Mosolygó pogácsafigurák: Helga díszes édesmézesei

D. Balázs Ildikó 2022. december 23., 20:19

Ha mézespogácsa, akkor bátran állíthatjuk, ahány ház, annyi szokás. Akkor is, ha e jellegzetesen karácsonyi sütemény készítése alig néhány éves múltra tekint vissza vidékünkön. Mi most a Gyimesek völgyében jártunk, ahol Bálint Helgával hangolódtunk fahéjas mézespogácsa-illatban a kereszténység második legnagyobb ünnepére.

Hamar elkészül a sütemény, a díszítés már időigényesebb •  Fotó: Pinti Attila
Hamar elkészül a sütemény, a díszítés már időigényesebb Fotó: Pinti Attila

Nem szokványos decemberi napon kelünk útra, csöpög az eresz, a gyimesi sípályán nyoma sincs a hónak, már-már a tavasz első jeleit keresgéljük a természetben. Ám Bálint Helga konyhájába lépve a látvány, az illat visszaránt a jelenbe. Ha más nem is, de az őrölt szegfűszeg, a fahéj, a gyömbér édeskés illata jelzi, közeledik karácsony.

Hagyományteremtő sütögetés

Nem mondhatjuk, hogy a családi hagyományt viszi tovább Helga, aki előszeretettel hangolódik legkedvesebb ünnepére mézespogácsasütéssel. Székelyudvarhelyi középiskolás évei alatt találkozott egy foglalkozáson a pogácsa sütésével – meséli.

Bálint Helga •  Fotó: Pinti Attila
Bálint Helga Fotó: Pinti Attila

„Abban az évben el is készült a család számára az első adag mézespogácsa, majd a következő években díszes befőttesüvegben a barátok, a rokonok is azt kapták ajándékba. 2019-ben, amikor Kolozsváron mesteri tanulmányaimat folytattam, és a közösségi oldalamra is feltöltöttem fotókat az általam sütött mézespogácsákról, egyre többen kérték, hogy süssek, hát sütöttem. Dolgoztam, tanultam, hajnalban megsütöttem, majd délután kidíszítettem. Így indult, nem volt ebben semmi tudatosság, és amíg számomra nem teher, csinálom, amikor majd teher lesz, átgondolom.

Egyelőre a december a mézespogácsákkal teljes, ezzel indul a karácsonyra való hangolódás, és én ezt nagyon szeretem”

– mondja Helga szülei gyimesközéploki házában. Menet közben kiderül ugyanis, hogy a sütéssel édesanyja konyhájában „vendégeskedik”, az ugyanis tágasabb, mint csíkszeredai otthonában.

Úgy érzi, hogy azt a jó érzést, amit számára a mázespogácsa sütése, díszítése ad, tovább tudja adni, amikor valakit megajándékoz vele •  Fotó: Pinti Attila
Úgy érzi, hogy azt a jó érzést, amit számára a mázespogácsa sütése, díszítése ad, tovább tudja adni, amikor valakit megajándékoz vele Fotó: Pinti Attila

Leülni és elmélyedni

Nevetve árulja el, szinte önmagát is meglepte ezzel az újfajta hobbival, hiszen amíg főzni nagyon szeret, a sütésről ezt már nem mondhatja el.

„A mézespogácsát nagyon hamar el lehet készíteni, nem ördöngös dolog, az én receptem szerint a nyers tésztát sem kell pihentetni, maximum 8-10 perc alatt meg is sül, igazából nagyon gyorsan megy, én azt szeretem, amikor kicsit ropogós.

Most éppen azzal próbálkozom, hogy a tésztába fele-fele arányba kerül fehér- és teljes kiőrlésű liszt. Teljesen más az állaga, az íze, nekem nagyon tetszik. Menetközben arra is rájöttem, hogy ha félkilós adagokba gyúrom össze, azzal könnyebben lehet dolgozni, sokkal jobban rááll az ember keze. Egyelőre dagasztógépem sincsen, kézzel gyúrom be. Nem vagyok én egy nagy sütőbajnok, nem is tudom, leszek-e valaha. Ami engem igazából leköt, az a díszítés, azt nagyon szeretem. Pedig a díszítés sokkal időigényesebb, mint maga a sütemény elkészítése, ha pedig az ember egy kis gyakorlatra szert tesz, egyre rutinosabbá vállnak a mozdulatai, és már a keze sem remeg. Nem mondom, hogy nincs kézügyességem, de például amikor a hagyományos hímestojást írom, akkor meg-megremeg a kezem” – kacag.

