiábrándult, ezért is hagyta abba az edzősködést a felnőtt csapatnál, aztán a tavaly nyáron felkérték az újonnan létrehozott akadémiáról, jelenleg a 2007-es, 2008-as generációt „viszi”. Rámutatott, ebben a korban az első és a legfontosabb a labda kezelése, a labda eldobása. Erre már kis korukban kell megtanítani őket, mert általában a lányoknak nincs meg ez a képességük.
„Az Akadémiának az a célja, hogy utánpótlást neveljen, és a legjobb játékosok a középiskola elvégzése után, vagy akár már előtte, a felnőttek között játszhassanak. Azonban soha nem lehet felnőtt szinten jó eredményt elérni, ha az utánpótlási szint nem jut be legalább az országos döntőbe.”
Arra a kérdésre, hogy hogyan kezeli az olyan helyzeteket, amikor a gyerekek szülei szurkolóként hangosabbak, mint az edző, elmondta, a szülőnek az a feladata, hogy nézze a meccset, és majd utána elmondja a véleményét a gyerekének, illetve az edzőnek.
Mihályfalvi Ernő hangsúlyozta, fontos a pszichikai felkészülés is.
Szokják meg, hogy ezt idegekkel bírni kell, attól függetlenül, hogy igazuk van. A mostani ifjúsági mérkőzéseken már nem csalnak annyira a játékvezetők, mint mondjuk húsz-harminc évvel ezelőtt, szerintem elég tisztességes kezdett lenni ezen a szinten is a játékvezetői szakma.”
A teljes interjú az Erdélyi Sport október 8-ai számában olvasható.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.