„Pipics” munka a díszítés – mondja Helga •  Fotó: Pinti Attila
„Pipics” munka a díszítés – mondja Helga Fotó: Pinti Attila

Azt már maga is kitapasztalta, hogy a nyerstészta jól bírja a fagyasztást, de jobb, ha kisebb téglalapba kinyújtva kerül a fagyasztóba, a hűtőbe, mert így később könnyebb vele dolgozni. Közben kiszaggat egy adag pogácsát – ennek kakaóval barnította be a tésztáját –, ami mehet is a felmelegített sütőbe, és miközben én mézespogácsát kóstolgatok, ő hozzálát a cukormáz elkészítéséhez, hogy a már kisült pogácsákat ünnepi díszbe öltöztesse. Többféle forma közül válogat, nevetve mondja, nem is tud ellenállni, ha üzletben lát mézespogácsa-formákat, mindig vásárol újabbakat.

Elcsendesedés, várakozás •  Fotó: Pinti Attila
Elcsendesedés, várakozás Fotó: Pinti Attila

Kilépni a karácsony bűvköréből

Van ebben fantázia – mondja, miközben kiveszi a sütőből a frissen sült pogácsákat, és megvizsgálja, átsültek-e. Tovább lehet ezt gondolni – biztatja magát –, eddig ugyanis számára a karácsony ünnepköréhez kapcsolódott a mézeskalács, de más eseményekhez is köthető.

„A Gyimesekben rengeteg turista megfordul, miért ne vihetnének magukkal helyi alapanyagokból, helyben készült mézespogácsát?

Látok benne fantáziát, csak ki kell találjam a logisztikáját, mert én nagyon szeretem a munkámat, és ez számomra egy jóérzést adó hobbi kell maradjon, ami feltölt”. Helga nevetve osztja meg, pedagógusnak készült, de nem lett pedagógus, egyetemen tolmácsnak tanult, de nem lett tolmács sem, mesteri tanulmányait pedig menedzsment szakon végezte. Mindezt pedig összesűrítve gyakorolja, amióta Kolozsvárról Csíkszeredába költözött, és a Mathias Corvinus Collegium csíki régióvezetője lett.

•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila

„Pipicsmunka”

Közben elérkezett az idő, hogy a kihűlt mézespogácsákat kidíszítse. Letelepszik az asztal mellé, meglepődik, hogy remeg a keze, de ezt a kezdeti izgalmat csak a jelenlétünkkel magyarázzuk. Igazunk van, egy-két mézeskalács, és máris látszik a rutin, a biztos vonalvezetés, és ott mosolyognak az asztalon mézespogácsa-figurák. „Én a fehér díszítést szeretem a legjobban. Egyébként a kézzel felvert máz mindig jobb, mint a géppel készített, csak hát az embernek eláll a keze. Ha bevonni szeretném, kicsi vízzel lazítom a mázat, akkor könnyebben lehet vele dolgozni. Én egy vastagabb falú műanyag tasakkal dolgozok, a józan paraszti logikával hozott megoldásokat szeretem” – magyarázza.

•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila

A hópehelyformát szereti a legjobban díszíteni, nincs is belőle két egyforma darab. „Ez pipicsmunka, nálunk ezt így mondják” – nevet nagyot munka közben. „Érdekes, ehhez van türelmem, s a tojásíráshoz nem igazán” – jegyzi meg. Elemlegeti a tavalyi decembert, amikor az előkészített nyerstészta megmaradt, betegség miatt le kellett mondani sütési terveiről. Nagy is volt az izgalom, hogy idén az előkészületek problémamentesek legyenek. A reggeli róráté után itt gyűltek össze a szomszédasszonyok – mondja –, s a kávé mellett jól fogott a friss mézespogácsa is.

Lelkesen magyarázza, mennyire szereti a sütés, a díszítés csendes magányát, amikor a mozgalmas hétköznapokba be lehet csempészni az elmélyülést, miközben a mesék birodalma elevenedik meg a lelkében.

„Úgy érzem, hogy azt a jó érzést, amit nekem a mézespogácsa sütése, díszítése ad, tovább tudom adni, amikor valakit megajándékozok vele. A Mézi név is, amit ezeknek a kis süteményeknek választottam, tulajdonképpen ezt a jó érzést sugallja. Nagyon nagy örömömre szolgál, amikor megbízásokat kapok, kihívások elé állítanak, mert azt jelenti, megbíznak bennem. Anyukám mindig ajánlkozik, hogy segít, de én ezt egyedül szeretem csinálni, s nem azért, mert nem szeretek csapatban dolgozni, de ezt én vállaltam, ezért ez az én dolgom, az én felelősségem. Az már nagy segítség édesanyám részéről, hogy átadja ilyenkor a konyháját” – jegyzi meg derűsen, amint szemügyre veszi az asztalon pihenő, száradó díszes mézespogácsákat.

•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.